Minden évben együtt összegzik éves munkájukat és tapasztalataikat az egyházmegyék családokért felelős papjai és házaspárjai, akik ezúttal Veszprémben gyűltek össze egy kétnapos, országos találkozóra.
Az egyházmegyék családreferensei feladataik, terveik, lehetőségeik megbeszélésére, egyeztetésére, évindító találkozóra gyűltek össze a veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán január 11-én és 12-én. A Veszprémi Érsekség Családpasztorációs Irodája által szervezett találkozó mottójául a “Keresd Krisztus képmását minden arcvonásban!” felszólítást választották, melynek kapcsán Fodor János, a Veszprémi Főegyházmegye családpasztorációs referense kiemelte, fontos Istent állítani tekintetünk fókuszába, aki saját képére és hasonlatosságára teremt, és így mindannyiunkban megjelenik.
Az első napon a Márfi Gyula érsek és Fodor János atya köszöntötte a találkozó résztvevőit.
– A szüzesség, illetve a szerzetesi állapot és a házassági állapot kölcsönösen felételezik egymást, és nem látom értelmét, hogy felvessük a kérdést: melyik a magasabb rendű – mutatott rá köszöntő beszédében Márfi Gyula érsek, aki kiemelte, Magyarország híján van mind a férfi, mind a női szerzeteseknek, ez pedig elég nagy probléma, mivel ma is szükség volna szüzességben élő apácákra, szerzetesekre és nőtlenségben élő papokra, nagyobb számban, mint amilyenben ma jelen vannak köztünk. – Ők a legkevésbé sem állnak ellentétben a házas emberekkel, sőt, kölcsönösen feltételezik egymást. Az viszont kétségtelen, hogy míg nyüzsögtek Európában az apácák és a cölibátusban élő papok, addig sokkal több szép család volt, sokkal több gyerek született. Mióta eltűntek az apácák, szerzetesek és a papok, azóta nagyon megfogyatkoztak a szép családok is. Ezen érdemes elgondolkodni. Újra csak azt tudom mondani hát, hogy a kettő kölcsönösen feltételezi egymást – fogalmazott az érsek atya. Magyarországon őszintén üdvözöljük a jelenlegi rezsim családbarát politikáját. Sok minden van, amit nyilván lehet kifogásolni, de az kétségtelen, hogy a családok támogatása üdvözölendő. De azt is tudnunk kell, hogy a gyermekvállalás nemcsak pénz kérdése, hanem ehhez egy pozitív, gyermekbarát lelkület is szükséges, melynek kialakítása a mi, a papok és szerzetesek feladata lenne. Az is világos, hogy a jelenlegi abortusztörvény nem egyeztethető össze az Alkotmánnyal – emelte ki Márfi Gyula, aki úgy látja, egy olyan jó értelembe vett propagandát kellene kidolgozni, amelynek keretében rádöbbenthetnénk Magyarország népét és kormányát, hogy amíg ilyen magas az abortuszok száma, addig nem számíthatunk a demográfiai helyzet javulására. A családok támogatása, helyzetük, a társadalomban betöltött szerepük megerősítése azonban mindenképpen eredményes. – Nagyon sok imádkozni, böjtölni és tennivalónk van azért, hogy ezen a nehéz helyzeten valamit valóban változtatni tudjunk. Legyünk tudatában annak, hogy mi járunk a helyes úton, és hogy ez az, ami Istennek tetszik és egyedül ez az, ami Magyarországot, talán Európát is megmentheti a végső pusztulástól.
Márfi Gyula érsek köszöntőjét követően a vendéglátó Veszprémi Főegyházmegye mutatta be családpasztorációs tevékenységét. Ebből kiderült, a családokat a születéstől az elmúlásig kísérik, közösségeik, programjaik a családok megerősítését szolgálják, foglalkoznak fiatalok házasságra történő felkészítésével, házassággondozással, mentális segítségnyújtással is.
A konferencia második napján Márfi Gyula érsek a jelenlévő atyákkal együtt mutatott be szentmisét, majd az egymázmegyék képviselői különböző szekciókban, eltérő, alapvetően azonban szorosan összekapcsolódó témákat érintve dolgoztak. Szó esett a családpasztorációs munka legfontosabb területeiről, az elérni kívánt rétegek, területek kérdéséről, illetve arról, hogy milyen módon szólítják meg a családokat, valamint a jövőépítésről és a szolgálatot végzők utánpótlásáról is, a szekciókban végzett munka eredményeit végül egy plénumon összegezték.
A találkozón betegsége miatt nem tudott részt venni Bíró László, a MKPK családreferns püspöke. A találkozóra viszont üzenetet küldött:
Főtisztelendő és Excellenciás Érsek Atya, Főtisztelendő Atyák!
Kedves Családreferensek, kedves Testvérek!
Nagy öröm számomra, hogy ez a találkozó létrejött. Hálás köszönetemet fejezem ki ezért Főtisztelendő és Excellenciás Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek metropolita atyának, aki befogadta a találkozót, valamint a veszprémi főegyházmegye családreferenseinek és munkatársaiknak, akik nagy gonddal és odafigyeléssel megszervezték és megvalósítják ezt a találkozót. Köszönet illeti továbbá az ország valamennyi családreferensét mindazért, amit a család ügyéért tesznek, hogy sokat imádkoznak a családért és támogatják egyházmegyéjükben a családpasztorációt.
