Az MTA BTK Történettudományi Intézet, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár és a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára közös könyvbemutatóját tartották október 10-én Budapesten, a PPKE BTK Sophianum épületében.

Az eseményen, melynek házigazdája a Kubinyi András Történész Műhely volt, négy, a Veszprémi Egyházmegye utóbbi háromszáz évének történetéhez kapcsolódó kötetet mutattak be.

Az első ismertetett munka Hermann István A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században című kötete volt. A könyvet Mihalik Béla méltatta. Megjegyezte, a kötet hiánypótló munka, amely az újjászerveződő egyházmegye életébe nyújt betekintést. Hermann István kutatása két területre fókuszál: a területi alapú egyházszervezet kialakítására, valamint az egyházmegyei elitre. E két téma egyúttal ki is jelöli a könyv két részét.

A területi alapú egyházszervezet kialakításánál a könyv méltatója fontosnak ítélte bemutatni a plébániák újjászervezését. A folyamat eltérő intenzitással folyt. A 18. század első harmadában a plébániaalapítás üteme magas volt, amelyet nem tudott követni a papképzés. Újabb lendületet vett a plébániák alapításának folyamata az 1740–1750-es években, melynek ösztönzője Padányi Bíró Márton püspök volt. A század második felében, főleg az 1760-as éveket követően a plébániák szerkezete megszilárdult az egyházmegyében. Hermann István munkája rámutat arra is, hogy a plébánia-filia kapcsolat szintén módosulásokon esett át a 18. század során. A kötetben található adattár a további kutatások kiindulási pontjává válhat.

Az ismertetés az egyházi elit bemutatásával folytatódott. Az esperesek – amint arra a szerző rámutat – vizitációikkal a püspök kommunikációs csatornáját alkották, feladatuk volt a templomok ereklyéinek, zászlóinak, valamint az útmenti kereszteknek a megáldása. A püspöki cím Padányi Bíró Márton személyén keresztül kerül bemutatásra a kötetben, és a káptalan sem kerüli el a szerző figyelmét.

Mihalik Béla zárásként rámutatott: a kötet kijelölte a kutatás további irányát; a többi püspökség esetében is fontos, hogy hasonló kutatásokon alapuló kötetek szülessenek, melyek megalapozhatják a későbbi összehasonlító munkát az egyes egyházmegyék között.

A második mű az Egyházmegyei zsinatok és tanácskozások Veszprémben című kötet volt, mely az MTA BTK Történettudományi Intézet gondozásában jelent meg. Karlinszky Balázs a kötet ismertetés előtt bemutatta a 2011 és 2017 között az Országos Kutatási Alapprogram (OTKA) támogatásával működő kutatócsoport munkáját, amely kutatásának céljául az eddig még kiadatlan egyházmegyei szinódusok forrásanyagát tűzte ki.

Karlinszky a kötetrő szólva kiemelte, hogy az a veszprémi egyházmegyében a 19–20. század folyamán megtartott synodusok és ahhoz kapcsolódó iratok anyagait (zsinati meghívók, tanácskozások, határozatok) dolgozza fel. A 19. században két alkalommal került sor synodusra: 1822-ben, majd 1848-ban. Az új kánonjogi kódex (Corpus Iuris Canonici) 1917-es megjelenését követően az egyházmegye papsága 1923-ban és 1934-ben ült össze zsinatra. A tárgyalt időszak utolsó zsinatára 1996-ban került sor. Karlinszky Balázs a munka forráskiadványi voltát hangsúlyozta, amely megalapozza a későbbi egyházkormányzati kutatásokat.

Ezt követően a „Nehéz időkben dönteni kell” – A veszprémi püspökség a második világháború idején című kötettel folytatódott a bemutató. A kiadványt Kálmán Peregrin OFM ismertette. Elismerően beszélt a munkáról, amely szerinte alapja és kiindulópontja lehet az egyházmegye II. világháború alatti története kutatásának. A könyv nagy érdemének tekintette a ferences szerzetes, hogy nemcsak a veszprémi egyházmegyére fókuszál, hanem betekintést nyújt a leányegyházmegyék II. világháború alatti történetébe is.

Kálmán Peregrin az elismerő szavak mellett ugyanakkor hangot adott hiányérzetének is: szívesen olvasta volna a tanulmányok mellett a háborús áldozatokról szóló összegzést, mely(ek)ben az egyéni történetek szólalhattak volna meg. Emellett a kötet erős hiányosságának jelölte meg a név-, hely-, és tárgymutató hiányát. Ezek nélkülözése véleménye szerint megnehezíti a tudományos munkát.

Az eseményen a „Rendületlenül a romok között” – A veszprémi egyházmegye 1945 és 1972 között című művet mutatták be utolsóként. A tizenhat tanulmányt felvonultató kötetet M. Kiss Sándor méltatta. Ismertetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a kitűnő munka jó látleletet nyújt, ha belehelyezzük azt a politika- és a társadalomtörténetbe. M. Kiss két tanulmányt emelt ki, amelyekkel azt igyekezett bizonyítani, hogy a párt részéről az Egyházzal szemben fennálló cinizmus az 1956-os forradalom előtt és után egyaránt megvolt.

A könyvbemutatón az alábbi művek kerültek méltatásra:

HERMANN István: A veszprémi egyházmegye igazgatása a 18. században., 1700-1777., Veszprém (MNL Veszprém Megyei Levéltár – Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár), 2015., 353. p.

Egyházmegyei zsinatok és tanácskozások Veszprémben. Szerk.: GÁRDONYI Máté, Budapest (MTA BTK TTI), 2016., 360. p.

„Nehéz időkben dönteni kell” – A veszprémi püspökség a második világháború idején. A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán 2015. augusztus 26-án rendezett konferencia előadásai. Szerk.: KARLINSZKY Balázs – VARGA Tibor László, Veszprém (Veszprémi Főegyházmegye), 2016., 253. p.

„Rendületlenül a romok között” – A veszprémi egyházmegye 1945 és 1972 között. A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán 2016. augusztus 24–25-én rendezett konferencia előadásai. Szerk.: KARLINSZKY Balázs – VARGA Tibor László, Veszprém (Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár), 2017.

Szöveg: Kiss Balázs

Fotó: Oláh Róbert

Magyar Kurír

1
2
4
3
5
 

Comments are closed.