Csütörtökön kezdődött és vasárnap ért véget a Szent Anna Plébánia missziója, melynek vendégei az Isteni Ige Társasága szerzetesrend tagjai voltak. A plébániai misszió négy napja alatt a hívek szentmiséken vehettek részt, meghallgathatták a missziósok tanúságtételét, lelki adoptációs fogadalmat tehettek és bőségesen volt lehetőség a szentgyónás elvégzésére is.
A négy nap során 15 verbita atya, testvér és nővér szolgált Pápán, és a templomok mellett kilenc iskolában, a kórházban és hátrányos helyzetű családok otthonaiban is hirdették az evangéliumot.
A plébániai misszió záró szentmiséjét dr. Márfi Gyula érsek mutatta be vasárnap délelőtt a Szent József Kápolnában. Az érsek a misszió kapcsán elmondta, Salgó Ferenc atyának nagy szerepe van a plébániai misszió megszervezésében, és köszönet illeti a verbitákat is, akik hét év után ismét vállalták, hogy Pápán hirdessék Isten igéjét. A verbiták jelenlétével a missziós alkalmak résztvevői megélhették az egyház egyetemességét, hiszen általuk láthatjuk, hogy hitünk él például Indiában, Kongóban, Lengyelországban, Indonéziában, Brazíliában vagy a Fülöp-szigeteken. Az érsek hangsúlyozta, a misszió lényege, hogy az emberekben tudatosítsa keresztény mivoltukat, és tudatosítsa, hogy mi is misszionáriusok vagyunk a magunk környezetében.
Salgó Ferenc kanonok, plébános a négy napra visszatekintve elmondta, az első szentmiséken nehéz szívvel látta, hogy nem volt akkora érdeklődés, mint amire számított. A hétvégére azonban egyre többen voltak a szentmiséken, és vasárnap már zsúfolásig megtelt a Szent József Kápolna. A missziósok jelenléte, lelkesedésük, buzgóságuk, áldozatkészségük számára is nagy élményt jelentett. S bár még alig zárult le a plébániai misszió, Ferenc atya már egy újabb elképzelést, egy városmisszió megvalósítását fontolgatja.
Akárcsak hét évvel ezelőtt, most is nagyon jól érezték magukat Pápán, mondta el a missziós napokat záró szentmise után Magung Fransis indonéz származású verbita atya. Mint mondta, öröm volt, hogy sok emberrel találkozhattak, fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt tudtak beszélgetni. Szerették volna, ha a remény apró magját elhozhatják mindazokhoz, akikkel találkoztak, s ezt az emberek tovább ápolhatják. Hiszen nem mindegy, hogy kiben, miben reménykednek az emberek. A misszió mottója, „Krisztus a mi reményünk” volt, ezzel is rávilágítva arra, hogy lehet reménykedni pénzben, hatalomban, de csak Krisztusban van az igazi remény, tőle kaphatunk igazi örömöt és boldogságot. Hírportálunk kérdésére Fransis atya elmondta, a missziós testvérek számára is nagyon sokat adott ez a négy nap. Minden találkozásnak nagy jelentősége van, mindig lehet tanulni valamit. Itt, Pápán a gyermekekkel való találkozásban örömteli volt, hogy milyen érdeklődéssel tették fel kérdéseiket és ez azt mutatja a missziósoknak, hogy a fiatalokban is van remény.
Forrás: papa-ma.hu