A 2018-as esztendőt három dolog tesz emlékezetessé. Az augusztusban Dublinban, Írországban tartott Családok 9. Világtalálkozója, amely feltette a koronát Ferenc pápa Amoris Laetitia c. apostoli buzdítására; a novemberben tartott 25. (jubileumi) Családkongresszusunk, amely lehetőséget adott a visszatekintésre és a jövőről való gondolkodásra; a Magyarországon erre az évre meghirdetett Család Éve. Megállapíthatjuk, hogy a magyar és a világegyházban
- a család a pasztoráció középpontjába került, és az evangelizáció alanyává és tárgyává vált
- a házasság, a család és az élet védelme egymástól elválaszthatatlanná vált.
A Család Éve ugyanakkor alkalmat adott arra, hogy megerősítésre kerüljenek a már gyakorlatban is alkalmazott és sikeresnek bizonyult alapelvek:
- a család a közösség értéket hordozó és értékteremtő alapegysége;
- a társadalompolitika alapja a család;
- minden emberi lény élete tiszteletre és védelemre méltó érték;
- a házasság egy férfi és egy nő között fennálló tartós szeretetközösség;
- a családot, a házasságot és a gyermekvállalást eszmeileg és anyagilag meg kell erősíteni.
A magyar jövő letéteményesei a magyar családok. Mind a társadalomnak, mind az Egyháznak elsőrendű feladata a család, a házasság és az élet védelme és támogatása. A feladat közös, egyik fél sem lehet sikeres a másik nélkül. Míg a keresztény társadalom eszmei és erkölcsi alapjait az Egyház rakja le, a társadalom biztosítja az eszmei és erkölcsi alapoknak megfelelő jogi és szociális feltételeket.
Nagyon fontos egymás korrekt és átfogó tájékoztatása, hogy azoknak, akik egy-egy területen a családokért munkálkodnak, pontos ismereteik legyenek a családok szociális, erkölcsi és szellemi, valamint jogi helyzetéről, állapotáról. Jó és sikeres gyakorlat, ha a családreferensek meghívják a helyi önkormányzat illetékes munkatársát, szakértőjét, esetleg polgármesterét, és kikérik véleményét a családügyben teendő feladatok megtárgyalásakor. Az önkormányzatok is szívesen fogadják a családreferenseknek a helyi családokról, a családok eszmei-erkölcsi állapotáról és a javítás lehetőségeiről szóló jelentéseit, közös akciók indítására vonatkozó javaslatait.
Jó lehetőség a nevelési intézményekben – nem csak a katolikus intézményekben – tájékoztatni a szülőket a házasság-, család- és életvédelem alapkérdéseiről. Ha sikerül ehhez megnyerni az önkormányzat illetékeseinek jóváhagyását, akkor már be lehet szivárogni ezekbe az intézményekbe, és ott az eszmei megerősítést szolgálni.
A házasságra való felkészítést nem lehet elég korán kezdeni. Kapjanak a fiatalok átfogó tájékoztatást a házasságról, különösen a szentségi házasságról már akkor, amikor még nem köteleződtek el egy esetleges leendő házastársnak. Sok fiatalnak nincs személyes tapasztalata a boldog családról, ezért is fontos a jó és boldogító házasság utáni vágyat felébreszteni bennük, és megindítani őket ebbe az irányba. Egy ilyen kezdeményezés a Máriabesnyőn, 2019. febr. 22-24. között Út a jegyességig címmel tartandó konferencia is.
A házasságra való felkészítésben, a házaspárok kísérésében és támogatásukban jelentős szerepet játszanak a lelkiségi mozgalmak. Sokat segíthetnek a bajba került családoknak, házaspároknak a különféle tanácsadó szolgálatok. Akár egyházi fenntartásúak, akár világiak, sikerük kulcsa az, ha a közösen vallott értékek szolgálatában állnak és ezeknek az értékeknek az érvényesülését segítik elő.
Minden esetben törekedjünk arra, hogy a közös értékek mentén működjünk együtt, a közöset hangsúlyozzuk és ne a különbségeket. Ne akarjuk a saját álláspontunkat a másikra ráerőltetni, keressük meg azokat a közös pontokat, amelyek az együttműködést lehetővé teszik. Akkor se adjuk fel a reményt, ha netán elutasítanak bennünket. Mi az evangélium alapján állunk, az evangéliumi igazságok pedig legyőzhetetlenek.
Nem mulaszthatom el, hogy megköszönjem azt a sok imát, amit mostanában értem mondtatok. Remélem, hogy lesz még alkalmam ezt személyesen is megköszönni. Isten áldását kérem találkozótokra és egész évi munkátokra. Kérem a Boldogságos Szent Szűz, a családok királynője és az élet anyja közbenjárását mindnyájatokért.
- december 30-án
Szent Család Vasárnapján
Bíró László tábori püspök,
az MKPK Családbizottságának elnöke
