Aszófő központjában áll a délkelet-északnyugati tájolású, klasszicizáló későbarokk templom, a hajónál keskenyebb, ívesen záródó szentéllyel, főhomlokzatán, gúlasisakkal fedett, óraíves párkányú toronnyal, egy-egy íves, volutába csavarodó féloromzattal. A szentély délnyugati oldalán sekrestye található. A templom hajójának és tornyának falfelületeit kettős tagolású pilaszterek osztják fel, és cseppdíszes övpárkány, a harangszinten pedig táblás mezők díszítik. A félköríves főhomlokzati nyílások közül a főbejárat egy visszalépcsőzött lemezekből álló profilú, immár klasszicista ízlésű kőkeretes ajtó. A három, hevederekkel tagolt csehsüveg-boltszakaszos hajóhoz csehsüvegboltozatos szentély kapcsolódik. Karzatalja három félköríves nyílással néz hajótér felé, falazott mellvédje középen domború, kétoldalt homorú íves. A padlót kelheimi lapok borítják.
A szentély falán egy újabb festés látható, mely a Szentháromságot ábrázolja. A barokk, fából készült, restaurált, enyhén ívesen kihajló főoltárépítményt középen felnyíló timpanon koronázza, közepén sugárkoszorúban Istenszem. Az oltárépítményt két oldalt egy-egy kompozit fejezetes oszlop fogja közre. A főoltárkép 1834-ben készült, Pesky József alkotása. A fehér lovon ülő szent király a jobbjában tartott lándzsával a sziklába szúr, és vizet fakaszt belőle. Az erősen restaurált fa szószék szintén az 1830-as évek munkája lehet. A csehsüveg-boltozatos sekrestyébe egy tagolt szalagkeretes ajtón lépünk be, onnan vezet fel lépcső a szószékre. Az ajtók dobozzárjai szintén építés korabeliek. A templom 1832–1834 között épült, ennek – és az építtető tihanyi bencés apátság – emlékét őrizte meg a karzat mellvédjén található kronosztikon is: fILIaLIs abbatIa tIhan In honoreM / sanCtI LaDIsLaI eXtrVXerat (1834).
Aszófő temploma nem előzmény nélküli. A Tihanyi-félsziget és környéke a középkor folyamán a tihanyi monostor birtokának számított. 1211-ben készült egy összeírás, ami felsorolja e falvakat és lakóit. Ebben említik először Aszófőt, amelynek helye a mai település északi szélén kereshető. A lakosait, akik földműveléssel, szőlészettel foglalkoztak, név szerint összeírták. A falu templomáról a 14. század első évtizedeiből vannak az első adataink, de pontos helyét, kinézetét nem ismerjük, mert a kora újkorban elpusztult.
Ezután a tihanyi apátság új helyen új templomot kezdett építeni Szent László király tiszteletére, ami 1768-ban készült el teljesen. Itt szolgált Fuxhoffer Damian bencés szerzetes és pap, a Monasteriologia Regni Hungariae című, 1803-ban kiadott mű szerzője, aki elsőként készített topográfiai igényű feldolgozást magyarországi monostorokról. Fuxhoffer célja először az volt, hogy emléket állítson a bencés rendnek, amelyet, hasonlóan a többi rendhez, nem sokkal korábban oszlatott fel az uralkodó, II. József. Később munkáját más szerzetesrendekre is kiterjesztette. „Magamra vállaltam a fáradságos munkát, ebben a helyzetemben, ahol is plébánosi hivatalt látok el, és mit több, a szükséges eszközökben hiányt szenvedtem.” – írta előszavában. Amikor fél évszázaddal később Czinár Mór Monasteriologia második, bővített kiadását előkészítette, ehhez a mondathoz külön lábjegyzetet is fűzött: „Írta ezt a szerző akkor, amikor még nem állították vissza a szerzetesrendeket, minden levéltár, minden könyvtár nélkül, Aszófő faluban, ahol akkor a plébániát és a Balaton melletti füredi kerület alesperesi teendőit vitte.”
A 18. században épült templom hamarosan szűknek bizonyult, így 1834-ben lebontották. Ekkor már épülőfélben volt a mai templom – az előzőtől mindössze húsz lépés távolságra –, és még ez évben fel is szentelték, szintén Szent László király tiszteletére. Az új templomba áthozták az előző oltárát, ami ekkor kapta a már említett új oltárképét.
Később a templom további berendezéssel gyarapodott. Az Immaculata-szobor az 1890-es évek közepén készült a Stuffleser-cég szignójával ellátva. Ezzel, illetve az alatta lévő historizáló mellékoltárral (1883) átellenben áll a Jézus Szíve-mellékoltár (1916), amely a Rétai és Benedek cég munkája. A karzaton található orgona a 19. század vége felé készült a szombathelyi Halper János révén. 1963-ban helyezték vissza a templomba a Jézus Szíve-mellékoltárt. A sekrestye repedése közben egyre nagyobb lett, a szentélyhez való későbbi hozzátoldására utalt. 1981-ben tetőfelújítás készült (Ther Antal), majd 2008-ban Jeney Zoltán és Szalay György készítettek restaurálási tervet a Szűz Mária- illetve a Jézus Szíve-mellékoltárokra.
