Bakonyszentlászló, Szent László-templom
Bakonyszentlászló ma Győr-Moson-Sopron vármegye területén található. A település középkori templomát a hagyomány szerint Szent László király alapította. A török korban megrongálódott épületet protestánsok építették újjá, 1666-ban evangélikus lelkészük volt.
A település központjában, kis kiemelkedésen álló, középkori eredetű templom átalakítva maradt napjainkra. Késő román kori bélletes kapujának lábazati részletét Rómer Flóris fedezte fel a homlokzatba foglalva, és sokáig csak e töredékek utaltak középkori eredetére. Építési idejére írott forrásokkal nem rendelkezünk; formái alapján – alaprajza, szerkezetei – az a 13–14. század fordulójára tehető A templom kutatását 1965-ben Tóth Sándor és Németh Péter, a veszprémi múzeum fiatal munkatársai végezték, a helyreállítás tervezője Császár László területi műemléki felügyelő és Koppány Tibor építész (OMF) voltak. Ezt és a középkori templom építéstörténetét számos történeti adatot felsorakoztatva Koppány Tibor ismertette 1992-ben a Műemlékvédelmi Szemlében megjelent tanulmányában. A 2000-es évek elején újabb mintaszerű műemléki helyreállítás következett, melynek során ahol lehetőség volt rá, ott az eredeti tagozatokat visszaállították vagy bemutatták. (Kutatók: László Csaba, Rácz Miklós, tervező: P. Samu Viktória, ÁMRK.)
A település 1437-ben Csesznek várához tartozott, később az Eszterházyak kezére került és maradt a legújabb időkig. Maga a község 1777-ig a győri egyházmegyéhez tartozott, a híveket a bakonygyiróti plébánia gondozta. Plébániáját 1790-ben alapították II. József rendeletére. Kezdetben ferencesek, 1808-tól egyházmegyés papok látták el a híveket. A mai Bakonyszentlászló két korábbi településrészből alakult ki, melyek mind a népesség összetételében, mind a vallás tekintetében különböztek. Az ősibb eredetű egykori Magyarszentlászló lakosai voltak az evangélikusok, akik a középkori templomot használták tovább, míg a 18. században betelepített német anyanyelvű lakosság katolikus volt, az ő számukra épült az új templom.
A klasszicizáló késő barokk, úgynevezett „kerek templom” építését Bajzáth József püspök engedélyezte. A munkálatokat 1777-ben Eszterházy Gábor kezdte meg, az épület két év alatt készült el. Alapterülete 10,5 x 8,5m. Sajátos elrendezése figyelemreméltó: görög kereszt alaprajzú, a rövid szárak közül a nyugatin nyílik a bejárat, mögötte falazott orgonakarzat, a két oldalsó épületrész a mellékoltároknak ad helyet. A keleti szár mai alakjában 19. századi bővítés eredménye, itt kapott helyet a sekrestye. A központi tér kupolával fedett (eredeti héjazata fazsindely), a szárakban a belsőben széles kosáríves boltív, a homlokzaton önálló , aedicula-szerű, gazdagon tagolt pillérekkel és párkányokkal határolt, háromszögű oromzattal ellátott egységek. A külsőn az íves és egyenes falszakaszok szabályosan váltakoznak, a hajó íves oldalfalán jellegzetes nyújtott, alul-felül kosáríves záródású magas ablakok nyílnak. A kőkeretes bejárathoz néhány lépcsőfok vezet fel, a kapu szemöldökén az építtető Eszterházy-család faragott kő címere látható.
Két címerábrázolás a templomot építtető kegyúr, az Eszterházyak címerével: az orgonakarzat mellvédjén és a bejárat kőkeretes kapuján (Fotó: VFKL, 2024)A barokk a főoltárképet a pozsonyi származású Maulbertsch-tanítvány, Anton Zallinger 1771-ben festette. A Szent Lászlót ábrázoló nagyméretű olajkép az Eszterházy család ajándéka a templom felszentelése alkalmából. Az 1970-es évek végén a vászonkép igen rossz állapotban a templom padlásán hevert. Horváth plébános közbenjárására sikerült a korabeli legkorszerűbb technikákkal a Magyar Nemzeti Galériában 1982-ben restauráltatni. Ekkora az új szentélyelrendezés azonban már elkészült, így a restaurált és ugyanakkor védettnek nyilvánított festmény a déli keresztszár végfalán kapott méltó elhelyezést, ahol ma is látható. Vele szemközt a barokk szószék mellvédlapja és puttó-szobrok található. A templom barokk berendezésének szerencsésen fennmaradt tartozékai még a faragott padsorok. Jó állapotú régi bejárati ajtaja és a padlóburkolat is megőrződött.
