Ferenc pápa 2024. május 23-án ismerte el Bódi Mária Magdolna vértanúságát, ezzel Tiszteletreméltó címet adományozva neki. A boldoggá avatás egyik kiemelkedő mozzanata a földi maradványok kánoni vizsgálata volt, mely a Szentek Ügyei Dikasztériuma által előírt egyházi és világi szabályok alapján történt meg.
A vizsgálatot Dr. Udvardy György érsek rendelte el, az exhumálásra 2024. október 25-én került sor Litéren, szigorú liturgikus és szakmai keretek között.
A feltárást imádságos virrasztás előzte meg, majd a kijelölt bíróság, szakértők és technikai segítők végezték el a munkát. A sírból kiemelt földi maradványokat gondos vizsgálatnak vetették alá, amelyet igazságügyi antropológus vezetett. A csontokat és ereklyéket egy különleges urnában, hitelesítve és dokumentálva helyezték el. A teljes folyamatot részletes jegyzőkönyvben rögzítették, amely a boldoggá avatási dokumentáció része lett.
A vizsgálat célja nemcsak a földi maradványok hitelesítése, hanem a méltó őrzés és a későbbi ereklyetisztelet biztosítása volt, a katolikus egyház hagyományainak megfelelően.
Varga Tibor levéltáros exhumálásról szóló cikkét, mely a Vértanúink, hitvallóink című kiadványban jelent meg, itt olvashatják:
Isten Tiszteletreméltó Szolgálója Bódi Mária Magdolna földi maradványainak kánoni vizsgálata
Ferenc pápa 2024. május 23-án, Apor Vilmos mártír püspök emléknapján ismerte el Isten Szolgálója Bódi Mária Magdolna vértanúságát. Magdit attól kezdve Tiszteletreméltónak szólíthatjuk: életpéldája, lelki öröksége és vértanúhalála méltó a hívek közösségének tiszteletére. A 2025. április 26-án tartandó boldoggáavatási szertartás után pedig majd a boldogok között tisztelhetjük őt. Immár nem érte imádkozhatunk, hanem hozzá, hogy járjon közben értünk az ő és a mi életünk példaképénél, a Jóistennél.
A kanonizációs eljárásmenet szerves része a földi maradványok vizsgálata, mely az Egyház szent hagyományaiból eredeztethető. A szentek és boldogok ereklyéi tiszteletünk tárgyát képezik. A hitelességükkel és őrzésükkel kapcsolatos rendelkezések, melyek alapján a földi maradványok azonosítása és vizsgálata történik, a Szentek Ügyei Dikasztérium hatáskörébe tartoznak. A boldoggáavatási szertartás egyik leglátványosabb és talán legmeghatóbb része, amikor az ereklyét – a boldoggá avatásról szóló pápai levél felolvasása után – az oltár közelében elhelyezik.
Magdi földi maradványainak az előírások szerinti kánoni vizsgálata a vértanúság pápai elismerése után kezdődött el. Elsőként a Szentek Ügyei Dikasztérium érvényben lévő útmutatásának kikérése történt meg, mely előírta például a világi hatóságok által szabályozott engedélyek, a törvényes örökösök és hozzátartozók beleegyező nyilatkozatainak beszerzését. A dokumentumoknak meg kellett felelniük a polgári és egyházjogi kritériumoknak. Továbbá pontosan meg kellett jelölni azt a helyet, ahol a földi maradványok nyugodtak, illetve azt is, ahol a kánoni vizsgálat után azok ideiglenes, majd végleges és méltó elhelyezést nyernek. A rendkívül gondos őrizet biztosítása mindenhol követelmény volt.
Az előírt dokumentáció a mellékletét képezte annak a kérvénynek, melyet a Dikasztériumhoz kellett benyújtani a kánoni vizsgálat megkezdéséhez. A Dikasztérium engedélye nélkül ugyanis semmiféle tevékenység nem végezhető a földi maradványokkal és ereklyékkel kapcsolatban. Miután Rómából megérkezett a beleegyező nyilatkozat, Udvardy György veszprémi érsek kinevezte a vizsgálatot felügyelő bíróságot, és kijelölte az exhumálás időpontját, 2024. október 25-ét. Az időpont megválasztását az őszi-téli fagyok beállta, illetve a boldoggáavatási szertartást megelőző féléves lelki felkészülés elindítása határozta meg. Október 26-án tette le Magdi tisztasági fogadalmát, ezért a Veszprémi Érsekség éppen ezen a napon indította el az ehhez kapcsolódó lelki felkészülést, melyet Michael W. Branach apostoli nuncius nyitott meg.
A kánoni vizsgálatot egész éjszakás imádságos virrasztás előzte meg a sírhely mellett. Maga a folyamat liturgikus keretben lezajló esemény, mely a peres rendtartás miatt és kegyeleti okokból nem nyilvános, azonban a dokumentációs céllal készült fényképek és filmrészletek főpásztori engedéllyel és egyházi jóváhagyással nyilvánosságra hozhatók. Az exhumálás során a folyamatban részt vevő minden személynek – a főpásztornak, a bíróság tagjainak, a tanúknak, a felkért szakértőknek, a technikai segítőknek, valamint a meghívottaknak – esküt kellett tennie a titoktartásra és a szakmai munka legmagasabb színtű elvégzésére.
