Érsek atya először az Érseki Palotába vitte a népes érdeklődő csapatot, ahol a reprezentatív fogadóteret, a díszéttermet, és a metszettermet mutatta meg. Elmondta, a lépcsőket, a lépcsőházat úgy alakították ki, ne tudjuk gyorsan szedni a lépcsőket, ne tudjunk felrohanni, hanem hosszan lépdelve, méltósággal érkezzünk meg.
A díszétterem mennyezeti festéséről hosszan mesélt. Johann Ignaz Cimball freskója számtalan érdekességet, titkot rejt. A kép középpontjában látható, kétarcú fehér alak, vagy a zodiákus jegyei, illetve a négy évszak ábrázolása ámulatba ejtette a kutatókat is.
– Ez a kép az időről is szól. Figyelmeztet bennünket arra, hogy nem vagyunk az idő urai, ezért jól kell tudni felhasználni, jól kell vele sáfárkodnunk – intett óvatosságra érsek atya.
A metszetteremben megtudhattuk, az alkotók ebbe a helyiségbe jelentős művek metszetmásait helyezték el. Az évszázadok alatt többször próbálták javítani a faszerkezetet, sok eltérő minőségű festés került rá, de szerencsére ezek eltávolítása után kiderült, nem sérült a burkolat. Most olyan felületkezelést kapott, amely konzervál is, egységes is, szép is.
A Szentháromság szobornál érsek atya elmesélte, miként tárták fel, milyen problémákat okozott a vizesedés, hogyan találták meg az eredeti szobrokat a Davidikum kerítésében.
A székesegyházhoz érve bemutatta az épület eredeti, ősi falait. Mesélt, a feltárt temetkezési helyekről.
– Az a tény, hogy őseink a templomuk mellett temetkeztek, a testnek méltóságot adva, a feltámadás hitét erősíti – szögezte le.
A Szent Mihály Főszékesegyházban mesélt a felújítás dilemmáiról, a nehézségekről, a XII. századbeli altemplomról, az orgonáról. A főszékesegyház ugyanakkor egyfajta példaként is szolgál az egyházmegye más templomai előtt, hiszen ez Basilica Minor rangban lévő főtemplom.
A séta a Biró-Giczey Házban fejeződött be, ahol a résztvevők megtekinthették valamennyi kiállítást.
