Isten Tiszteletreméltó Szolgálója Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási eljárásában használt jogi codex
Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten. Szülei konvenciós cselédek; családjának útja a mindennapi kenyér utáni vándorélet: Szigliget, Balatonszepezd, Kővágóőrs, Köveskál, Máma puszta, Vilonya, Daka puszta, végül Litér. Magdi vallásos élete tíz éves kora körül kezdett elmélyülni, ekkoriban kezdte hosszú órás imádságait, sokszor térden állva. Mire felnőtt, megérett benne az elhatározás, hogy teljesen Istené akar lenni, ezért vágyta a szerzetesi életet. Az egyházi és világi jogi akadályok azonban akkoriban ezt lehetetlenné tették; mivel szülei nem voltak házasok, így törvénytelen gyermeknek számított. 18 éves korában felvételt nyert a Fűzfői Nitrokémia Rt-be, ahol munkásként több műszakos munkarendben dolgozott. Maga a gyár a kor szintjén magas szociális színvonalat biztosított dolgozóinak, de mint általában az ipari üzemekben, az itt dolgozók többsége egyházellenes volt. Magdi a kezdeti gúnyolódások után példamutatásával köztük is tekintélyt tudott szerezni. A több műszakos munka mellett, mint plébániai kisegítő, aktívan támogatta a helyi plébános tevékenységét. Különösen a gyerekekkel való foglalkozásban volt sikeres. Húsz évesen, 1941-ben az oltár előtt térdelve örök fogadalmat tett, életét Krisztus Királynak ajánlotta.
A front 1944. december végére elérte a térséget és hónapokig hullámzott itt. Magdi – hallva a híreket a katonák viselkedéséről – eldöntötte, ha valaki el akarná venni a tisztaságát, azt akár vértanúsága árán is megvédi. Lelki vezetőjének beszámolója alapján többször kinyilvánította, hogy számára adott helyzetben nincs más lehetőség. Végül 1945. március 23-án teljesült be sorsa. Néhányad magával egy bunker bejárata előtt tartózkodott, mikor megjelent ott két felfegyverzett szovjet katona. Az egyik ráparancsolt Magdira, hogy menjen be az óvóhelyre, és utána ment. Kisvártatva a kint maradottak lövést hallottak, majd megjelent az ajtóban Magdi zilált fejkendővel, és elindult az udvar felé. Kérte a várakozókat, hogy meneküljenek el. „Én már meghalok” mondta nekik. Ekkor megjelent a bunkerajtóban a szovjet katona, akinek szeme alatt egy vérző seb volt, amit a Magdinál lévő olló okozott. Közvetlen közelről hat lövést adott le Magdira, melyekből az egyik golyó a szívét érte. Utolsó szavai ezek voltak „Uram, Királyom, végy Magadhoz!”
Magdi tisztelete – mint példaképé és közbenjáróé – spontán alakult ki, litéri sírja hamar zarándokhellyé vált. Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának egyházmegyei szakaszát Mindszenty püspök (1944–1945) már 1945 áprilisában elindította, melyet Bánáss László püspök (1945/1946–1949) folytatott. A folyamat a rendszerváltás után gyorsult fel, amikor Márfi Gyula veszprémi (1997–2019) és Seregély István nyugalmazott egri érsek (†2018) felkarolta az ügyet. A kanonizációs eljárás menete sok nehézségbe ütközött. Ezek közül az egyik az volt, hogy a második világháború alatt a nyilasok és a szovjet katonák a püspöki és a szemináriumi könyvtárat feldúlták. A cikkben bemutatott – a boldoggá- és szentéavatási eljárásokat menetét szabályozó – könyveket ezért a Körmendy-házban és a Nagyszeminárium épületében felhalmozott könyvkupacokba rejtették. A Bánáss László püspök által 1947-ben újraindított eljárás kezdetére sikerült megtalálni ezeket a jogkönyveket. A processusban így már tudták használni a „Codex pro postulatoribus causarum beatificationis et canonizationis” című köteteket, melyek az előírásokat, formulákat és az egyházmegyei szakasz teendőit ismertették. A kinevezett bírák a boldoggá avatási ügyben a Veszprémi Érseki Könyvtárban 30504 és a 30505 leltári szám alatt lévő két köteteket használták. Az előbbi a Veszprémegyházmegyei Hatóság, a kancellárián dolgozó személyek használatában volt, amiről a kötet borítója és címoldala tudósít. Az utóbbi 1945. október 2. (Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése) és 1946. szeptember 4. (Bánáss László veszprémi püspöki kinevezése) között került a kancelláriára, amikor Bánáss László még nem az egyházmegye püspöke, csak apostoli kormányzója volt. Erről tanúskodik a veszprémi püspökség ordináriusának „SIGILLUM ORDINARIATUS EPISCOPALIS WESPRIMIENSIS” feliratú pecsétje. A címlapon lévő bejegyzés szerint Eberhardt Béla piarista szerzetes kapta meg használatra a rá bízott feladatok teljesítésére. A kötetek a bennük található posszesszori bejegyzések miatt unikálisak, a boldoggá avatási eljárás kezdeti szakaszának tárgyi emlékei.