- október 25-én délelőtt nyolc órakor, a litéri Szent István Király és Lisieux-i Kis Szent Teréz-templomban a reggeli zsolozsma elmondása után Udvardy György érsek úr liturgikus keretek között ruházatban ismertette a Szentek Ügyei Dikasztérium és a világi hatóságok engedélyét. A földi maradványok feltárása és vizsgálata folyamatában minden résztvevő esküt tett, és esküjét aláírásával megerősítette. Az előírásoknak megfelelően felolvasták Isten Tiszteletreméltó Szolgálója Bódi Mária Magdolna halálozási és temetési bejegyzését. A főpásztor, a bíróság tagjai, a felkért szakemberek, a technikai dolgozók és a meghívottak ezek után kivonultak a sírhelyhez, mely a tanúk azonosítása szerint emberemlékezet óta Magdi sírhelye.
A síremlék eltávolítása után (melyet folyamatban lévő restaurálása után visszahelyeznek majd) a földön kirajzolódott – színében eltért a környezetétől – az a terület, ahol a koporsó nyugodott a korabeli temetési és egészségügyi előírásoknak megfelelő mélységben. Az alapos és folyamatos jegyzőkönyvezés és dokumentáció elkészítése mellett délután öt óra körül mutatkozott meg ki a koporsó körvonalai. Michael W. Branach apostoli nuncius a délutáni órákban megtekintette, vizitálta a sírfeltárást, majd a jelenlévőkkel együtt elmondott egy közös imádságot, hálát adva a Jóistennek a sok kegyelemért és ajándékért, melyet Magdin keresztül kaptunk.
A földi maradványok és más tárgyi leletek teljes kiemelése, valamint a környező földterület tüzetes átvizsgálása este tíz óráig tartott, a sírhely visszatemetése és környezetének rendbetétele pedig bőven tizenegy óra után fejeződött be. Udvardy érsek úr mindenkinek megköszönte tevékeny és szakszerű munkáját, és a földi maradványok kiemelésének folyamatát a közösen elmondott Miatyánkkal hivatalosan is lezárta.
Magdi halálának és temetésének körülményei miatt a feltáráshoz a legnagyobb gondosságra volt szükség. 1945. március 23-án érték a gyilkos lövések viszonylag közelről, és másnap édesapja egy pokrócba helyezve ideiglenes helyre temette. Március 28-án helyezték abba a sírba – egy fakoporsóban a földbe –, ahol a kánoni vizsgálat időpontjáig nyugodott. Leírások alapján testét nem mosták le és nem öltöztették át. A földi maradványok legteljesebb feltárása, kiemelése és megőrzése okán a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Belföldi Hadisírgondozó Osztályának munkatársai, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Régészettudományi Intézetének tanárai és hallgatói, valamint az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet munkatársa kaptak felkérést a feladat elvégzésére.
A hadisírgondozókra azért volt szükség, mert ők rendelkeznek a legnagyobb tapasztalattal a második világháborús sírok feltárását illetően. A koporsós földbe temetés miatt régészeti módszereket kellett alkalmazni, hogy mind a földi maradványok, mind a testtel közvetlenül érintkező tárgyak feltárása és kiemelése a legnagyobb gondosággal történjen meg.
Az igazságügyi antropológus a földi maradványok tisztítását és vizsgálatát végezte, melyet a Dikasztérium határozat kötelezően előír. Részvétele tehát elengedhetetlen, megbízatását ugyanakkor széles döntési jogkörrel felruházva teljesíti: teljes szakmai szabadsággal bír a maradványokkal kapcsolatban. Egyedül ő rendelkezik a szükséges további vizsgálatokról, valamint az esetleges konzerváló kezelésekről, illetve ő tesz javaslatot abban a kérdésben, hogy mely földi maradványok kerüljenek a későbbi ereklyetartókba. Minden újabb tevékenységhez szükséges azonban a főpásztor engedélye, melyet jegyzőkönyvbe kell foglalni.
A vizsgálat maga egy nemes szövettel letakart asztalon történt, majd a földi maradványok ugyancsak egy nemes szövettel bélelt urnába kerültek, melyet a főpásztor hitelesítő pecsétjével zártak le.
A sírból történő kiemelés többórás, a vizsgálat pedig többnapos folyamat volt, ugyanis minden egyes csontról, illetve egyéb tárgyi leletről részletes állapotleírás készült, mely a kánoni vizsgálat mellékletét képezi. Ezenfelül az egész eljárást jegyzőkönyv rögzíti négy példányban, melyből egyet a Dikasztériumba kell küldeni, a többit pedig a következőképp helyezik el: egyet az ereklyéket tartalmazó urnában, egyet az Érseki Hivatalban biztonságos helyen és végül egyet az egyházmegyei levéltárban.
