A veszprémi zsidó temetőben felállított elhurcoltak emlékművét áhítattal vették körül az emlékezők június 28-án, köztük Verő Tamás főrabbi, valamint helyi zsidó hitközség képviselői. A gyászistentiszteletet Biczó Tamás megható éneke kísérte. Máthé Éva a helyi hitközség képviseletében köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte Nagy Károly apátkanonokot, a veszprémi bazilika plébánosát ünnepi beszédének megtartására. Az apátkanonok két ószövetségi képet emelt ki, a Bölcsesség könyvének részletét, ahol a halál nem Isten alkotás, hanem a Sátán műve. Hangsúlyozta, hogy ugyanezt érezhették át 70 évvel ezelőtt az elhurcoltak akik hittel imádkoztak a Mindenhatóhoz, hogy szabadítsa meg őket a halál és a szenvedés kegyetlenségétől. A másik szentírási részben Makabeus Júdást idézte, aki jól és hívő lélekkel gondolkodott a megholtakról. Gyűjtést rendezett és 12 ezer drachmát gyűjtött össze, hogy áldozatot mutassanak be értük. Éppen ilyen lélekkel gondolkodik az itt egybegyűlt, emlékező közösség is hangsúlyozta.
Verő Tamás főrabbi beszédében a nemrégiben nagy sikert aratott Saul fia című filmet idézte, mondván, hogy mindannyian Saul gyermekei vagyunk.
Végül közös imádság után régi zsidó szokás szerint az emlékműre az emlékezés köveit helyezték el a jelenlevők.
[simpleviewer gallery_id=”922″]
