Mit keres a vámosok feje a fügefán? Miért akarja mindenáron látni Jézust? És Jézus miért szólította meg őt? Mit akar Jézus a környezete által megvetett bűnöstől? És hol vagyunk mi ebben a jelenetben, hol állunk, hogyan reagálnánk az eseményekre? Mit üzen nekünk, mire taníthat minket a vámos és Jézus viselkedése?
Többek között ezek a kérdések is megfogalmazódtak a Tihanyi Bencés Apátság nagyböjti lelki napján a monostor tetőtéri előadótermében április 12-én. A lelki napon hagyományosan Korzenszky Richárd bencés perjel, a tihanyi szerzetesi közösség vezetője tartotta a bevezető elmélkedést, ezúttal Zakeus történetéről.
Az evangéliumi történet nyomán felvetődő miértekre akár logikai érvekkel is találhatunk válaszokat, főként az események első szakaszában, mutatott rá a perjel. Az evangéliumokban többször találkozunk azzal, hogy Jézus úton van, s útközben találkozik betegekkel; a leprásokkal, a vakkal… Ezúttal valaki, aki nagyon szeretné látni őt, egy alacsony termetű ember, felmászik a fügefára, hogy jól lássa Jézust. Miért akarja annyira látni? Mert tetteiről, csodáiról bizonyára sokat hallott, s még soha nem látta Őt. Vagyis, mondhatnánk azt is akár, hogy pusztán kíváncsiságból tette, hogy a magasból jól lássa majd Jézust. Csakhogy több furcsaság, szokatlan megnyilvánulás övezi az eseménysort: A kíváncsi ember, Zakeus, a vámosok parancsnoka, rangos, vagyonos vezető beosztású, akinek tekintélye van. Ám a zsidók között megvetett, hiszen idegen hatalmak kiszolgálójának tartják. Bűnös ember is, hiszen rendkívüli vagyonát nyilvánvalóan nem tisztességes úton szerezte. És akkor egy ilyen rangos, tekintélyes ember egy nap fogja magát és felmászik egy fügefára, hogy lásson egy „gyógyító prófétát”, akinek a legtöbben tartották akkor Jézust? Vállalja, hogy ujjal mutogatnak majd rá, kinevetik, csúfolkodnak rajta? Innentől kezdve a logika cserbenhagyja a példázat értelmezőjét, mondta a perjel.
Mit keres Zakeus a fügefán? – ez a központi kérdés, emelte ki a perjel. Az igazi motivációt nyilván lelkiekben kell keresnünk. A kívülálló nem látja azt a vágyat, azt a kitörő szándékot, benső késztetést, amely Zakeust hajtja, aki nem törődve azzal, hogy látják, hogy megszólják majd, felmászik a fára. Mert mindenképpen látni akarja Jézust, fogalmazhatunk úgy is: „találkozni” szeretne vele. E vágy valószínűleg már korábban megszületett a lelkében, és ezért nem törődik a külső körülményekkel. Zakeus és Jézus tekintete bizonyára találkozott, mikor Jézus a fügefához ért, s Jézus megérezte, hogy fönt van valaki, aki vár rá nagyon, ezért megszólította Zakeust, lehívta a fáról, betért otthonába és asztalánál együtt evett – a megvetettel. Közösséget vállalt vele, ez volt „gyógyításának” eszköze. Együtt evett a megvetettel, aki megtért, és bűneitől megszabadulván, fogadalmat tett Jézusnak: „vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette…”. (Lk. 19,8.)
A lelki elmélkedést csoportos beszélgetések követték a perjel és Présingné Baracskai Erika, az apátság mentálhigiéniai munkatársa vezetésével. Ezeknek fő témája volt, hogy kit miként szólított meg Zakeus története, amely, mint elhangzott egy hozzászólásban, végeredményben az első gyónás példázatának is tekinthető. Hiszen az Örök Főpap feloldozást adott a bűneit megvalló, fogadkozó Zakeusnak: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra…” (Lk. 19,9.) Felvetődött az is többek között a példázat kapcsán, hogy a kommunikációnak rendkívül fontos a szerepe emberi kapcsolatainkban. Hogy meg tudjuk hallgatni egymást, előítéleteinket le tudjuk győzni, keresztény küldetésünket nemcsak szűk környezetünkben, közösségeinkben, hanem – Ferenc pápa szavaival élve – a perifériákra kilépve is tudjuk teljesíteni. Fontos, hogy meg tudjuk szólítani az embereket, s magunk is megszólíthatóak legyünk, és ami legalább ilyen lényeges: meg tudjuk szólaltatni embertársainkat (néha egy kérdés is elegendő, máris megnyílnak felénk). Megfogalmazódott, hogy a megtisztulás mindenki számára lehetőség, Isten minden őszinte bűnbánónak megbocsát.
A lelki nap során a résztvevők együtt imádkoztak a szerzetesekkel a déli imaórán, gyónási lehetőség is volt, s délután szentmisével zárult az együttlét.
Toldi Éva
