A zalaapáti Szent Adorján vértanú és Szent Őrangyalok tiszteletére szentelt templomban Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek főcelebrálásával bemutatott szentmisére Varga László kaposvári megyéspüspök, valamint osztrák, lengyel és szlovák bencések, premontrei szerzetesek, továbbá a környékbeli települések lelkipásztorai is eljöttek. Az ünnepi szónok Hortobágyi Cirill OSB pannonhalmi főapát volt. A millenniumi megemlékezést többek között Somorjai Ádám OSB, a Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Magyar Bencés Kongregáció képviselője készítette elő.

A zalavári bencés apátságot Szent István alapította 1019-ben az ősi Zalavár-Vársziget területén. Bár az alapító oklevél 1341-ben több más fontos Árpád-kori dokumentummal együtt az apátság levéltárában pusztító tűzvészben megsemmisült, hitelesített másolatát a Magyar Országos Levéltár Veszprém és Zala Megyei Levéltára ma is őrzi. A zalavári apátságot a göttweigi bencések – a pannonhalmi szerzetesek felkérésére – 1715-ben vásárolták vissza a bécsi Neoacquistica Commissiótól (Újszerzeményi Bizottság, a török kiűzése utáni birtokjogi helyzet rendezésére 1688-ban létrehozott osztrák császári tanácsadó szervezet – a szerk.). Mivel 1702-ben uralkodói parancsra Zalavár ősi épületeit – a bencés apátsággal együtt – a nagykanizsai parancsnok felrobbantotta, a környék ennek köveiből épült fel, ezért az apátságot Zalavár egyik birtokán, Zalaapátiban építették fel újból.

A szentmise kezdetén a közelmúltban nyugdíjba vonult veszprémi érsek, Márfi Gyula köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta, több szállal is kötődik az ünnephez, hiszen Zalában született, s a pannonhalmi bencéseknél érettségizett. Ezt követően a göttweigi bencés apát, Columban Luser OSB is szólt néhány szót, emlékeztetve arra, hogy a göttweigi bencések mintegy 150 esztendőn keresztül voltak jelen Zalában, végül a stóláján lévő bencés jelet – PAX – felmutatva kívánt békét a híveknek.

Hortobágyi Cirill főapát szentbeszédében a magyar bencés címerben az ötödik szívet jelentő zalavári apátság ezeréves jubileumán felvetette a kérdést, vajon van-e értelme ezt az évfordulót megünnepelni, hiszen külső körülmények miatt az apátság működése ma szünetel. Az utolsó zalavári apát 1959-ben fejezte be földi életét, az egykori konventtagok közül pedig a rendek feloszlatásakor plébánosként szolgáló szerzetes 1994-ben Brazíliában halt meg.

Amint az ünnepi szónok hozzátette, kell ünnepelni, főként akkor, ha azért tesszük, hogy a múltat faggatva a jelenünket és a jövőnket meghatározó Istenbe vetett hitünket és reményünket erősítsük, a mában tudjuk itt a földön az Ő országát építeni. A múltba tekintve láthatjuk, mennyi pusztítás, szenvedés söpört végig ezen a tájon. A szerzetesek és a nép mégis megmaradtak embernek és kereszténynek. Azt is látjuk azonban, hogy mennyi megújulás, csoda, eredmény jellemzi ezt az ezer évet. Mindez az Istenbe vetett remény és a bizakodó hit gyümölcse. Az apátság tehát azt üzeni, hogy a hit, a kereszténység éltető forrás az ember számára. Ez pedig már a jelenbe vezet, hiszen a jövő esztendőben Magyarországon megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottója is a „Minden forrásom belőled fakad” zsoltárvers. Jézus ma is hív, hogy aki szomjazik, forduljon felé, hiszen ő az éltető forrás.

Rendtörténeti megállapítás – folytatta a főapát –, hogy a középkori bencés apátságok egy tőről fakadtak. Talán ezért is tudtak olyan spirituális hálót képezni a korabeli magyar társadalomban, mely a hit és a kultúra terjesztésében hatékonnyá tette őket.

“Az ezer év üzenete, hogy bizalommal, összefogással lehet ma is hálózatot építeni, ahol a megosztott fájdalom feleződik, a megosztott öröm duplázódik. Ilyenkor megtörténik a csoda – Isten az emberek mellé lép megsokszorozó erejével. Olyan ez, mint a csodálatos kenyérszaporítás.”

Az ünnepi szónok az elhangzott evangéliumi résszel kapcsolatban, mely az irgalmas szamaritánus történetét beszéli el, arról szólt, hogy minden kor emberének – legyen az szerzetes, vagy a társadalomban világiként élő – konkrét helyen, de Isten országáért s egyben a közjóért is kell munkálkodnia.

“Itt élünk kortársainkkal együtt, akiket korunk rablói vernek félholtra modern módszerekkel, a fogyasztói társadalom embert pusztító taktikájával. Az ezeréves apátságalapítást ünnepelve tehát ma sincs más feladatunk, mint Isten országát építeni itt a földön.”

Krisztusból mint forrásból táplálkozva, a benne bízó emberekkel összefogva ennek a kétmotívumú szeretetnek a metszéspontjában kell élnünk. A Szent Benedek hagyományában élő embernek azonban azt is tudnia kell, hogy Isten nem egyszerűen a teljesítmény alapján méri az embert. Hivatásunk, hogy Isten szerető belső vonzásában imával, csenddel adjunk neki választ. Így tudunk éveink múlásával Istenre és békére hangolódó emberekké válni.

A szentmise végén Márfi Gyula nyugalmazott érsek megáldotta a templomban elhelyezett két emléktáblát, melyek az ezer éve történt apátságalapításnak, illetve Szent Adorjánnak, a büntetés-végrehajtás védőszentjének állítanak emléket, valamint Schmehl János büntetés-végrehajtási vezérőrnagy jelenlétében a számukra készített Szent Adorján-szobrot is.

A Zalaapátiban mondott ünnepi szentmise után a résztvevők átmentek a közeli Zalavár-Várszigetre, ahol a fiatalok kulturális műsorral várták a megjelenteket, majd Ritoók Ágnes régész, igazgató, a Nemzeti Múzeum munkatársa tartott előadást Szent Adorján egyháza címmel a várszigeti apátság történtéről, kutatásainak eredményeiről.

Ezt követően Varga László kaposvári megyéspüspök szólt a megjelentekhez. Mint mondta, örül, hogy a jelenleg az egyházmegyéjéhez tartozó Zalaváron emlékezhetünk, hálát adhatunk azokért a szerzetes papokért, akik ezer esztendővel ezelőtt elkezdtek kolostort, templomot, országot, egyházat építeni itt. Jó hálát adni azért a rengeteg ajándékért, amit a bencés család egész Pannóniában tudásban, hitben, közösségépítésben országunknak ajándékozott. De jó előre is tekinteni, ahogyan annak idején Szent István király tette: felismerve az idők jeleit behívta az országba a bencéseket. Nekünk is fel kell ismernünk az idők jeleit, s az evangélium mentén válaszolni rájuk. Az egyik ilyen az egység fontossága, amire példa Zalavár, ahol magyarok, szlávok közösen építkeztek. Ma viszont szétesőben van minden, a világ megosztott.

“Az idők jeleire a válasz az Egyház, de az egész társadalom részéről az egység építése, a találkozás kultúrájának építése kell hogy legyen.”

Isten szereteturalmának építése a feladatunk, erre mutat példát az ezeréves zalavári apátság és a valaha benne élő szerzetesek szolgálata is.

Fotó: zalaapáti plébánia

Bókay László/Magyar Kurír

 

Comments are closed.