Udvarhelyi Olivér elnök köszöntőjében kiemelte, hogy Gábor atya huszonévesen lett érseki titkár Kalocsán, jánoshalmi plébánosként megszervezte a karitászt, Veszprémben a VHF szemináriumi elöljárójaként tevékenykedett, jelenleg pedig a Budapesti Központi Szeminárium rektorhelyettese.
Gábor atya a Szemek tükréből tekint rád az Isten című, vele készült beszélgető-könyv témái köré csoportosította előadását. Számos hangulatos, mulattató, vagy éppen megindító, érzelmeket felkavaró anekdotán keresztül juttatta el hallgatóságához az évtizedek lelkipásztori munkája során érlelődött gondolatait.
A „családmesék” kapcsán nemcsak népes családjával ismerkedhettek meg a résztvevők, hanem azzal a meggyőződéssel is, amelyre a fogyatékkal született testvére és unokaöccse révén jutott: a betegség nem átok, hanem áldás. A sérüléssel született kisgyermek nem nyomorítja meg a család életét, hanem felszítja a tevékeny s zeretet és az összetartozás érzését.
A plébániai közösségekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a mindenkit befogadó közösség az igazi. A rátermett plébános nem saját maga dönt mindenről, és mindenkinek teret ad, aki hajlandó a közösségért dolgozni. Az alázat és a türelem fontosabb lehet a teológiai képzettségénél.
A katolikus egyház helyzetét tekintve elmondta, hogy a sokat emlegetett paphiány nem biztos, hogy annak elsorvadásához vezet. Ez a vélemény inkább a túlzottan pap-centrikus egyházkép miatt alakulhatott ki. Az egyházat valójában a papok és a hívek együtt alkotják, tehát a hívek felelőssége sem kérdőjelezhető meg egy közösség hitéletében.
A hitoktatás bevezetése az iskolába örvendetes, de a módja nem mindig szerencsés. Gábor atya nem tartja helyesnek, hogy a hittanból osztályozott tantárgyat kreáltak, ez így nem viszi közel a gyerekeket Jézus szeretetéhez. Más módszerek lennének kívánatosak.
Bízhatunk Jézusban. Ő a legapróbb dolgokra is figyel az ember életében, és mindig segít. Lehet, hogy olykor ezt csak évek múlva látjuk be, amit Gábor atya életpéldái is igazoltak.
Demény Anna
