A Szent Mihály-napi Búcsú vasárnapi szentmiséjét Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatta be a Szentháromság téren.
Dr. Udvardy György érsek atya köszöntötte az egybegyűlteket, külön kiemelte azokat a zarándokokat, akik vasárnap reggel Litérről, Bódi Mária Magdolna sírjától zarándokoltak el Veszprémbe. Köszöntötte a liturgiára érkező pásztorokat, akik nemcsak hagyományőrzők, hanem akad köztük, akik valóban ezt a mesterséget űzik.
– Ünnepelni jöttünk össze azt, akik, vagyunk. Így ajánljuk fel Szent Mihály oltalmába egyházmegyénket és örömmel tesszük ezt – hangsúlyozta érsekünk.
Felföldi László főcelebráns elmondta, Szent Mihály a kedvenc szentje, aki harcosként üzen számunkra.
– Isten személyes ajándékot készített nekünk. Bármilyen szinten is van a hitünk, a bűnbánatunk segíthet Isten ajándékát magunkhoz venni – fogalmazott.
Felföldi László homíliájában kiemelte, nem annyira vér és test ellen, hanem a fejedelemségek, hatalmasságok, a világ gonosz kormányzói ellen harcolunk. Ezt a harcot jelképezi Szent Mihály. Minden embernek személyesen kell megharcolni, nem mutogathat, háríthat másra: meg kell születni a szívünkben, hogy ez az én harcom. Látjuk, hogy a sötét világ harcában elvéreznek a családok. Minden egyházközségnek, keresztény közösségnek, harcos csapatnak, egymást támogatva kell megvívni ezt a küzdelmet. Három óriási területen.
– Krisztus fegyverzetét öltsétek magatokra! – hangzott el az evangéliumban. A titok a harc. Nem a támadó, hanem a védekező harc. Nem az a feladatunk, hogy bárkit megtámadjunk, hanem megvédjük magunkat, a pozíciónkat, az emberségünket, a családjainkat, a közösségeinket, amely az egyetlen megtartó reményt adják a sorsunkban – húzta alá a püspök.
Majd a három területről beszélt. Az első a homály, amely szinte észrevétlen. Alig kitapintható, de óriási tragédiákat okoz. Bizonytalanná válik az életünk, nem értjük Istent, nem értjük az egyházat. Elhomályosodik a gondolkodásunk. Mindenki mindenről szakvéleményt adhat, véleményt mondhat, mindenkit meg kell hallgatni. De a bölcseket, az igazi szakembereket nem hallgatjuk meg. Ez mindenki életében jelen van. El kell fogadnunk, hogy nem láthatunk mindent tisztán. De amennyi tudás kell az üdvösségünkhöz, az életünk vezetéséhez kell, azt Isten megadta.
A homály elsősorban a fiatalokat támadja.
– Ne engedjétek, hogy elhomályosítsa a szíveteket a sötétség, a kétes vélemények! Találjátok meg a bölcs felnőtteket, akikre érdemes hallgatni – fordult a fiatalokhoz.
Második területként az árnyékokat jelölte meg. Veszélyesek, a szívünket elsötétítő, settenkedő árnyékok. Annak az árnyéka, hogy gyanú születik a szívünkben, vagy feltételezünk valamit a másikról. Ez az árnyék tönkreteszi az életünket, a sorsunkat, a megoldatlan kérdések árnyékként kísértenek. Föl kell tenni kérdéseket.
– Fiatalok, ne féljetek feltenni kemény kérdéseket! A családi asztalnál lehet ezeket a kérdéseket megválaszolni. Ott lehet csak, az árnyékok, homályok zavarát felfedni. Megszabadulni egy olyan tehertől, amely megmérgezheti, tönkre teheti az életüket. Minden édesapának, férjnek ajánlom, hogy szerezzenek egy pásztorbotot. Irányt mutatni, terelgetni kell vele. Gyógyítani lehet vele, ezzel fogja meg a pásztor a beteget, a bizonytalant és segít rajta, mert minden pásztori feladatnak a titka, hogy irányt mutasson és gyógyítson. Ugyanakkor egy kemény harci eszköz, amivel a támadó farkast hatástalanítani tudja. Ha támadják a nyájat, harcolnia kell. Elfelejtettük ezt a harcot, küzdelmet. Bárhol látunk egy pásztort, ne csak a szép ruha, a kemény élet jusson eszünkbe. Hanem a pásztorbot is, amelynek nekem is a kezemben kell lenni, mert ez irányt mutató, segítő, gyógyító, védekező eszközt.
Ezt követően Felföldi László ismét a fiatalokhoz szólt, s arra kérte őket, ne higyjék el, hogy létezik harc, küzdelem nélküli élet. Ilyen élet nem létezik.
Majd Ferenc pápát idézte, aki missziós útján azt fogalmazta meg, a tanítás útja, elsőszámú feladata átfogó oktatást nyújtani azért, hogy a hallgatók megkapják az eszközöket a jelen értelmezéséhez és a jövő tervezéséhez. Édesapáknak, édesanyáknak, nevelőknek, tanároknak kell átadni ezeket az eszközöket. Ezt a feladatot senki nem háríthatja másra.
A harmadik terület a püspök szerint, ami legnehezebb, amikor lelkünket elborítja a sötétség. Amikor ránk száll az éjszaka, amikor nincsenek érzéseink, nem hiszünk semmiben és senkiben, ami tönkreteszi az akaratot. Ide kell a legnagyobb harc és küzdelem. Ebben kell nagyon erősnek maradni.
Ha a homályosságra, az árnyékokra, a sötétségre ránézünk, ha nem hagyjuk el magunkat, akkor jön a pirkadat, felfénylik a hajnal és megérkezik a nappal.
– Soha a történelem folyamán ennyire még nem bátorított bennünket a világ, hogy szükség van ránk, a katolikus egyházra. Az éjszakában világosságra. A harcban a győzelemre. Ebben vagyunk mindnyájan jelen és ebben kell megtalálni a küldetésünket, a személyes küldetésünket, amit Isten ránk bízott. Vegyük fel a harcot. Ez nem a lelátó, ez a küzdőtér. Mindenkinek a személyes küzdőtere. A kérdés csak egy, Szent Mihály arkangyal Isten oldalára vezet-e bennünket, vagy a másik oldalon vagyunk. Minden tettünk dönt ebben! Bízzunk Krisztusban, a fényben! A sötétség a fény hiánya, ezt a fényt nekünk kell vinni, éltetni, életben tartani. Hogy a harcot sikerrel vívjuk meg.
A mise végén elhangzott a Szent Mihály arkangyalhoz szóló ima és külön áldást kaptak a megjelent pásztorok.
