A fatimai imaóráknak nagy hagyománya van Balatonalmádiban. Emlékezve a portugáliai kisvárosban történt első – 1917. május 13-i – Mária-jelenésre, minden hónap 13. napján összegyűlnek a templomba a helybéli hívek közös engesztelő imádságra az emberi világ, a szűkebb és tágabb környezet megtéréséhez a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását kérve. Az idén május 13-án hagyományteremtő kezdeményezésként körmenetben vitték végig a városon a Fatimai Szűzanya szobrát imádsággal és énekes áhítattal a Szent Margit-kápolnától a központi Szent Imre plébániatemplomig.

Az alkalomra megérkeztek a templom korábbi káplánjai – Bóka Tibor plébános Sármellékről (ő hozta el „vendégségbe” a Fatimai Mária kegyszobrát), valamint Árus-Kovács Gábor nemesszalóki plébános. Mária után haladva az időjárás is kegyes volt a zarándoksereghez, hiszen a körmenet idejére elállt az eső. Szándékuk, hangzott el, hogy a körmenetet ezután minden évben május 13-án megtartsák, így készülve a Fatimai Szűzanya jelenéseinek 100. évfordulójára.

A körmenetben érkező zarándokok a plébániatemplomban az oltár mellett helyezték el a Farimai Szűz szobrát, majd ünnepi szentmisével folytatódott a szertartás, melyet Szabó János, a közösség plébánosa mutatott be Bóka Tibor, Árus-kovács Gábor atya és Laposa Norbert káplán koncelebrálásával. Szentbeszédében Szabó János atya a körmenet céljáról elmélkedve egy korai ószövetségi történetet idézett fel Józsué idejéből, akinek jutott Isten megbízásából, hogy Mózes halála után a választott népet bevezesse az Ígéret földjére. Már csak Jerikó város falai állták útjukat a nép fiainak, azonban annak hitetlen lakói szigorúan bezárkóztak, elzárták a kapuikat. Ekkor az Úr szavára Józsué és a nép a frigyládával az élen, nagy kürtöléssel hét napon át hétszer körüljárta Jerikót, s a hetedik napon a nép csatakiáltására leomlottak a város falai. E körüljárás lehet a körmenet ősi forrása, mutatott rá a plébános. A körmenet mindig, ma is kegyelmi lehetőség, hogy leomoljanak „Jerikó falai”, amelyeket az ember épít a családon belül, vagy bárhol, ahol él. Mert a ma embere is gyakran falak közé bújik, elzárja magát, hogy ne kelljen hallania, tudnia Istenről, de talán még a másik emberről sem. Bezárkózik az önzésnek, a bűnnek a falai közé, ahol egy darabig talán nagyon boldognak, harmonikusnak tűnik az élet, hiszen nem szól bele abba senki, de ez a létforma bármennyire is boldognak tűnik, tulajdonképpen a megkezdett pokol. Hányan és hányan élnek embertársaink borzasztó jerikói falak között, a teljes magára maradottság görcsös állapotában, ahonnan már nincs remény kitörni, már nem omlanak le többé azok a falak, amelyeket maguk köré építettek. Aki az önzés útját választotta, a kárhozat valóságába tart, mondta. A Szűzanya Fatimában megmutatta a látnokoknak, a három kisgyermeknek – Luciának, Francisconak és Jacintának – a pokol iszonyatos képét, ahol emberi formájú démonok és lelkek tengődtek alámerülve iszonyatos magányosságban. A gyermekek egészen megrémültek a látványtól, s utána tanította meg nekik a Szűzanya azt az imádságot, amit a rózsafüzér tizedeinek a végén mondunk: „Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket. ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.”

Ma azért jártuk ezt a körmenetet elsősorban, emelte ki Szabó János atya, hogy a kárhozattól az Úr mentsen meg minket, hozzátartozóinkat, a környezetünkben élőket a Szűzanya közbenjárása által. És segítsen hozzá, hogy Jerikó falai leomoljanak az emberi lelkek, a családi fészkek körül, s mindenki boldog örömmel ismerje föl Isten végtelen nagy szeretetét, amely a Boldogságos Szűz Máriának ragyogott föl. Végezetül arra kérte az egybegyűlteket, hogy a körmeneti szándék jó hírét vigyék tovább környezetükbe is.

A szentmisén énekkel szolgált Káplán György stuttgarti énekművész és Kruppai Tamás orgonaművész.

Toldi Éva

   Fotó: Töltési Erzsébet és Bóka Tibor

[simpleviewer gallery_id=”543″]

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »