Az ajkai Szent István Király Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda 7. évfolyamán tanuló diákok látogattak el a Határtalanul pályázati program keretében a „Déli harangszó nyomában” a Vajdaságba. A háromnapos kirándulás nem ígérkezett könnyű programnak, azonban a sok-sok látnivaló és a magyar vonatkozású tájegységek, települések megismerése mindenkit örömmel töltött el.
Elsőként Királyhalomra érkezett a csoport, ahol a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjaival és igazgatójával találkoztak. Megismerkedtek az iskola oktatási rendszerével. Megtudhatták, hogy az ott tanuló diákok magyar iskolába járnak. Első osztálytól kezdve tanulnak németül, majd felsőben angolul és szerbül is. Rendszeresen részt vesznek az iskola és a település életében, nagyon büszkék magyarságukra, és őrzik hagyományaikat.
Innen utuk a délvidék egyik nagyvárosába, Szabadkára vezetett. Szabadka belvárosában egy nagy sétát tettek, közben megtekintették a magyar szecessziós városházát, amelynek vitrázsairól a nemzet nagyjai és királyaink tekintettek vissza rájuk. Majd körbejárták a zöld és a kék szökőkutat, a Szentháromság szobrot, a Kaszinó épületét, a Népszínházat. Ezt követően végigsétáltak a Korzón, így láthatták a kaptáros házat és a Raichle-palotát. A felújított zsinagóga igazi ámulatba ejtette a diákokat. A zsinagóga meglátogatása után felkeresték Kosztolányi Dezső szobrát, ahol Bárdosi Emma egy verssel emlékezett meg a költőről. Tovább folytatva a sétát, eljutottak Mátyás király szobráig, ahol Hornyák Emma az iskola diákjainak nevében elhelyezte az emlékezés koszorúját.
A várossal való ismerkedés után autóbuszra szálltak, és Palics városáig utaztak. A tó partján sétálva megtudhatták, hogy a környéket Mátyás király úgy megszerette, hogy szeretett édesanyjának adta ajándékba. Hallottak a palicsi fürdő vizének gyógyító hatásáról, a víkendházak építésének történetéről.
A nap zárásaként már nagyon várták a Kishegyesen található Kátai tanya nyugalmat sugárzó kényelmes szobáinak elfoglalását és a délvidéki ízeket nyújtó vacsorát.
Másnap a péterváradi erődítmény meglátogatásával kezdődött a programjuk. A Petur bánról elnevezett város erődje az egykori történelmi Magyarország második legnagyobb erődítménye volt, ahol Rózsa Sándor is raboskodott. A városban megtekintették Jellasics szülőházát, majd felkapaszkodtak a Tarcal lankáira, megnézték a fordított, vagy ahogyan a helyiek nevezik a részeg órát. Megtudhatták, hogy az óra humoros elnevezése onnan ered, hogy az időjárás függvényében mindig késik vagy siet. Végigmentek a földalatti erődrendszeren, melyet a török janicsárok megtévesztésére többszintesre terveztek és ástak ki elődeink. A járatrendszer kialakítása lehetővé tette a várvédők számára, hogy akár több hónapot is el tudjanak tölteni benne.
Innen útjuk a Szerémségbe, Zalánkeménre vezetett, ahol hajóra szálltak, és a Duna vizén leereszkedtek egészen a Tisza és a Duna torkolatáig. A hajózást Dusán bácsi andalítóan ható zenéi tették még emlékezetesebbé.
A kellemes hangulatú vízi utat követően ismételten buszra szálltak, hogy megismerkedhessenek Nándorfehérvárral. Itt kellemes sétát tettek a Kalemegdán parkban, ahol magyarokhoz kötődő szobrokat is láthattak. Majd három várkapun haladtak keresztül, hogy végül megérkezhessenek Nándorfehérvár várába. A várból nagyon szép kilátás tárult a Duna és a Száva összefolyására. Felkeresték a nándorfehérvári diadalnak emléket állító helyet, ahol koszorúval és főhajtással emlékeztek meg a hősökről. A csoport nevében Tóth Viktória helyezte el a koszorút az emlékművön. Nagy sikere volt a szolgálatos lovas rendőröknek, aki még azt is meg engedték, hogy a diákok lovaik simogatásával és cukorkával való etetésével is eltölthessenek egy kis időt.
A nap zárásaként szállásukon elfogyasztották vacsorájukat, majd jót beszélgettek és nyugovóra tértek.
A harmadik nap reggelén elköszöntek szállásadóiktól, és Óbecsére utaztak. Elsőként a Than fivérek emlékére létrehozott interaktív parkba látogattak, ahol sok tudományos eszközt ki is próbálhattak. A játékos élményt követően a Türr István – zsiliphez mentek. A mai napig ez az egyetlen olyan mesterséges vízfolyás, ami összeköti a Dunát a Tiszával. A csatornának van egy később épült, kisebb ága, a Türr István tervei által épített tápcsatornája, mely úgymond rendbe tétele volt a “császár csatornájának”. Ez utóbbit hívják Ferenc József – csatornának.
Határtalanul programjuk zárására Zentán került sor. Látogatást tettek a városházán, amelynek tornyában megnézhettek egy kiállítást a zentai csatáról, valamint a torony kupolájából rátekinthettek a városra és vidékére. Aki nyitott szemmel nézett körbe, az a távolban felfedezhette még Szeged városát is.
Kissé elfáradva a késő esti órákban érkeztek meg iskolájukhoz, ahol szüleik már várták őket.
Fantasztikus és talán életre szóló élményekkel lettek gazdagabbak. Mindannyian reménykednek abban, hogy egyszer majd visszatérhetnek nagy Magyarországnak e csodálatos vidékére.
A diákokat az utazásra Reitter István és Bóday Mónika osztályfőnökök, valamint Aranyos Judit és Bódainé Tahin Ildikó pedagógusok kísérték el.
Az út a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával valósulhatott meg.
