A Gyermek mosolya

2018.12.21., Hírek rovat

„Minden nagyság kicsiség” – írta Weöres Sándor. Eltűnődöm, mennyire igaz ez! Hiszen a legapróbb virágmagból is milyen színes növényóriás nőhet. Vagy figyeljük csak a népdalt, ahogy a maga rövidségével, egyszerűségével, tisztaságával, őszinteségével valóságos benső szimfóniává bomlik ki az ember lelkében, ha nyitott szívvel figyel a hangjaira. Hátha még belegondolunk, hogy egy apró kis pici bogárban is felfedezhetjük a világmindenséget átkaroló, teremtő isteni szeretetet! „Láttam Uram, a hegyeidet, / S olyan kicsike vagyok én…” – kiált fel József Attila az istenélmény hatására szeretetbe kapaszkodó bizakodással. Mert már tudja az apostol nyomán, hogy a szeretet (bármilyen kicsi is) hegyeket is képes megmozdítani.

Milyen tápszert használsz, hogy olyan burjánzó gazdagságban nőnek a növényeid? – kérdezte a szomszédasszony édesanyámtól egyszer. Pedig ő nem használt semmi mesterségeset soha, csak egyszerűen szeretettel, gondoskodással vette körül a kertet. Figyelte, óvta a növekedést. Még a növények is megérzik az ember bizakodását, bíztatását, szokta mondani. És sosem felejtem el Szabó Vilmos atyát, a kis törékeny termetű ciszterci szerzetest, aki egy lelkigyakorlaton kirándulni vitte csoportunkat a Bakonyba, s letérdelt egy apró kis sárga virág, a tavasz első hírnöke elé védelmezőleg, amikor egyik társunk le akarta szakítani: Nem szabad bántani, mondta, közel kell hajolni hozzá, hogy megnézzük, milyen csodálatos szépség is ő. Mert csak így tudjuk észrevenni, hogy e piciny virágban is benne van az Isten mosolya.

Karácsony este egy  sötét barlangistállóban, aprócska Gyermek születik meg rongyok és könnyek között, de kicsiny testében a szeretet végtelensége dobog. Csöppnyi csecsemő képében maga a hatalmas Isten érkezik közénk. De nem a hatalom erejével jön, hanem a gyöngék és kiszolgáltatottak tisztaságával, a szelídek, a szegények pazarló benső gazdagságával. Tekintetével rámosolyog a világra, jászolának fényével bekéredzkedik otthonainkba. Vajon mi vissza tudunk-e mosolyogni rá?

 

„Ó, fogyhatatlan, csodálatos ér, hópehely ostya, csöpp búzakenyér…” – énekeljük majd áhítattal a templomi  közösségekben, a keresztény világ nagy kánonjába kapcsolódva az ünnepekben. Ne higgyük, hogy apró, talán bizonytalan hangunknak nincs szerepe a naponta íródó világtörténelemben. A Szeretet-kánon Istenből forrásozik, és éppen kicsiségének óriási erejével képes szépíteni, jobbítani a világon. Általam, általad is és minden picinyke jóakarat által.

Toldi Éva

 

Comments are closed.