Lovas, Szűz Mária neve plébániatemplom
A templomot Szűz Mária Szent Nevének (festum nominis Beatae Mariae Virginis) tiszteletére szentelték. Szűz Mária nevét a középkor folyamán különböző napokon ünnepelték. Az egész egyházra egységesen a 17. század végén rendelte el az ünnepet Boldog XI. Ince pápa, annak emlékére, hogy 1683-ban a keresztény seregek győzelmet arattak a Bécset ostromló török seregek felett, amit Szűz Mária közbenjárásának tulajdonítottak, akinek a passaui kapucinus kolostor Mariahilf (Mindenkor Segítő Szűz Mária) kegyképe előtt I. Lipót császár (1657–1705) a győzelemért imádkozott. Ezt követően megnőtt a kegykép tisztelete, és gyorsan terjedt az új ünnep is. A 18. században a betelepített németek, de a magyar kamarai telepítések is szívesen választották az új templomok, kápolnák titulusául Szűz Mária nevét, és oltárképnek gyakran a Mariahilf-kegykép másolata került. Az egykori veszprémi egyházmegye területén Lovason kívül számos templomot szenteltek tiszteletére (többek közt Adásztevel, Csehbánya, Csetény, Hegymagas, Jásd, Kéthely, Lesenceistvánd, Nemeshany, Pápateszér, Szigliget, Taliándörögd, Tótvázsony, Vonyarcvashegy, Zalaszabar).
Az ünnepnap kezdetben a Kisboldogasszony (azaz Mária születése) nyolcadába eső vasárnapra esett, a 20. század elején X. Piusz pápa helyezte át a törökök feletti győzelem napjára, szeptember 12.-re.
A ma álló lovasi templom a település központjában, kis kiemelkedésen, kerítéssel körülvett templomkertben áll. Nyugati tornyos, egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom, északi oldalához újabb építésű sekrestye tapad. Barokk berendezési tárgyai a boltozott szentélyben a főoltár a diadalív északi oldalán késő barokk fa szószék, a hajóban a padok. A századfordulós felújításból a Passió jelképeit ábrázoló festett karzat mellvéd-lapokat őrizték meg, áthelyezve az új szerkezetbe.
A középkori templomról kevés történeti adattal rendelkezünk a. A település első említése 1290-ből való, ekkor káptalani birtok; 1520-tól a Gyulafi-családé volt, majd 1629-ben visszaszerezte a káptalan. A középkori egyházat egyetlen 1499. évi adat említi. A reformátusoktól 1754-ben foglalta vissza a káptalan, és felújítást követően Szűz Mária neve tiszteletére szentelték. 1771-ben tetőjavítást végeztek, a hajó megromlott boltozata helyén síkfödém készül. 1910–1911-ben romantikus-, historizáló formában építették át.
1966–1968 között külső tatarozásra került sor. Az 1980-as évek végére azonban ismét felújításra szorult a templom. Lovas ekkor Alsóörs filiájaként Körmendy József felsőörsi prépost-kanonok és alsóörsi plébános, egyebekben történész, a püspöki levéltár igazgatója gondozása alatt állott. Az akkor kissé jellegtelen, összhatásában historizáló épület egyszerű tatarozása azonban hamar fordulatot vett. Körmendy plébános a már megkezdett munkák felügyeletére Messinger Géza építészmérnök, címzetes egyetemi tanárt kérte fel, akinek javaslatára és közreműködésével alapos felmérés készült. Terve a műszaki problémák megoldására koncentrált.
Bár a szakirodalom a fennálló templomot barokk eredetűnek tartotta, környezetében azonban már a századfordulón, majd 1965-ben temetkezések maradványai kerültek elő, ami középkori templom jelenlétére utalt, ezen túlmenően Koppány Tibor építészeti formák és arányok alapján feltételezte, hogy a fennálló épület középkori eredetű. Igen gyorsan és még a hivatalos műemléki státusz elnyerése előtt kellett cselekedni. Körmendy József kezdeményezésére az OMF biztosított kutató és restaurátor munkatársakat. Így kapcsolódott be a munkába László Csaba régész és Somorjay Selysette művészettörténész. Az első kisebb szondázás nyomán a falakon mutatkozó részletek már igazolták a középkori eredetet. Ezért kérték a veszprémi múzeumtól szakember kiküldését. Rainer Pál régész egy elsődleges, majd kibővített megfigyelés, illetve feltárás során az északi bővítmény alapfalait és temetkezéseket tárt fel és részt vett a falkutatásban. A jelentős leletek nyomán a kivitelezést felfüggesztették.
A kutatás feltárta a hajó déli kapuját és 2 ablakát, északi falán befalazott kőkeretes bejáratot, a szentély északi falában a románkori kisméretű egyenes záradékú pasztofórium-fülkét, a zárófalában románkori rézsűs ablakot, valamint a középkori belső kifestés maradványait. Ezek után új építészeti tervek készítése vált szükségessé. A tervezési feladat is átkerült az OMF-hez, ahol ez Schönerné Pusztai Ilona, a tervezési osztály vezetőjének feladata lett. Az első tervváltozat még a déli sekrestye megtartásával számolt, végül elbontásra került és az északi bővítmény helyén épült meg. A kivitelezést az OMF székesfehérvári részlege vette át, a munka 1990. tavasza és az év vége között lezajlott.
