Mindszenty püspök szerepe Apor Vilmos bologgá avatási eljárásának megindításában
Boldog Apor Vilmos vértanú győri püspököt 1945. március 30-án, nagypénteken érték a gyilkos lövések, amelyek április 2-án, húsvéthétfőn halálához vezettek. A vértanú püspök földi életet, miközben a nők tisztaságát védelmezte, szovjet katonák oltották ki.
Egy héttel korábban, március 23-án, fájdalmas pénteken a vértanú püspökhöz hasonlóan Isten Tiszteletreméltó Szolgálója Bódi Mária Magdolna az egyház tanításáért és a krisztusi erkölcsökért adta életét, hogy Krisztusnak tett ígéretét betartsa. Őt is szovjet katona lőtte le, mert tisztaságát nem engedte beszennyezni. A vértanúság hírében álló Magdi boldoggá avatási eljárását Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mindszenty József kezdte meg 1945-ben.
Magdi kanonizációs eljárásához hasonlón ekkor Apor püspöké is megindult. Testvérének haláláról Apor Gizella részletes beszámolót küldött Mindszenty püspöknek. A főpásztor válaszában kifejtette, hogy számára Vilmos püspök erényei lelkiolvasmányok, halálának körülményei pedig Isten kegyelmének megnyilvánulásai voltak. Példaadó élete és a nők tisztaságáért vállalt életáldozata felvetette számára a boldoggá avatás eljárásának megkezdését: „Vajha Szent Margit engesztelő élet áldozata mellett emlegethetné ez a nemzet Vilmosét is.” (VFL I.1.44.a. 3701/1945.)
Tamás Ernő, í Betegek Apostoli Mozgalmának lelkésze is megkereste Mindszenty atyát azzal, hogy a boldoggá avatást megelőző imahadjárat megindításához a püspök támogatását és közreműködését kérje. A főpásztor e törekvéssel teljes mértékben egyetértett: „Vilmos püspök boldoggá avatását megelőző imahadjárat megindításába örömmel kapcsolódom bele s a mozgalmat támogatni fogom.” (VFL I.1.44.a. 1450/1945.)
Csávossy Elemér jezsuita szerzetes, aki Boldog Batthyány-Strattmann László, Isten Tiszteletreméltó Szolgálója Bogner Mária Margit, illetve Isten Tiszteletreméltó Szolgája Kaszap István kanonizációs eljárásának megindításában az 1930-as és 1940-es években tevékenyen részt vett, 1945. augusztus 19-én Mindszenty atya véleményét kérte Vilmos püspök boldoggá avatási eljárásával kapcsolatban afelől, hogy „időszerűnek ill. kilátásosnak” tartja-e az ügyet. A veszprémi főpásztor, tőle szokatlan módon rendkívül röviden, de világosan és egyértelműen válaszolt a feltett kérdésre: „jónak látom és indokoltnak az elindítást.” (VFL I.1.44.a. 1697/1945.)
Magdi laikusként, egyházilag törvénytelen származásúként, konvenciós cselédek gyermekeként, a társadalom alsó rétegéből származó gyári munkásként élte életet, tanulmányait egyszerű falusi iskolákban folytatta. Apor Vilmos felszentelt pap, püspök-apostol utód volt, Krisztus közvetlen munkatársaként tevékenykedett; bárói családból származott, gondos nevelést kapott, és külföldön, illetve Kalocsán a jezsuitáknál tanult. Közös bennük azonban, hogy életük folyamán saját belső küzdelmeiket megvívva, a külső nehézségek ellenére, folyamatosan sok-sok apró és nagy döntést meghozva képesek voltak az isteni és a sarkalatos erényeket saját helyzetükben gyakorolni. A folytonos erénygyakorlás tette őket képessé arra, hogy az adott pillanatban képesek legyenek életüket áldozni a krisztusi erényekért, törvényekért.
Mindszenty atya Istenbe vetett hite, reménye és szeretete mutatkozik meg abban, hogy két olyan vértanú boldoggá avatását is a kezdetektől támogatta, akik mind az egyházi és mind a világi társadalomban szinte tökéletes ellenpólust alkottak. A veszprémi főpásztor azonban felismerte, hogy a két vértanú Krisztusba vetett hite megkérdőjelezhetetlen.
