A remény zarándokútján – szent kapu nyílt Keszthelyen is

Január 6-án ünnepélyesen megnyílt a jelképes szent kapu a keszthelyi Kis Szent Teréz Bazilikában is. A szertartást dr.Takáts István érseki általános helynök vezette.

A kereszt felmutatása után az ünneplő tömeg átvonult, a szentév himnuszát énekelve, a mennyei Jeruzsálem szimbolikus kapuján, majd megkezdődött a vízszentelés szertartása. Miután helynök atya meghintette a népet a bűnbánat jeleként a frissen megáldott vízzel, szentmisét mutatott be.

A homíliában elhangzott: A napkeleti bölcsek története, amelyet az evangéliumokból ismerünk, mélyen megérinti az emberek szívét, és számos kérdést vet fel. Miért ragad meg minket ez a különleges történet, amelyben a bölcsek egy csillag vezetésével indulnak útra, hogy találkozzanak a zsidók újszülött királyával? Miért érezzük magunkhoz közel ezt az
elbeszélést, és milyen tanulságokat hordoz számunkra? A történet egyesekben azt az érzést keltheti, hogy a végkifejlet nem felel meg a mesék hagyományos befejezésének. Hiszen nem arról hallunk, hogy a bölcsek üres kézzel indulnak el, és gazdagsággal térnek haza, hanem éppen ellenkezőleg: kincseikkel érkeznek, megtalálják a Gyermeket, majd szinte üres kézzel, menekülve térnek vissza. Mégis, valami különleges erő és mélység rejlik ebben a történetben, amely évszázadok óta közel áll az emberek szívéhez.

A keresztény hagyomány szerint a bölcsek – akiket később Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak nevezett el a néphagyomány – a világ különböző tájait képviselik. Még az ajándékaik – az arany, tömjén és mirha – is szimbolikus jelentőséggel bírnak. Ezek az ajándékok nem csupán tiszteletadásként szolgálnak, hanem a világ minden népe számára elhozzák az isteni találkozás lehetőségét. Nagyon szép, hogy valóban a nemzetek Krisztushoz találását mutatja meg ez a történet, és talán ezért bánunk vele olyan otthonosan, ezért érezzük közel magunkhoz.

Az emberi élet három útja: megtisztulás, megvilágosodás, egyesülés. A bölcsek utazása mélyebb spirituális jelentéssel is bír. Az útjuk három állomására bontható, amelyek az ember lelki fejlődését jelképezik:

A via purgativa (megtisztulás útja): Az egyik bölcs, aki éppen leszáll a tevéről, az emberi küzdelmeket és az élet megtisztulását szimbolizálja. Ez az a szakasz, amikor az ember elhagyja a megszokott biztonságot, és a vágy hajtja, hogy valami mélyebbre találjon.

A via illuminativa (megvilágosodás útja): A másik bölcs, aki már látja a Gyermeket és elindul felé, az élet céljának felismerését jelképezi. Ez a felismerés fényt ad a léleknek, és vezeti a további lépéseket.

A via unitiva (egyesülés útja): A harmadik bölcs, aki már leborul a Gyermek előtt, az Istennel való egység állapotát testesíti meg. Ez az emberi létezés beteljesülése: az Isten iránti szeretet és a vele való közösség.

Az út, amely átformál.  A bölcsek utazása nem csupán fizikai értelemben vett utazás, hanem lelki fejlődés is. Az út során elveszítik azokat az ajándékokat és külsőségeket, amelyek kezdetben fontosnak tűntek. Az út vége felé már nem a gazdagságuk és pompájuk számít, hanem az, hogy rátaláltak arra, ami valóban értékes. Az életünk során nekünk is meg kell tanulnunk, hogy mi az, ami igazán fontos, és mi az, amit el kell engednünk. Heródes és udvara példája rávilágít arra, hogy a tudás önmagában nem elég. Bár Heródes tudja, hogy hol született Krisztus, mégsem indul el. A bölcsek viszont, akik csupán a csillagra támaszkodnak, vállalják a kockázatot, és meg is találják a Megváltót. Ez arra tanít minket, hogy az isteni találkozáshoz nem elég a tudás: cselekednünk is kell.

Mit adhatunk Istennek? A bölcsek nem önmagukra koncentrálnak az útjuk során, hanem arra, hogy mit adhatnak Istennek. Ez a hozzáállás példát mutat számunkra is. Az életünk során gyakran inkább azt kérdezzük, hogy mit várhatunk el Istentől, mintsem azt, hogy mit adhatunk neki. Pedig az igazi kapcsolat az önzetlen szereteten és odaadáson alapul.

Az isteni találkozás átalakító ereje: A bölcsek találkozása a Gyermekkel nem csak egy pillanatnyi élmény volt, hanem életük
egészére kihatott. Az, hogy „más úton tértek haza”, a belső átalakulásukra utal. Ez a történet arra hív minket, hogy mi is hagyjuk, hogy az Istennel való találkozás megváltoztassa az életünket.

Útmutatás az új évre: A bölcsek története különösen aktuális az év elején, amikor új célokat tűzünk ki magunk elé. Arra hív minket, hogy engedjük meg, hogy a szívünkben felébredjen az a szent nyugtalanság, amely Istenhez vezet. Az út nehézségei, a veszteségek és próbák mind segíthetnek abban, hogy elengedjük a hamis istenképeket, és megtaláljuk az igaz Istent, aki életünk forrása és beteljesítője.

A napkeleti bölcsek példája arra inspirál, hogy ne csak kérjünk Istentől, hanem adjunk is. Életünk legértékesebb ajándékát – az önzetlen szeretetet és odaadást – nyújtsuk neki, ahogy ők is tették. A történet végső üzenete pedig az, hogy az isteni szeretet az, amely mindent megújít, és amelyben életünk végső értelme rejlik.

A liturgián a Vox Carmeli Leánykar teljesített szolgálatot.

A szentmise végén Mezei András plébános hálás köszönetét fejezte ki dr.Takáts István érseki általános helynöknek, valamint mindazoknak, akik szolgálatukkal, önkéntes munkájukkal, segítségükkel szebbé tették az ünnepet. Járjunk együtt ebben az évben a remény zarándokainak útján, hogy legyen ez az év közösségünkben a lelki megújulás, Istenre figyelés éve!

Galéria

További hírek

Megszakítás