A teljes folyamatot előremozdító Körmendy József alsóörsi plébános az anyagi háttér biztosításában is komoly szerepet vállalt, szervezett, levelezett, püspöke útján kapcsolatba lépett a minisztériummal, tárgyalt az OMF-fel. Az 50 millió forintos állami támogatáson kívül a püspökség, a megye, külföldi szervezetek és civil adományozók biztosították a szakszerű helyreállítás költségeit.
A menet közbeni változások és a gyorsaság okán a dokumentációk csak részlegesen készültek el. Körmendy József később egy rövid közleményt jelentetett meg. A helyreállításról bővebben a tervező számolt be 1994-ben megjelent tanulmányában. A kutatás és helyreállítás nyomán a kis templom jól mutatja azokat a jellegzetességeket, amelyet Koppány Tibor fogalmazott meg a Balaton-felvidék 13. század második felének templomépítészetében.
Mire a munkák befejeződtek, 1990 októberében a templom – tekintettel felfedezett értékeire – országos műemléki védelem alá került. A tervező nem sokkal ezután, 1992-ben „a műemlék-helyreállítások terén végzett, a magyar kultúrtörténet szempontjából jelentős húsz éves építészeti munkásságáért” Ybl-díjat kapott. 2021-ben a legutóbbi műemléki helyreállítást tiszteletben tartó felújítást végeztek.
A felfedezett, és a későbbi átalakítások ellenére nagymértékben fennálló középkori templom térelrendezése, – a későbbi torony nélküli – tömege, tetőidomai, homlokzati nyílásrendszere visszaállítható volt. A régészeti feltárás során a templom északi oldalához a középkor folyamán másodlagosan csatolt, téglány alaprajzú kápolna vagy sekrestye alapfalain épült fel az új sekrestye. Egykori bejárata a hajó keleti szakaszából nyílt, 14. századi gótikus – hasábos lábazat felett rézsűs kivezetésű élszedett szárkövű, csúcsíves záródású – vörös homokkő keretes ajtón át, amelyet újra megnyitottak.
A rekonstrukciókat is tartalmazó műemléki helyreállítás során az enteriőrbe illő modern elemek készültek. A helyreállítás nem csak a középkori értékek bemutatásával gazdagította a kis templomot, de az új elemekkel önálló, művészeti értéket képviselő „építési periódusként” jelenik meg. Jellegzetes elemei a gondosan megtervezetett faszerkezetek, gyakran vas-részletekkel: így a hajó és az új sekrestye fa födémszerkezete, a nyugati fakarzat a hozzá vezető lépcsővel, a diadalívpillérek között a feltárt gerendafészket felhasználva gerenda a feszülettel, a II. Vatikáni Zsinat előírásainak megfelelő szembemiséző oltár, az új sekrestye hajóból nyíló ajtaja, valamint a déli kapu fix vasrácsa. A déli homlokzaton a legjelentősebb változás a késői, nagyméretű sekrestye elbontása volt, a hajón felszámolták a késői ablakokat, finom felületi megkülönböztetéssel jelezett a falazatkiegészítésekben a feltárt részletek alapján rekonstruálták a középkori bejáratot és ablakokat.
A templom főoltárát a barokk oltár és mögötte a falsíkon megjelenő falfestés és gazdagon faragott, aranyozott barokk keretben olajkép együttese alkotja. A festett, koporsó alakú menzán háromrészes predella közepén szentségtartó van, melyet a széleken egy-egy adoráló puttó szobra vesz közre. A szentély falán az 1989-es restaurátori kutatás kétrétegű festést tárt fel: az alsó középkorit csak kisebb felületen, mivel felette barokk kifestés maradványai húzódtak. A feltárt részletek alapján félrevont szárnyú függöny keretezte a barokk keretbe foglalt oltárképet, amely az ünnep eredeti napja szerint Szűz Mária születéséhez kapcsolódó jelenetet ábrázol: Szent Annát és Joachimot a gyermeket fürdető szolgálóval, felettük felhők közt angyalok Mária szent nevének betűit mutató pajzsot tartanak. A kép alján bibliai idézet azonosítja az ábrázolás témáját: „Et nomen Virginis Maria. Luc. I. 27.” Az átfestett kép gyenge kvalitású, talán a keret záradékában lévő kartusban a glóbuszt tartó Atya Isten alakja még az eredeti barokk festés.
Ma a templomhajó északi falán látható a Hornyik József paloznaki plébános által (1854–1872) rendelt olajkép, mely a Mária-tisztelet egy másik hagyományában gyökerezik. A Napba öltözött asszony ikonográfiája János evangélista apokaliptikus látomásának leírásán alapul, melyben Szűz Mária „egy nagy jel, kinek öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból a korona” (Jel 12,1-2). Ezen a képen Szentlélek galambja is megjelenik feje fölött.
