Dr. Udvardy György veszprémi érsek Nagycsütörtök este szentmisét mutatott be az Utolsó vacsora emlékezetésre a Szent Mihály Bazilika Főszékesegyházban. Vele együtt koncelebrált dr. Takáts István érseki helynök, Nagy Károly c. apát, kanonok, főszékesegyházi plébános, Felker Zsolt káplán és Darnai János, a Padányi Katolikus Iskola lelki igazgatója.

A szentmise előtt dr. Takáts István érseki helynök beszélt a liturgiáról és az elhangzó szentírási részekről.

A szentmise elején a főpásztor elmondta: „Minden szentmise belevon bennünket az utolsó vacsora misztériumába, Krisztus önajándékozó szeretetébe, önfeláldozásába, azonban Nagycsütörtökön este különös módon is átéljük ezt. Ott vagyunk Jézussal, tesszük a gesztusokat, amelyeket megtanítottak az őseink, tudjuk mik a szokások és ebben a gesztussorban, szokásrendben elhangzanak azok a szavak, azok a mondatok, amelyek tökéletesen átalakítják, átjárják az ősi szabadulásra való emlékező vacsorát. És lesz az Újszövetségnek a lakomája, az áldozata, az életnek az ünnepe.”

Ezen az estén egy időre utoljára megszólalt az orgona, felcsendültek a harangok, a csengők, és utána a mély gyász jeleként a fakereplők vették át helyüket a nagyszombati vigília glóriájáig.

Érsek atya prédikációja elején kiemelte milyen nagy ajándék az emlékezet, az emlékezés: „Jézusra akarunk emlékezni, az Ő személyére, az Ő cselekedeteire, az Ő tanítására. Ezt éljük át a szent három nap liturgiájában, ebben vezetnek Bennünket a Szentírási szövegek, a liturgia gyönyörű megfogalmazásai, és azok a csendek is, amelyek körül ölelik és értelmezik az elhangzó szavakat.” Jézus kérte, hogy ugyanúgy cselekedjünk, mint Ő. A főpásztor hangsúlyozta: „Amikor emlékezni akarunk Jézus nagyságára, Jézus szeretetére, áldozatára, akkor törjük meg a kenyerét és amikor lehajolunk és megmossuk szolgáló szeretettel, krisztusi lelkülettel testvéreink lábát, szolgálva őket úgy, ahogyan az javukat eredményezi, ahogyan az üdvösséget eredményezi, akkor az ugyan az önmagát megtörő krisztusi gesztus!”

Ezt követően kiemelte: „az Echarisztiában való részesedés, az Eucharisztia számunkra az életteljességében való részesedés”. Szeretnénk boldogok lenni. Féltjük életünk, különösen amikor közel a veszély. Jézus azonban azt mondja bízzatok a Gondviselésben. Szeretnénk örökké élni, de ezt semmi és senki nem adhatja meg, csak Jézus, aki azt mondja: “Én vagyok a Feltámadás és az Élet… Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van…” Ezen az estén emlékezünk és hisszük, hogy részesedünk az élet teljességéből, akkor, amikor a megtört kenyérnek vagyunk részesei.

Jézus arra bátorít bennünket, hogy mindaz, aki kész önmagát áldozatul adni, annak az áldozata nem múlik el, örökké él.

Érsek atya prédikációja végén elmondta: Habár most az ünnep a legkisebb asszisztencia nélkül és különösen a hívek közössége nélkül zajlik, akik nem lehetnek részesei a megtörés gesztusának, de tudnak rá emlékezni, felidézni azt. Ez jelenvalóvá teszi őket, akiknek hiánya most fájdalmasan van jelen, s mindez jelenvalóvá teszi Krisztus szeretetét. Az emlékezés és a lelki áldozás által is megkapjuk azt a kegyelmet, amit fizikai jelenlét által biztosít az Eucharisztia.  „Nagy a bizakodásunk, hogy majd tudunk megszokott módon, de megújult módon együtt ünnepelni.” 

Végezetül bátorította a családokat, szülőket és nagyszülőket, hogy törjék meg ők is Krisztus módjára a gyermekeiknek a kenyeret, adják oda a táplálékot. Krisztus megtörte, odaadta az életét. A szülő ugyanezt teszi, odaadja az életét, hogy a gyermekeknek élete legyen, bőségben legyenek.

A szentmise végén megtörtént az oltárfosztás.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A Nagycsütörtök esti liturgia az Utolsó Vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását tárja elénk, a szenvedéstörténet kezdetét. Az Utolsó Vacsora az első szentmise és az Oltáriszentség alapításának az ünnepe, arra a jézusi parancsra emlékezünk, hogy „szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” – egy olyan tanítás, amelynek szolidaritásra és összetartásra vonatkozó üzenete e napokban különösen is időszerű.

Az ószövetségi olvasmány (Kiv 12,1–8. 11–14.) felidézi az egyiptomi kivonulás éjszakáját. A zsidó peszah, a húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe. A szentlecke (1Kor 11,23–26) az utolsó vacsora termét jeleníti meg, ahogy Jézus a tanítványainak ezt mondja: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem…” Jézus saját testét és vérét hagyja ránk, hogy lelkünket táplálja, vére által megszabaduljunk a bűntől és az örök haláltól.

A nagycsütörtöki evangélium (Jn 13,1–15) a lábmosás szertartását tárja elénk, azt a jelképes cselekedetet, ahogyan Jézus, az Úr és Mester a legalantasabb munkát vállalva, mosta meg a tanítványok lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni. A nyilvános szentmisén az evangélium elhangzása után ennek emlékére a püspök vagy a pap megmossa az arra kiválasztott emberek lábát. (Így idén ez elmaradt.)

Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A liturgia színe fehér – ezért van a pap fehér miseruhában -, az öröm hangjaként szól a mise elején az orgona, és virág díszíti az oltárt. A „Dicsőség”-re minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a „Glória” után elnémulnak nagyszombat estig. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, ahogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jelét adja.

A szentmise részeként az áldozás után az Oltáriszentséget a pap a templomon át elviszi őrzése helyére, egy mellékoltárhoz vagy egy kápolna tabernákulumába. Ez a cselekedet Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Ezután történik az oltárfosztás, amikor is eltávolítanak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve minket Jézus elfogatására és a passió kezdetére. A szertartás végén a csend jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat.

Sajnálatos módon idén ez a liturgia is módosult. Az Utolsó vacsora emlékmiséjének végén elmaradt az Oltáriszentség átvitele, és azt továbbra is a tabernákulumban kell őrizni.  (Mpkp)

A Nagycsütörtöki szentmise visszanézhető a Veszprémi Érsekség Youtube csatornáján:

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »