Mi van a kezedben? címmel nyílt meg augusztus 29-én Kovács Tibor  István fotókiállítása Veszprémben, a Szaléziánumban.

Kovács Tibor István, a Tihanyi Bencés Apátság fotográfusa, a monostor eseményeinek megörökítője, aki emellett személyes örömére az élet sajátos, ritka pillanatait is megragadva szenvedélyesen fotózik már régóta. Mostani tárlatának fotói a folyosógalérián az emberi kezekről beszélnek, melyek árulkodnak, jelt adnak a kéz tulajdonosának érzelmeiről, hangulatairól, viszonyáról a környezetéhez és sokszor embertársaihoz is. Bemutatják az imára kulcsolt áhítat pillanatait, a nagycsütörtöki szertartáson a jóságos krisztusi kezeket a lábmosás papi szolgálatában, a gyermek ragaszkodását az őt segítő szülői kezekhez, a szerelmesek összefonódó, egymásba simuló, szinte ölelő tenyerét, vagy a muzsikát fakasztó kezeket többek között.

Bár még életemben sosem fényképeztem, nagyra értékelem a fotóművészetet, amely az élet minden pillanatát képes megörökíteni, és túlmutatva a valóság ábrázolásán, az alkotó benső üzeneteit is képes közvetíteni az embereknek – mondta megnyitó beszédében Márfi Gyula érsek. Kovács Tibor István fotográfiáin a kezek az emberi testre és a testben lakozó személyiségre és a lélekre vethetnek fényt. Mi, európai emberek hozzászoktunk, hogy elsősorban szavakban és írásban kommunikálunk, mutatott rá.  Megfigyelhető, hogy azon népek, akiknek kisebb a szókincse, mint nekünk, szavak helyett főként a testbeszéddel – mimikával, mozdulatokkal, tánccal – tudják legjobban kifejezni érzelmeiket, lelkiállapotukat, hangulataikat. Nem véletlen, hogy a Szentszék néhány évvel ezelőtt engedélyezte az ázsiai-afrikai népeknek, hogy a liturgiájukban szent táncok is szerepeljenek.

Kovács Tibor István fotóin is ennek a testbeszédnek lehetünk tanúi, emelte ki az érsek. Megszólal a kezek tartásában a szorongás, a félelem, de az öröm, az áhítat, a szeretet, a meghatottság is. Rámutatott: az imádságban is nagy jelentősége van a testnek, mert nemcsak a szellem dolga az Istennel való kapcsolat. Egész testünkkel is Istenhez kell fordulnunk, keresztvetéssel, kezeink összekulcsolásával, térdepléssel és azzal, hogy az imádságot a szánkkal is mondjuk.

A kiállítás egyúttal azt is sugallja, mondta zárógondolataiban a főpásztor, hogy még mozdulatainkért, kezünk tartásáért, gesztusainkért is felelősek vagyunk. Mert fontos és tanúságtevő üzenete van annak, ha a lelkünkben lakozó hit, remény, szeretet a testünket átjárja és átsugárzik a másik emberre, másokra is.

A kiállítás-megnyitón közreműködött Csizmazia Boglárka és Csizmazia Luca Mozart-hegedűmuzsikával, valamint Juhos Anna és Juhos Szilveszter gyimesi kerekestánccal hegedűn és gardonon.

Toldi Éva/Magyar Kurír

Fotó: Szaléziánum

[simpleviewer gallery_id=”343″]

 

Comments are closed.