A Parainesis a mai magyarokhoz is szól

                                        A 180 éve elhunyt Kölcsey Ferenc irodalmunk egyik legrokonszenvesebb személyisége, aki lényében egyesíti szinte a reformkor összes nemes erényét. Nemcsak a nemzeti Himnusz szerzője! Olyan morális gondolkodású közéleti személyiség, akit mai parlamentereink elé állíthatnánk példaként – jellemezte Toldi Éva tanár, újságíró a Himnusz költőjét a Magyar Kultúra Napján tartott nagy érdeklődéssel kísért előadásában Veszprémben.

A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény szervezésében az érsekség Gizella-termében megtartott ünnepi eseményen Kölcsey – ki tudja, miért – már szinte a feledés homályába merült művét, a Parainesist elevenítette fel, állította örök érvényű, napjainkban is felrázó erejű gondolatait a népes hallgatóság elé. A parainesis (görög szó) jelentése: intelmek. Ezt a címet adta Kölcsey Ferenc egyik utolsó, s korábban gyakran idézett filozofikus szemléletű iránykereső és iránymutató elmélkedésének, amelyet az irodalomtörténet a költő erkölcsi testamentumaként emleget. A mű 1834-ben született, benne a politikai életből szatmárcsekei birtokaira visszavonult költő élete és munkássága morális tapasztalatait summázta. Szent István királynak fiához, Imre herceghez írott Intelmeihez hasonlóan etikai, lelki útmutatót kívánt adni nevelt fiának, Kölcsey Kálmánnak a felnőtt korra. Felkészíteni a nagybetűs Életben őt is majd elérő csalódásokra, az ott gyakran tapasztalható hazug, igazságtalan és csalárd megnyilvánulásokra. Óvakodnia kell attól, írja művében, hogy mindezek eltántorítsák az emberekbe, a jóságba és szépségbe vetett hitétől. Emberi tartását csak úgy tudja majd megőrizni, ha a szív és a lélek tisztaságát, az erényekre alapozott értékrendet táplálja és erősíti magában, az önnevelés, önfegyelem eszközeivel követi azokat a nemes célokat, amelyeket egyéni életével, cselekedeteivel a köz javára tud fordítani. Mert a köz ügyeiben munkálni minden honfinak kötelessége.

Kölcsey politikai alapelve a demokratizmus volt, amelyben a tiszta erkölcs, a másokért (haza, nép, család) vállalt áldozat és szolgálat a személyes érdekeket megelőzi. Az előadó kivetített szövegrészleteken ismertette Kölcsey intelmeinek napjainkban és hazánkban különösen is aktuális gondolatait, elemezve korunk valóságával, hiányosságaival való összefüggéseit. Leginkább az Isten-ember kapcsolat és a hazaszeretet mára háttérhelyzetű gyakorlatának kérdésében voltak megrendítőek, ébresztő jellegűek Kölcsey idézett gondolatai:

„Imádd az istenséget! Ez a legelső intelem…Semmi sincs, ami az ember szívét felemelhetné, s a hétköznapok szenvedélyei, indulatai ostromában a rátapadt szennytől megtisztíthatná, mint az Istenséggel való foglalatoskodás. Bármerre veted tekintetedet a mindenségben, mindenhonnan egy végtelenül bölcs, nagy és jó, de megfoghatatlan lény szeretete sugárzik feléd…. S ha mindezek szemlélete által a hatalom és értelem temérdek összehatásának ideája … tisztán állítja elődbe annak tudását, hogy mindent, ami vagy, amivé lehetsz, mindent, amit gondolsz, érzesz, akarsz, cselekszel és éldellesz, szóval egész lényedet, e hatalmi és értelmi összehatásnak köszönheted: akkor fog kebeledben felébredni a csudálat, tisztelet és hála legmélyebb érzeteinek azon kimagyarázhatatlan vegyülete, mit emberi nyelven imádásnak mondanak.”

Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltételeAz emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. Azonban jól megértsd! – az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat. Azért ne hidd, mintha Isten bennünket arra alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérök s a föld minden tartományinak egyforma polgáruk legyünk… Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? Nem kell erre hosszú bizonyítás; tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja.” „Mert tudd meg: e szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár az, atyáid által Istennek építve.  Ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált; szülőid, hitvesed, gyermekeid, barátid, rokonaid s polgártársaid: egyről egyig…” „Ezren hiszik, hogy magányos jólléteket a haza célainak feláldozásával alapíthatják meg; s ezek balul vezérlett önszeretet miatt hívtelenek az egészhez; nem tudván, vagy tudni nem akarván, hogy az egésznek, melynek részei vagyunk, ártani olyan, mint felgyújtani a várost, hol házat bírunk…”

A Kölcsey által megfogalmazott erkölcsi szentenciák napjaink gyakran tragikusan zavaros magyar valóságáról rántják le a leplet, ahol az individualizmus, a szélsőséges szabadosság vadhajtásainak, az immorális politikai attitűdöknek az uszályában gyakran elhalni látszanak a tiszta törekvések, és az elhallgattatás áldozatává lesz az egyenes beszéd, mondta az előadó.

Kölcsey felhívásai nyomán szinte úgy érezhette a hallgatóság, mintha egy kortársunk emelne szót nemzetünk, jövőnk érdekében.

 

(R. K.)

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »