A keresztény élet távlatai volt a fő címe az idei nagyböjti lelkigyakorlatunknak március 30-tól április 1-jéig. Dr. Janka Ferenc görögkatolikus parókus atya az újra tájékozódást tűzte ki célul a három estére a résztvevők számára. Az első este a térben, a másodikon az időben, végül a személyes kapcsolatokban tájékozódhattunk a vezetésével, rendhagyó módon, vetített képes előadás segítségével.

Első lépésként nekünk is meg kell határoznunk, hol is vagyunk valójában. Ádám óta ugyanis mi is sokat rejtőzködünk Isten elől, pedig értelmetlen Isten szeretete elől rejtőzködni, aki keres minket.

Márai Sándor és Tamási Áron sorainak felidézésével érthetjük meg, hol találhatunk otthonra ebben a világban: ott, ahol szeretnek minket. Kosztolányi szavaiból magunkra ismerhetünk abban a helyzetben, amikor túlságosan berendezkedünk ebben a világban, „S már nem vagyunk otthon az égben”, pedig itt nincs maradandó lakásunk.

A fent és a lent közötti összeköttetést Weöres Sándornál találjuk meg a legvilágosabban: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Ez a létra lehet a szeretet, amely az embert Istennel összeköti. A bibliai kép Jákob létrájáról, amelyen föntről lefelé és lentről fölfelé járnak az angyalok, szintén ezt a kapcsolatot idézi fel. Szent Ágoston és Avilai Szent Teréz is eljutott arra a felismerésre, hogy a szívünk a belső világunkat jelenti, a legbelső szobát, ahová valahogyan el kell jutnunk. A szent helyeken, például a templomokban megtalálhatjuk azt, akit keresünk: Istent. Mózes számára az égő csipkebokor volt ez a szent hely.

Híres festmények alkotói képesek a térben lévő, a tér feletti és a téren kívüli jelenségek ábrázolására is. Jó példa erre Raffaello: Krisztus színeváltozása, ahol zseniálisan tudja ábrázolni a tanítványok térbeliségét, Krisztus téren kívüli, transzcendens alakját, amint a kereszthalálát és a mennybemenetelét egyaránt felidézi bennünk. Sieger Köder Utolsó vacsora című szokatlan festményén Jézusnak a borban tükröződő arcvonásai, az asztal körül ülő tanítványok boldog tekintete és a nekik kenyeret osztó kezek sugallják Jézus jelenlétét, amely előre vetíti a mi részesülésünket az Úrvacsorából, amikor őt már emberi alakjában nem láthatjuk, mégis tudjuk, hogy jelen van. A végtelen és a véges az Eucharisztiában találkozik: Krisztus-hordozókká válunk.

„Az Atya …adja meg nektek, … hogy megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által: hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, és a szeretetben képesek legyetek felfogni minden szentjei együtt: mi a szélesség és a hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét …” (Ef 3,14-20)

A második estén az idő fogalmával kezdte Ferenc atya az elmélkedést. Szent Ágoston szerint a múlt az emlékezés, a jövő a várakozás, tervezés ideje, a jelen csupán egy futó pillanat. Heidegger szerint a múlt a motivációs horizont, a jövő a tervezett előre nézés világa, a jelen szempontjából egyáltalán nem mindegy, mi volt az ember életében és mi lesz.

Isten nem mozdulatlan létező az időben, amint ezt Arisztotelész vélte: „a mozdulatlan mozgató”. Ezzel szemben Isten csupa élet és erő. Az ő szeretete mozgatja az embert a tökéletes felé. Ő megvált minket és megszentel, szeretete által változtatni akar minket.

Ha a saját halálunkat elfogadjuk, és úgy fogjuk fel, hogy készülünk az Istennel való találkozásra, ez ad komolyságot az emberi életnek. Fontos, hogyan használjuk fel az időnket. Érdemes eltűnődni azon, mit tennénk, ha pontosan tudnánk, mennyi időnk van hátra. Isten megszenteli az időnket, ünnepeket adott nekünk, amelyeken félretehetjük a munkát, és időt fordíthatunk a Vele való kapcsolat ápolására. Isten megszenteli a hivatásokat és a házasságot is.

A bűnnel kapcsolatban két fő tévedés létezik. Az egyik, hogy nincs bűn. Ha az ember nem vesz tudomást Istenről és a maga bűnösségéről, hanem maga akar Istent játszani, akkor él igazán embertelen életet. Az ilyen ember a legsötétebb aljasságokra is képes. Történelmünkben számos példát találunk ilyen korszakokra.

A másik tévedés az, hogy nincs bocsánat. Ha valaki nem hisz Isten irgalmában. A lelkiismeretvizsgálat, a bűnbánat, a szentgyónás, amikor Isten elé tárjuk vétkeinket és megbánjuk azokat, Ő végtelen irgalmával megszabadít minket olyan terhektől, amelyektől a magunk erejéből nem tudnánk. Amikor Isten szeretete megszabadít a bűnöktől, mi is meg tudunk bocsátani másoknak és magunknak. Nem könnyű megbocsátani, csak az erős emberek képesek rá. A megbocsátásnak és a kiengesztelődésnek négy szintje van: 1. Ne tégy rosszat! 2. Ne gondolj rosszat! 3. Gondolj jót! 4. Tegyél jót! Nem elég az érzelem a megbocsátáshoz, akarat kell hozzá. A szentgyónásban Isten bocsátja meg a bűneinket, a pap csupán közvetít, helyre akarja állítani a megromlott kapcsolatot Isten és ember között.

Pilinszky János így írja le Istennel való kiengesztelődésének élményét az Átváltozás című versében:

„Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végighallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.”

A harmadik este Ferenc atya a következő kérdésekkel indította elmélkedését: Ki vagyok én? Mit jelent embernek lenni?

Az ember értelmes, együttérző, szeretettel teli lény. Az értelem, az okosság önmagában nem elég; tapasztalhattuk, hogy nagyon okos emberek nagyon sok kárt tudtak okozni a világban, ha nem jóra fordították a tudásukat, hanem pusztításra használták találmányaikat. Akkor vagyunk igazi emberek, ha nem fordulunk el a szenvedőktől, a nélkülözőktől.

Az emberi szeretet Istentől származik. Isten alapvető üzenete: tanuljunk meg szeretni úgy, ahogy ő szeret, feltétlen, irgalmas szeretettel.

A szeretet formái: szex, érosz, fília és agapé. Az első három szeretet-típus valamilyen feltételt támaszt: szeretlek, mert… Az agapé nem támaszt feltételt. Ez a szeretet legmagasabb foka. Ilyen az isteni szeretet.

Erich Fromm szerint van apai és anyai típusú szeretet. Az első feltétel nélküli, a második követelményeket támaszt. A gyermek megsínyli, ha csak az egyiket kapja meg. Ki kell fejlesztenünk magunkban mindkét típusú szeretetet. Életünk során mindkettőre szükségünk van.

Hogyan ápoljuk a szeretetet? Imádsággal lehet, melynek során Isten jelenlétébe helyezzük magunkat. Többféle ima létezik: megtanult, saját, elmélkedő és szemlélődő ima. Mindegyikre szükség lehet bizonyos lelkiállapotunkban. Az ima segítségével megtanuljuk egymást és magunkat  helyesen szeretni. A helyes szeretet meg akarja tudni, mire van a másiknak szüksége, és abban segít. Az ima és a mágia közötti alapvető különbség az, hogy az ima szolgálni, befogadni és elfogadni akar, míg a mágia uralkodni és Istent játszani.

Isten szeretete a szolgáló szeretet, az imában Isten irgalmát találjuk meg.

A feltámadott Jézus most is itt van közöttünk. Szeretetére szeretettel kell válaszolni az egész életünkkel.

Demény Anna

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »