A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár őriz egy 1719-ből származó oklevélgyűjteményt, az ún. „Zöld Könyvet”, a Liber Viridist. A kötet számozatlan oldalakon összesen 37 darab oklevelet tartalmaz a készítése előtti bő hét évszázadból.
Bécs 1683-as sikertelen ostroma után az egyesült keresztény csapatok ellentámadásba mentek át, és másfél évtizedes háború eredményeképp a Magyar Királyság területéről kiűzték az oszmánokat. A felszabadító hadjárat az 1699-ben megkötött karlócai békével zárult, és a Temesköz kivételével az ország integritásának helyreállítását eredményezte. Két évvel később a spanyol örökösödési háború kezdete, majd az 1703-ban induló Rákóczi-szabadságharc a Habsburg Birodalom számára azzal járt, hogy az 1710-es évek elejére különböző ellenfeleivel már három évtizede folyamatos háborúban állt. Mindeközben a revansra készülő Oszmán Birodalom 1714 végén háborút kezdett Velence ellen, s a kezdeti sikerek – a Peloponnészosz-félsziget visszafoglalása – után a Bécs közvetlen érdekeltségébe tartozó Dalmácia felé tekintgetett. 1716-ban III. Károly király Velence oldalán belépett a háborúba, amely azt jelentette, hogy alig öt évvel a szabadságharc lezárultát követően ismét hadszíntérré válhat az ország. A háború 1718-ban a pozsareváci békével zárult, amelynek eredményeképp a Temesköz is visszatért a Magyar Korona kebelébe.
A harci cselekmények veszélyének hírére a veszprémi székeskáptalan a felügyelete alatt őrzött püspöki és káptalani jogbiztosító iratok egy részét a biztonságosabbnak vélt Győrbe szállíttatta, ahol azok 1718–1719 folytán egy tűzvészben elégtek. Feltehetően ez az eset szolgáltatott okot arra, hogy a püspökség és a székeskáptalan legfontosabb korábbi iratait egyetlen kötetbe összegyűjtve őrizzék a továbbiakban.
A Zöld Könyv „előszava” szerint azt a veszprémi egyházmegye és a veszprémi káptalan javaira és birtokjogaira vonatkozóan a Magyar Kamara archívumában őrzött iratok másolatai alkotják. Az utolsó oldalon látható hitelesítő záradék szerint a kötet összeállítását 1719. augusztus 30-án fejezték be. A 37 darab iratból álló gyűjtemény számos középkori, tehát 1526 augusztus 29. előtt keltezett oklevelet tartalmaz, így például az 1009-ből származó Szent Istváni adománylevelét (a tihanyi konvent 13. század végi átírásában is), Szent László király 1082-re keltezett (káptalani) birtokösszeírását, IV. Béla király 1269-ből származó összeírását a veszprémi püspöktől elvett javakról, a királynéi kancellári javadalomról és a prelátust megillető királyné koronázási jogról, illetve Ágnes királyné 13. század végi oklevelét ugyanerről a jogról. Több birtokra, birtokrészre vagy jövedelemre vonatkozó adománylevél másolata is bekerült a kötetbe, például Tapolca városra, Füredre, Pécselyre, Marosra vagy a Nagy-szigeti tizedekre vonatkozóan. Az időben utolsó kötetben szereplő oklevél I. Miksa király 1572-ben keltezett privilegiálisa.
