A Balaton püspöke

2019.09.10., Hírek rovat

Katolikus reneszánsz a Veszprémi Egyházmegyében címmel rendezett tudományos konferenciát Rott Nándor püspökségére emlékezve a  Veszprémi Főegyházmegye, a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola és a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár,  augusztus 29-én a veszprémi Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központban.

Rott Nándor 1917–1939 között állt az egyházmegye élén.

Rott Nándor püspök nagy társadalmi változások idején állt a Veszprémi Egyházmegye élén, a konferencián elhangzott előadásokból pedig kiderült, hogy a főpásztor igyekezett is megfelelően válaszolni a történelmi helyzet támasztotta kihívásokra. A megjelenteket Karlinszky Balázs, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár igazgatója, majd Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek, apostoli adminisztrátor köszöntötte.

Elsőként Sági György történész, a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tagja mutatta be az egyházközségek mint a 19. század óta tervezett és vágyott katolikus autonómia alapegységeinek szerveződését, külön kitérve az andocsi egyházközség megszervezése körüli bonyodalmakra.

Ezt követően Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára tartott előadást Veszprémi egyházmegyés papok Rómában címmel, főként Luttor Ferenc pápai prelátus, a Pápai Magyar Intézet megszervezője és első rektora életútját ismertetve. A második világháború alatt Luttor meghatalmazott miniszteri és rendkívüli követi tisztséget is ellátott Rómában, hogy közvetítsen Magyarország és a Szentszék között. Luttor kapcsolatban állt a legfontosabb vatikáni tisztviselőkkel, köztük a két helyettes államtitkárral, Giovanni Battista Montinivel, a későbbi VI. Pál pápával és Domenico Tardinivel, valamint többször találkozott XII. Piusz pápával is. Tóth Tamás hangsúlyozta, a közhiedelemmel ellentétben Luttor Ferenc sosem ismerte el a nyilasok kormányát, ezt a prelátus visszaemlékezéseivel támasztotta alá.

Tengely Adrienn, az Eszterházy Károly Egyetem docense Rott Nándor püspöki kari tevékenységét mutatta be. Kifejtette, 1918–1921 között Rott igen aktív volt a főpásztori testület értekezletein, társadalmi és diplomáciai kérdésekkel foglalkozott, emellett a trianoni béke Egyházat érintő következményei ellen lobbizott. A nemzetközi helyzet mérséklődése után figyelme egyházmegyéje felé fordult, amelyet valósággal felvirágoztatott.

Erről a felvirágzásról beszélt Karlinszky Balázs, kifejtve, ennek egyik sarokköve a korszerű rétegpasztoráció volt. Rott Nándor püspök nagy hangsúlyt fektetett a Balatonon nyaralók lelkipásztori ellátásának megszervezésére, ezért is ragadt rá „a Balaton püspöke” jelző. Emellett különös gondot fordított a munkások, a városokba költözők, a pusztákon lakó cselédek, valamint az ifjúság pasztorációjára is.

Tóth Krisztina, a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tagja a Veszprémi Egyházmegye korabeli gazdálkodását mutatta be a Rott Nándor 1939-ben bekövetkezett halála utáni, több évig húzódó javadalomátadás – praescissio – jegyzőkönyvei alapján. A püspökség jelentős ingó- és ingatlanvagyonnal bírt, melynek részét képezték a 35 településen működő püspöki uradalmak is. Tóth Krisztina különlegességként megemlítette, hogy az egyik uradalomban szelídített vaddisznókat tenyésztettek, melyek 1935-ben részt vettek és nagy sikert arattak egy országos mezőgazdasági kiállításon.

Varga Tibor László, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár munkatársa a püspökség gyűjteményei két világháború közötti sorsának alakulását ismertette, méltatva Megyesi Schwartz Róbert, Párdányi Emil és Mészáros Tibor gyűjteményszervező és -gondozó munkásságát. Az egyházmegye gyűjteményeit Klempa Sándor apostoli kormányzó egyesítette 1960-ban.

Urbán Erzsébet előadásában a veszprémi püspökség két világháború közötti templomépítészetét mutatta be. Többek között Badacsonytomaj, Balatonalmádi és Balatonboglár katolikus templomát, valamint számos kisebb kápolnát ismertetve hangsúlyozta, hogy a korszak templomépítészete szigorúan követte a hagyományokat, de számos újító elemet is megengedett.

Az 1912-ben átépített veszprémi székesegyház egykori barokk berendezési tárgyainak nyomába eredt Simon Anna művészettörténész. Előadásában elmondta, már a főtemplom átalakításának idején felismerték, hogy a barokk berendezési tárgyak művészi értéket képviselnek, ezért gondot fordítottak megőrzésükre azzal, hogy elajándékozták őket kisebb plébániáknak, illetve épülő templomoknak. A székesegyház barokk főoltárának mensája (oltárasztala), szószéke és keresztelőmedencéje ma az 1923-ban épült zalaszentiváni templomban található, míg a Szent György-oltár elemeit és a Szent Anna-oltár képét a korszakban felújított veszprémi Szent Anna-kápolnában helyezték el.

A konferencia az Erőgyűjtés és újrakezdés – A Veszprémi Egyházmegye története a 17. században című könyv bemutatójával zárult. A kötetet Forgó András történész, a Pécsi Tudományegyetem docense ismertette, kiemelve, a könyvben szereplő kilenc tanulmány olyan korszakot dolgoz fel, melyről nagyon kevés forrás maradt fenn, ezért a történészek eddig csak nagy fáradsággal tudták kutatni. A mű számos eddig ismeretlen adatot is napvilágra hoz – összegezte Forgó András.

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Szaléziánum

 

Comments are closed.