Meszlényi Antal: Gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök (1842-1849) egyházlátogatása 1845-1846-ban
Az egyházmegyénk újkori történetét feldolgozó monográfiák közé tartozó mű 1941-ben jelent meg „A Veszprémi Egyházmegye Múltjából” sorozat 7. köteteként. A könyv szerzője római katolikus pap és bölcsész doktor; történészként főleg a magyar állam és az egyház viszonyával foglalkozott.
Gróf Zichy Domonkos 1808-ban Bécsben született főnemesi családban. Tanulmányai után 1831-ben szentelték pappá, veszprémi püspöki megbízatását 1842-ben vehette át.
A Trienti Zsinat előírta, hogy a püspökök kétévente látogassák meg egyházmegyéjüket; az egyházi terminológia ezt „canonica visitatio”-nak nevezi. Az egyházlátogatások dokumentálása nemcsak a püspöki munka szempontjából volt fontos, hanem primer történeti forrásként betekintést nyújt a régió 19. századi gazdasági és társadalmi viszonyaiba.
A legtöbb veszprémi főpásztor ezt nem tudta megvalósítani, egyedül Padányi Biró Mártonnak sikerült egy évszázaddal korábban végiglátogatnia plébániáit. Zichy püspök a veszprémi egyházmegye 18 esperesi kerülete közül 1845-ben végiglátogatta a cseszneki és a bakonyszombathelyi; 1846-ban a veszprémi, a palotai és a balatonfüredi kerületek plébániáit. A könyv részletesen ismerteti, hogy az egyházlátogatás során a plébánosoknak — az állapotfelmérés hitelességének érdekében — milyen kérdésekre kellett pontos válaszokat adniuk. Ezek a következők voltak:
– A templom és egyéb egyházi tulajdonok vagyoni helyzete;
– A kegyúrral való kapcsolat;
– A lelkipásztori javadalom;
– A templom történeti múltja és jelenlegi állapota;
– A plébánia és a lelkész könyvállománya;
Az iskola;
– Az iskolamester javadalmazása;
– Az egyházatya fizetése;
– A szent helyekről, keresztekről, szobrokról, temetőkről;
– A plébánia szolgálatában álló egyének személyi adatai;
– A kegyes alapítványok;
– A nép valláserkölcsi élete;
Természetesen ezek csak a fő témakörök voltak, mindegyikhez tartoztak még alpontok is. A plébánosoknak a válaszokat írásban, három példányban kellett elkészíteniük. A kapott válaszokat Zichy püspök alaposan kiértékelte, egyes helyeken a kánoni látogatások következményeként változtatásokat is végrehajtott. Meszlényi Antal kötete szakszerűen, nyolc témakör csoportosítva elemzi a visitatio-kból megismerhető adatokat és információkat.
Zichy Domonkos ambiciózus főpap volt, tele tervekkel. Mivel kinevezésekor nagyon fiatal volt, úgy érezte, hogy lehetősége van a tapasztalt hibák rendszerszintű korrigálására, azonban közbe szólt a politika. Egy sajnálatos esemény – Görgei Artúr a főpásztor öccsét, Ödönt a Jellasics-féle betörés kapcsán kémkedés és összeesküvés vádjával 1848. szeptember 30-án kivégeztette – kettétörte karrierjét. Ezután folyamatos támadásoknak volt kitéve: császárhűséggel vádolták, tüntettek ellene és a lemondását követelték. Emiatt végül Ausztriába menekült, majd 1849-ben lemondott püspöki rangjáról. Ezután papi tevékenységet nem végzett, 1879-ben bekövetkezett haláláig főként jótékonykodással foglalkozott.
