Korzenszky Richárd előadása Tihanyban
A Tihanyi Bencés Apátság Tetőtéri esték sorozatának idei utolsó alkalmán Korzenszky Richárd em. perjel tartott előadást „Európa – családok nélkül?” címmel. A kritikus kérdést – amely hazánkban is rendkívül aktuális és mélyen érinti egész földrészünket –, valamint a népességfogyás okait, következményeit, és megváltoztatásának lehetőségeit az előadó a katolikus egyház tanításának válaszai mellett uniós statisztikák felsorakoztatásával és különböző jogi, szemléletbeli ellentmondásokra rámutatva elemezte.
Ma a házasságkötések száma drasztikusan csökken, a válások száma erősen megnőtt, a házasságokban csak nagyon kevés gyermek születik, mert a családszerkezet nem stabil, mögötte a korszellemet jellemző posztmodern és globális individualizmus a háttér, amelyik árt az emberek közötti kapcsolatok kifejlődésének, megszilárdulásának és rombolja a családi kötelékeket.
Magyarország alaptörvénye védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, emelte ki bevezetőjében az atya. A nemzet fennmaradásának alapja a házasság, mert belőle bontakozik ki a család, amely a társadalom alapsejtje. A katolikus egyház katekizmusa tovább lép: A család az a hely, ahol a szülők tovább adják a hitet a gyermekeknek. Ezért is mondhatjuk a családról, hogy kis egyház, ecclesiola. A katekizmus megfogalmazza azt is, hogy a házasság egy férfi és egy nő egész életre szóló szövetsége, amely a házasfelek javát szolgálja, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. Ma súlyos válságban van a család. Sokak számára a házasság érzelmek vagy ösztönök kielégítésének a helye csupán, semmi más. A családszerkezet széthulló, ma ezzel, holnap azzal élnek együtt, válás válást követ. A házassági konfliktusok többnyire úgy érnek véget, hogy a házastársak egyike leszakad a családról, elfut a problémák elől. Pedig a konfliktusok elől nem elmenekülni kell, hanem azokat feloldani. A házassági eskü „holtomiglan, holtáiglan” szóló elköteleződés.
Az Európa Parlament statisztikáit elemezve vázolta Korzenszky Richárd a házasságkötések drasztikus csökkenését, a válások számának emelkedését 1966-tól Európában, 
majd az Európai Unióban 1995-ben és 2016-ban. A statisztikák legtragikusabb pontja egy 2016-os adat, mondta, mely szerint ma Európában (és hazánkban is!) a gyermekek majdnem ötven százaléka házasságon kívül születik, s ez azt jelenti, hogy a mai gyermekközösség felének nincs apa-anya/szüleim-élménye, nincs családmodellje.
Már a II. Vatikáni Zsinat is rámutatott 1965-ben, hogy az egyes személy sorsa és az emberi társadalom helyzete (jóléte vagy krízise) szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség kedvező vagy hátrányos helyzetével (Gaudium ez spes). Vagyis: amilyen a család, olyan az egyes egyénnek a sorsa és olyan a társadalom. Nem pedig fordítva! Ma a gazdasági érdekek élveznek elsőbbséget a család (a társadalom alapsejtje) jelentőségével szemben Európában. Pedig minden fejlődésben a család szerepe, a családi (apai, anyai) példa alapvető. Fukuyamát idézte a perjel, aki tanulmányában kifejti: a bizalom a gazdasági fellendülés, a prosperitás megteremtője, alapja, motorja, fenntartója a társadalomban, s a bizalom megteremtésének feltétele, alapja pedig a család.
Mások úgy gondolkodnak, hogy az életükben a karrier az első, hiszen azzal általában még gazdagság is jár, és ezen az oltáron fel lehet áldozni a családot. Tíz évvel ezelőtt mutatott rá erre Kopp Mária orvos-pszichológus, s a helyzet azóta nyilván sokkal súlyosabbá vált: ma a városi diplomás, szülőképes magyar nők 25 százaléka nem óhajt gyermeket.
A házassági kötelék a családnak és az egész társadalomnak méltósága, biztonsága, békéje és testi-lelki jóléte szempontjából is rendkívül fontos. Mindezt a házasságban-családban és az elváltan, illetve egyedül élők egészségi, halálozási és öngyilkossági összehasonlító statisztikáival támasztotta alá az atya: a házasságban élők boldogabbak, elégedettebbek és egészségesebbek. Ha hozzájárul ehhez még a vallásosság, az őszinte hit, akkor könnyebben is gyógyulnak a medicinák által.
Előadásában az atya a mélyen házasság- és családellenes gender-elméletet is érintette, amely hirdeti: ahhoz hogy elérjük a nemek közötti egyenlőséget, nem szabad különbséget tenni férfi és nő között, ki-ki maga választhatja meg a nemét. Tudomásul kell venni azonban: Az ember nemi identitása objektív biológiai adottság, nem szabad választás kérdése. S ha a gyermeket úgy nevelik, hogy nem tudja, nem éli meg a nemét, ha nincsen apa- és anyamintája, nem fog tudni házasságot kötni. S ha nincs család, akkor pedig lehetetlenné válik a jövő…! – mutatott rá.
A család példaadással fejlődik a gyermekekben a másokért élés, a másokon segítés képessége, az öregek és fiatalok viszonyának minősége is. Szembe kell úszni tehát a korszellemmel, hívott fel a perjel. Ha elfogadjuk az erények értékeit, hatékonyságát és lehetőségeit környezetünkben és a világban, ha felismerjük, hogy az ember képes arra, hogy jobb legyen, reményünk lehet a pozitív változásban. A morál, az erkölcs nem kényszeríthető ki ugyanis törvényekkel és a törvények nem is helyettesíthetik. Az Európai Unió alkotmányában nem volt helye (a Lisszaboni szerződésben sem) az Isten-fogalomnak. Az emberi jogok azonban csak valamilyen biztos pont alapján értelmezhetőek, különben szétesik minden. Az Isten-fogalom nélkül pedig nincs biztos pont. A kereszténységnek jelenleg a legnagyobb ellenségei a hedonizmus (élvhajhász), a konzumizmus (mindent megvenni azonnal, és ez tesz boldoggá), az önmegvalósítás, illetve a langyos kereszténység.
Van-e jövőnk, lesz-e jövőnk? – tette föl kérdést az atya végezetül. A család, az önmegvalósítás, az utódnemzés nehezen összeegyeztethető, vélik sokan. Ahhoz azonban, hogy szinten maradjunk, szükség volna legalább három gyermekre a családokban. Fel kell fedezni újra a családot! A szociális társadalom sürgető feladata, hogy támogatást adjon a családoknak. Gabriele Kubyt idézte a perjel: egyetlen más társadalom sem mondta ki, hogy éld ki a szexuális vágyaidat úgy, ahogy neked tetszik, de az európai civilizáció társadalmai igen. A szexualitás relativizálása a legfontosabb támadás az emberi lény emberi méltósága és a társadalom egésze ellen. Szexuális ellenforradalomra volna ma szükség, mondta. Tiszteljük a nőben a leendő anyát, a férfiban a leendő apát, és tiszteljük a megfogamzott, szeretettel kihordott életet, mert egyedül belőle sarjadhat a jövőnk!
Toldi Éva
