Takács Lajos: Ranolder János veszprémi püspök élete és munkássága (1806–1875)
A könyvben bemutatott Ranolder János a legnagyobb formátumú veszprémi püspökök közé tartozott, munkássága komoly hatást gyakorolt egyházmegyéjének lakosságára és életére. Életrajzát Takács Lajos tabi plébános írta meg, a mű nyomtatott formában 1987-ben jelent meg a Veszprémi Egyházmegye Múltjából sorozat 14. köteteként.
Ranolder János pécsi polgárcsaládban született, iskoláit különböző helyeken végezte, majd a pécsi egyházmegye növendékeként a bécsi Augustineumban fejezte be doktorátusa megszerzésével. 1829-ben szentelték pappá; tanított a pécsi papnevelő intézetben és a pesti egyetemen is. Közben folyamatosan képezte magát, a bibliai nyelveken kívül négy élő nyelven is beszélt. Tudományos tevékenysége is figyelemre méltó volt, legjelentősebb munkáit könyvek formájában is kiadták. Veszprémi püspökké 1849-ben nevezték ki, hivatalát egy évvel később foglalhatta el.
Ranolder püspök 25 éves főpapi tevékenységének legmaradandóbb alkotásai az általa alapított leánynevelő intézményekben testesültek meg. Egyházmegyéjének öt városában: Veszprémben, Pápán, Keszthelyen, Kaposvárott és Tapolcán; valamint Pesten alapított ilyen intézményeket, amivel beírta nevét a magyar oktatásügy történetébe. Az ifjúság nevelésére az irgalmas rendi nővéreket találta a legalkalmasabbnak, ami szerencsés döntésnek bizonyult, mert a nővérek nagyon népszerűek voltak és mindenütt szívesen fogadták őket. A leánynevelés új lépcsőfokaként megalapította Veszprémben az angolkisasszonyok által felügyelt iskolát, amit a módosabb családok gyermekeinek szánt; így az irgalmas rendi tanintézményben több hely maradt a szegényebb sorsú diákok számára. A püspöki székváros katolikus és keresztény oktatási intézményei napjainkban is az ekkor emelt épületekben működnek.
Püspöki tevékenységének másik pillére a jótékonykodás, a szegények segítése volt. Szinte minden jövedelmét szociális célokra fordította, Veszprémben például 600 rászoruló ember kapott naponta ételt a püspök költségére. Ezen a két területen mecénásként mindenképpen kiemelkedett a veszprémi főpásztorok sorából, de emellett sikeresen ellátta egyéb a püspökséghez tartozó pasztorációs és közéleti feladatait is.
A közel négy évtizede megjelent kötet máig alapvető feldolgozásnak számít Ranolder püspök élete szempontjából. Jellemző, hogy megjelenése óta eltelt időben a kötetben tárgyaltak ma is frissnek hatnak, a főpásztor életéről tudhatók inkább horizontálisan bővültek: tevékenységének más aspektusait vizsgálta érdemben a történettudomány.
