A harmadik nap a zarándokok útja Lengyelország lelki fővárosába, Czestochowába vezetett, Jasna Gorára, ami magyarul a Fényes Hegy, mely nevet a kolostort alapító magyar pálos szerzetesektől kapta, akik 1382-ben érkeztek ide. A hagyomány szerint Szent Lukács apostol festette a Fekete Madonna képet. Nagy megtiszteltetés volt a veszprémi főegyházmegye iránt, és a jelenlévő főpásztor felé, hogy déli 12 órakor a jelenlévő atyákkal együtt ünnepi érseki szentmisét mutathatott be a kegykép előtt. E szentmiséhez csatlakoztak a hévízi zarándokok is plébánosukkal és káplánjukkal. Elmélkedésében a Szűzanya tiszteletéről hallhattak a zarándokok, melyet érsek atya a költők ajkáról tolmácsolt. A kolostorral és környékével ismerkedés után a késő délutáni órákban egy utolsó Üdvözléggyel búcsúztak a zarándokok az Égi Anyától.
A hazatérés napján a Tátra lábához, Zakopanéba vezetett a zarándokok útja. Szent János Pál pápa is nagyon szerette a hegyeket, szeretett túrázni, itt is sok emlék kötődik hozzá. A Fatimai Szűzanya kegyszobrát Stefan Wyszynski érsek kapta Fatima püspökétől még az 1960-as években, melyet a Fatimai Szűzanya itteni kegyhelyén őriznek. A Szent II. János Pál pápa elleni merénylet megdöbbentette az itteni híveket is, és plébánosuk vezetésével elhatározták, hogy a Szentatya gyógyulásáért hálából megépítik a Fatimai Szűzanya bazilikáját. Itt mutatta be hálaadásként a zarándokokkal együtt lévő papokkal a zarándoklatot záró szentmisét Márfi Gyula érsek.
Innen a zarándokok a főpásztor áldásával indultunk haza, azzal az ígérettel és erősítéssel, hogy a lengyel-magyar barátság üzenetéből erőt kell meríteni nekünk az evangélium bátor átadására is.