A templomnak a középkorból hagyományozódott védőszentje Szent László. A nagyméretű, kvalitásos festmény előterében vad sziklás tájban balra puttók foglalatoskodnak szent királyra utaló tárgyakkal: egyikük a legendából ismert és személyes attribútumává vált bárd, másikuk a vörös bársony párnán elhelyezett koronázási jelvényekre, a jogarra és országalmára mutat. Mögöttük a harmadik puttó a Szent Koronát emeli a magasba. Jobbra a távoli háttérben zajló jelenet apró figuráit lehet felfedezni: a koronás Szent László lovas alakját, amint a sziklából vizet fakaszt, a háttér mélyén csatajelent. A festmény fő témája a felső mezőt foglalja el: páncélos díszöltözetben a szent király térdel felhőkön, széttárt karjaival az említett két alsó jelenetre mutat, tekintetét a felette balra a magasban felhők mögött megjelenő Szűz Mária és a gyermek Jézus alakjára emeli. Szűz Mária jobbjával és köpenye szegélyével védőn átkarolva támasztja az álló Gyermeket, jobbjával rá mutat, tekintetüket mindketten a hódolattal feléjük forduló Szent Lászlóra irányítják. Angyalok kavargó csoportja övezi alakjukat. A kompozíció S-vonalban sorolt elemei, a gesztusok és tekintettek szinte olvashatóvá teszik kép szimbolikus jelentését.
Az 1960-as évek elején Kiss György (1952-től plébánoshelyettes) megkezdte az akkor „műemlék jellegű” besorolásba osztott templom felújítását. A legfőbb gondot a falak vízmentesítése jelentette, ami egy sikertelen kísérletet követően az egyházmegyei építész, Vándor Ferenc közreműködésével valósult végül meg. A hosszan elhúzódó munkák a tetőzet és homlokzat megújításával 1967-ben, majd belső felújítással 1968-ban történtek. Ekkor a régi barokk berendezés elemei kikerültek a liturgikus térből, egyszerű szembe miséző faoltár készült, a falak fehér festést és a nagy falmezők kortárs falképeket kaptak, egyszerű sárga üvegezésű új ablakok készültek.
A templomba 1978-ban új plébános, Horváth István (1981 óta kanonok, 1997 óta esperes) érkezett, aki gondos munkával járt utána a felszámolt barokk berendezés még itt-ott fellelhető eredeti részleteinek. A teljes enteriőr helyreállítása már nem volt lehetséges, de például a belső faltagolás részletformáit, így a pilaszterfőket archív felvételek alapján rekonstruálták, az ablakokba Perlaki József által készített „antik üveg” anyagú, diszkrét szegélymintával ellátott színes üvegablakok kerültek. Ez esetben a II. vatikáni zsinat előírásainak megfelelő, már a hatvanas években megvalósított egyszerű szembe miséző oltárt váltotta fel az újabb liturgikus tér, mely Dragonits Tamás tervei és átgondolt ikonográfiai program alapján készült. A világos szürke márványból faragott pulpitus és süttői „vörös márványból” (azaz tömött mészkőből) faragott oltár mind színhasználatában, mind formai alakításában szimbolikus jelentésű. A pódium címerpajzsot idéző – az Eszterházy-kegyuraságot felidéző – alakja nem csak gondolatilag tesz hozzá az együtteshez, de a szűk térben a liturgia végzésére jól használható teret, alkalmas elrendezést is megvalósít. A szentélyzáradék elé egy háromrészes „vendégfal” készült, záradékának vonalvezetése, ahogy a többi új berendezési tárgy íves kontúrjai is, harmonikusan illeszkedik a barokk térbe. Itt helyezték el a kegyhely régi Szűz Mária-képét (ismeretlen olasz mester munkája, szinten az Eszterházy család adománya), előtte egyszerű oszlopot formázó vörös márvány posztamensen az aranyozott, faragott fa, barokk pasztofóriumot. Ennek két oldalán az adoráló angyalok szobrának pozíciója emlékeztet az eredeti elrendezésre, „lebegő” helyzetük szerencsés megoldással, modern eszközökkel ad többlet tartalmat a régi műtárgyaknak. Az együttest kisméretű stációképek, Szecskó Tamás érzékeny grafikái, illetve Varga Imre kovácsolt vas húsvéti gyertyatartója egészítik ki.
Főszentély a fellelt régi berendezés elemeiből (Fotó: VKFL, 2024)A bakonyszentlászlói liturgikus tér története igen tanulságos: a II. vatikáni zsinat szellemében való megújulásnak első túlzott, és a történeti értékekre kevéssé figyelemmel lévő változatát egy átgondolt, igényes, finom megrendelői igényekkel és tervezői eszközökkel megvalósított második váltotta fel, ami a templom építési periódusaiban egy új, védelemre méltó együttest hozott létre.
A templom 9621. nyilvántartási számon védett műemlék. Búcsújának napja június 27.
