A „rekollekció” szó jelentése: papi közösségi összejövetel, lelkigyakorlat, a papi lélek gondozása, lelki megerősödés, megújulás a szolgálatra.
Az 1917-es egyházi törvénykönvv (124. kánon), valamint az 1923-as és 1934-es veszprémi egyházmegyei zsinat (7.§) előírja, hogy a külső papi életben a belső papi kegyelmi lélek jelenjen meg. A mindennapi gondok és nehézségek között a rekollekció célja, „hogy meggyengült erőnk helyreálljon, buzgalmunk föléledjen, jófeltételeink erősödjenek, az erények lelkünkben felvirágozzanak (2Tim 1,6–7). Erre segíti a papot a kis lelkigyakorlat, az elvonulás, a havi megába szállás (recollectio) mindenfelé terjedő, dicséretes szokása.” Mindszenty József veszprémi püspök ezen gondolatok alapján 1944 októberétől kezdve vezette be egyházmegyéjében a közös papi lelkigyakorlatokat: „a papi lélek gondozása szellemében létesítem a folyó évi október havától a recollectio intézményét, hogy minden papom legalább minden második hónapban gondozhassa vele is a lelkét”.
A püspök meghatározta az egyházmegye területén a rekollekciós helyeket, amelyek kijelölésénél elsősorban a szerzetesrendi központokat részesítette előnyben. Ezek a következők voltak: Veszprém (papnevelő-intézet), Pápa (bencések), Siófok (rk. elemi iskola), Zirc (ciszterciek), Keszthely (kármeliták), Nagykanizsa (piaristák), Nagykapornak (jezsuiták), Sümeg (ferencesek), Zalaegerszeg (Szent József Otthon), Kaposvár (egyházközségi ház), Andocs (ferencesek), Barcs (Iparoskör) és Nagyatád (ferencesek). A rekollekciókkal kapcsolatos logisztikai feladatokkal (hely, idő, lelkivezető, gyóntató, ellátás stb. biztosítása) külön megbízás hiányában a kerületi esperesek voltak megbízva.
A főpásztor a rekollekció időpontját is egységesen határozta meg az egyházmegye egész területére: „a hónap első péntekét követő hétfő”. A lelkigyakorlat menete kilenc részből állt: 1.) Veni Sancte, a Szentlélek segítségül hívása; 2.) szentgyónás; 3.) elmélkedési pontok meghatározása és egyéni elmélkedés; 4.) szabad idő (silentiumban); 5.) szentségimádás és lelkiismeretvizsgálat; 6.) megadott szempontok szerinti lelkiismeret vizsgálat; 7.) Jézus Szíve litánia; 8.) felajánlás; 9.) szentségi áldás. A rekollekciókról a püspöki hivatalnak jelentést volt szükéges tenni, valamint az esperesi korona gyűléseken a tárgyalandó pontok között a lelkigyakorlat is megvitatandó rész volt.
A rekollekciókon való részvétel kötelező volt a papság számára, a távolmaradókat „csak a betegség mentheti ki”.
