Liturgikus Varroda

A Boldog Gizella Liturgikus Varroda, melynek műhelyében a katolikus liturgiában használatos ruhák készülnek. A munkálatok 1948-ban kezdődtek,  Dr. Kögl Lénárd számvevő vezetésével, aki a háborúban tönkrement és elpusztult ruhákat kívánta pótolni. Kögl számvevő megkérte az akkori ipari lány iskolában tanító kedvesnővéreket hozzanak létre itt egy varrodát, hogy a ruhákat megvarrhassák. A nővérek nagyon magas szinten végezték a kézimunkázást, és ennek hamar híre ment az egész országban. Rövidesen egyre több megrendelés érkezett. A rend feloszlatása után a nővérek elmentek a városból, így a munkát később civil varrónők, munkatársak végezték. Azokat a varrási-hímzési munkálatokat, melyeket a kedvesnővérek még kézzel készítettek, ma már modern gépekkel végzik. A hímzést automata hímzőgép segíti. Jelenleg a varrodában öten dolgoznak. Három férfiszabó és két női szabó. Bár a technikai fejlődés sok változást hozott, az alapokat még mindig úgy végzik, ahogy anno a kedvesnővérek is tették. Például a reverendának a szerkesztését az egyik nővér egy szegedi úriszabótól tanulta meg, melyet a mai napig is e szerint a technika szerint szabnak ki. A miseruhák elkészítése igen magas szaktudást igényel.  Először is tudni kell a különböző ruhaneműk pontos nevét. A liturgikus ruhadaraboknak nem csak a fazonja egyedi, hanem a színük is különböző. A színek használatát a liturgia határozza meg. Például az évközi időben a zöld ruházatot használják az atyák, a lila a nagyböjt és advent ünnepének a színe, illetve még gyászmisén is felvehető. A piros a vértanúk színe így azt vértanú ünnepekkor és pünkösdkor viselik. A miseruhákat különböző motívumokkal díszítik. Ilyen lehet a kereszt, szőlőlevél. A hímzés elkészítése géppel pár órát vehet igénybe. Ha még ma is kézzel készítenék, a munka több napig is eltarthatna. A miseruhákhoz különböző anyagokat használnak. A reverenda, egy gyapjú, műszál keverék általában. Az alba többféle lehet. Műszál, pamut, esetleg ezek keveréke, igény szerint. A műszálas kevésbé gyűrődik. Ezek a ruhadarabok templomokba kerülnek, misézés közben használják őket. Ezekről a ruhaneműkről elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen a Jóistennek készülnek, hogy örömét lelje bennük.