Bódi Mária Magdolna, a második világháború alatt vértanúhalált halt fiatal lányt, közelgő boldoggá avatása előtt, Incze Mózes festőművész örökítette őt meg egy portréban. Az alkotás nem csupán egy arcot, hanem egy élettörténetet, hitvallást és egy szentéletű fiatal lány belső fényét tárja a szemlélő elé.
Az április 26-ai boldoggá avatás előtt a Veszprémi Főegyházmegye igyekszik méltó módon kifejezni tiszteletét Bódi Mária Magdolna előtt. A liturgiában a boldoggá avatási szertartás egyik legmeghatóbb pillanata, amikor a pápa különleges megbízottja felolvassa a boldoggá avatást elrendelő pápai brévét, majd ezután az új boldog képének a leleplezése, valamint ereklyéjének az oltár melletti elhelyezése megtörténik. Ezt a képet, mely kimondottan a boldoggá avatásra készül, „standard” képnek szoktuk hívni. A standard képpel kapcsolatos elvárás, hogy legyen művészi, a jelen kor emberét szólítsa meg, legyen üzenete a képnek, valamint adja vissza karizmáját az ábrázolt boldognak.
Milyen érdekes, hogy Magdi is egyszer azt mondta: „Akit szeretünk, azt a szemünk elé kívánjuk állítani, mert így könnyebb rá gondolnunk. Ezért készítünk még a jó Istenről is képet. (…) A szép kép előtt még az is jobban tud imádkozni, aki különben nem tudna…”
Egy portré elkészítése mindig egyfajta párbeszéd a modellel – de mi történik akkor, ha a festő már nem találkozhat személyesen alanyával? Incze Mózes, Magdi portréjának festője erről így vallott:
“Mindig izgalmas feladat az arc mögött megkeresni az embert, és hagyni a személyiség fényét visszahatni, követni a külső és belső fény egymást keresését. Különös esete egy portré megfestésének, amikor már nem találkozhat modelljével a festő.”
„Ebben az esetben a művész régi fotókra, leírásokra és a megrendelők által összegyűjtött jellemző vonásokra hagyatkozhatott. Ez a fajta alkotói folyamat túlmutat a hagyományos portréfestésen, hiszen nemcsak a megjelenített személyt, hanem az őt körülvevő hitet és tiszteletet is meg kell ragadnia.”
“Ezáltal értékrendek közös metszete keletkezik, minek végeredményeként a festmény egyszerre fog szólni a megjelenített személyről, arról a késztetésről, hogy róla portré festődjön, és a festő azon képességéről, hogy ezekkel közös hangot találva, tudását és munkáját adja a folyamathoz.”
Bódi Mária Magdolna élete és mártíromsága sokakat megérint. Incze Mózes alkotásával nemcsak egy fiatal lány vonásait örökítette meg, hanem azt a belső elhivatottságot is, amely Magdi életét meghatározta.
“Innentől már csak meg kell festeni a képet, arról az egyedi arcról, rész szerint való képességek egészével keresve benne azt, amitől mindenkinek fontos lesz a tekintetével kapcsolódni…”
“Nézzük meg figyelmesen az arcokat, hisz tudjuk, kinek a képére teremtődtünk.” – hangsúlyozta Incze Mózes, akinek festménye méltó tisztelgés Bódi Mária Magdolna élete és hite előtt – egy műalkotás, amely egyszerre személyes és egyetemes, s amelyet minden szemlélő saját lelkének tükrében értelmezhet.
Incze Mózes Baróton született 1975-ben. 1994-ben a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákjaként érettségizett, murális festő szakon. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2000-ben vette át diplomáját. Incze Mózest 2023-ban Munkácsy Mihály-díjban részesült.
