Dr. Márfi Gyula volt a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör április végi összejövetelének vendége. A veszprémi érsek személyes hangú, humoros történeteket sem nélkülöző előadásban beszélt hallgatóságának pályája alakulásáról, hitről és kétségekről, nehézségekről és örömökről.
Márfi Gyula 1943-ban született Pördeföldén, hívő szülők gyermekeként. Amint mesélte, a templom egy órányi járásra volt tőlük, de minden vasárnap megtették ezt az utat, hazafele pedig testvérével fejben sakkoztak. Aztán felső tagozatos diákként elkezdett azon gondolkodni, hogy valóban létezik-e Isten. Merthogy a hét hat napján minden a tagadásról szólt, csak a vasárnap telt hitben. Hetedikesként már megpróbált érveket felsorakoztatni Isten létezése mellett, s éveken át ez volt számára a legfontosabb, az alapvető kérdés.
A pannonhalmi bencés gimnáziumban érettségizett, a teológiát Budapesten végezte, 1967-ben Szombathelyen szentelték pappá. Több helyütt is volt káplán, így például Pákán is, abban a faluban, ahol Öveges József is született. Kevesen tudják, de Öveges professzor piarista szerzetes, pap volt, de a szocializmus idején erről hallgatni kellett. Márfi Gyula többször is beszélgetett Öveges Józseffel, többek közt prédikációiról, hisz a professzor rendszeresen visszajárt szülőfalujába akkor is, amikor Márfi Gyula celebrálta a szentmiséket.
Zsúfolásig megtelt az evangélikus látogatóközpont1976-78 között Párizsban tanult, mint mondta, jó eredménnyel végezte el a képzést. Gyakran járt a Notre Dame-ba is, részt vett egy éjféli misén is ott karácsonykor, így számára a székesegyház tragédiája még nagyobb fájdalmat jelentett. 1978-tól püspöki szertartó, 1980-tól püspöki titkár, 1987-től irodaigazgató volt Szombathelyen. Eleinte nem szerette a hivatali munkát, de aztán megértette, hogy az iratok mögött mindig ott az ember, így könnyebb volt számára a feladatvégzés. Legszívesebben a kórházakban tartott ifjúsági gitáros szentmisékre emlékszik vissza, a közösségben remek emberekkel találkozott.
1995. december 2-án Egerben szentelték püspökké. 1997. augusztus 14-én veszprémi érsekké nevezte ki a pápa. Érseki beiktatására szeptember 5-én került sor. Nagyon elfoglalt, egész nap dolgozik, ebéd után azért pihen egy kicsit az orvosi előírásnak megfelelően, aztán folytatja a munkát estig. Majd húsz évvel ezelőtt volt egy súlyos szívinfarktusa, s ma már figyel arra, hogy a napi gondokat esténként letegye, sorsát Isten kezébe adva nyugodtan tér aludni. Ez a ráhagyatkozás, hit és bizalom segíti abban, hogy el tudja végezni a rábízott feladatokat, mondta.
forrás és képek: papa-ma.hu

 

 

Comments are closed.