Dr. Takáts István érseki általános helynök, plébános atya nagy szeretettel és örömmel köszöntötte az ökumenikus imahét harmadik napján megjelenteket a veszprémi Feltámadt Üdvözítő -templomban, külön kiemelve a meghívott lelkészeket és papokat.
Köszöntőjében az ökumenikus imahét idei iránymutatásait emelte ki. Az esemény központi elemeként a Niceai Zsinat 1700 éves évfordulóját méltatta, amely meghatározta a keresztény hit alapjait, és megerősítette a Szentháromságba vetett hitünket. A feltámadás hitét hangsúlyozta, amely – ahogy az atya mondta – nemcsak a Feltámadt Üdvözítő-templom központi eleme, hanem a kereszténység sarokköve is. Felidézte Jézus és Márta párbeszédét Lázár feltámasztása előtt: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Mindaz, aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog. Hiszed ezt?”
Helynök atya kérdésként állította a jelenlévők elé: képesek vagyunk-e életünket az örök élet perspektívájából látni? Tudunk-e úgy dönteni, hogy az a színről színre látás és a hazaérkezés örömét készítse elő? Hangsúlyozta, hogy a keresztény élet célja Isten szeretetének beteljesülése, ahol az élet végének nem a halál, hanem Isten szeretete mondja ki az utolsó szót.
Závodi Zsuzsanna lelkész asszony igehirdetésének központi gondolata az volt, hogy életünk sokszor egy bánatból épített erődítményhez hasonlítható, amely távol tart minket egymástól és Istentől. Egy grúz népi költést idézve, elmondta, hogy Jézus Krisztus nélkül az egónk köré épített várak csak bánatkapukká válnak, amelyek elzárnak minket a világosságtól és a közösségtől. Jézus azonban világosságot hozott, amely megvilágít minden embert: „Az ige volt az igazi világosság, amely megvilágít minden embert, ő jött el a világba.”
A niceai hitvallás szavaival arra emlékeztetett, hogy Jézus Krisztus a világosságtól való világosság, és ha benne hiszünk, akkor életünk terhei, bánatkapui megnyílhatnak, és helyükbe Isten szeretete lép. Závodi Zsuzsanna kiemelte, hogy Jézus közöttünk lakott, közösséget vállalt velünk, és az Ő testet öltése által Isten szeretete bennünk is otthonra találhat:
„Jézus nem távoli igazságként született meg, hanem életünk minden eseményében, minden cselekedetében jelen akar lenni. Ő meg akar születni közöttünk.”
Az igehirdetés egyik legmegragadóbb része az ellenség szeretetéről szólt. A lelkész asszony figyelmeztetett, hogy nem elég pusztán jó képet mutatni a világnak; az igazi megbocsátás és szeretet mélyről fakad, és nem állhat meg a felszínes gesztusoknál. Így fogalmazott:
„Jézus nem tette adok-kapok győztes, vesztes játszmává a világunkat. Ő messze, nagyon messze túlment ezen. Az ellenség szeretetének az első jele az, hogy nem hagyom őt magára, hanem az ellenségeimért is imádkozom.”
A lelkész asszony zárásként arra bátorította a jelenlévőket, hogy Isten igéjét éljék és sugározzák mások felé, hiszen Jézus az élet forrása, amely minden örömünk, reményünk és közösségünk alapja. Az igehirdetést azzal a gondolattal zárta, hogy Isten kegyelmének legnagyobb ajándéka, hogy szavát testté tette bennünk.
