Búcsút tartottak Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén, július 16-án a keszthelyi Kis Szent Teréz kármelita bazilikában. Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Ternyák Csaba egri érsek volt.

A keszthelyi kármelita bazilika közösségének tagjai és a zarándokok idén is teljesen megtöltötték a Kis Szent Teréz-bazilikát a Kármelhegyi Boldogasszony-búcsú ünnepi szentmiséjén. A liturgia elején Paweł Denisiewicz OCD plébános, valamint a plébániai tanácsadó testület világi elnöke köszöntötték az egri érseket, megköszönve, hogy vállalta a hosszú utat, és együtt köszönthetik a Kármelhegyi Boldogasszonyt. Ternyák Csaba kifejezte, örömmel jött, maga is a sok-sok zarándok egyikeként érkezett a búcsúra.

Homíliája elején a főpásztor a szentmise evangéliumához kapcsolódva, melyben Jézus a kereszten Jánosra bízza a Szűzanyát, felidézte: és a tanítvány attól az órától fogva a házába fogadta őt. Mit jelent ez: valakit a házunkba fogadni? Azt, hogy megosztjuk vele az életünket, felelősséget vállalunk érte, sorsközösséget vállalunk vele. Jézus, amikor Jánosra bízta édesanyját, egyúttal mindannyiunkra bízta őt, és ugyanakkor minket is rá bízott, ő lett a mi mennyei édesanyánk, egyenként, külön-külön mindannyiunké.

Ternyák Csaba emlékeztetett, Jézus feltámadása és mennybemenetele után elküldte a Szentlelket ajándékul, hogy megalkossa az Egyházat, az ő titokzatos testét, melynek mind tagjai vagyunk. Mi magunk vagyunk az Egyház, akik a keresztség által új teremtményekké váltunk, és akiket táplál a mi Urunk az örök élet kenyerével, az Eucharisztiával.

Milyen nagy kegyelemben van részünk, hogy most három éven át készülhetünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, és szüntelenül erre a nagy titokra, testünk-lelkünk táplálékára irányíthatjuk figyelmünket. A 2020-as budapesti eucharisztikus világkongresszus jelmondata ez: „Minden forrásom belőled fakad” – emelte ki a főpásztor, és arra biztatott, gondolkodjunk el azon, mi valójában a mi életünk forrása, és tekintsünk a Kenyérre, mely táplál és éltet.

Ismét Máriáról szólva az egri érsek elmondta, VI. Páltól származik a „Mária, az Egyház Anyja” titulus. És valóban, a Szűzanya mindannyiunk anyja, egyenként, külön-külön és a népeké is. Szent István király elsőként ajánlotta fel népét Máriának, és sokan követték őt. Így, égi édesanyánk által testvérek vagyunk: testvérek az európai népek. Nem véletlen, hogy Európa zászlaján is a Szűzanya szimbóluma látható.

És milyen sokféle formában és névvel tiszteljük a mi Urunk édesanyját – mutatott rá Ternyák Csaba, majd felidézte, hogy bencés diákként Győrben, a kármelita templomban találkozott igazán először a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletével. És a győri kármelita templom különösen is fontos lett számára, mivel ott temették el Apor Vilmos püspököt, akinek boldoggá avatási eljárása idején posztulátorként tevékenykedett.

Mária az út az ő Szent Fiához, segít, hogy felfedezzük a szív titokzatos mélységét. Merjünk mélyre ásni, és a szív mélyén felfedezni, mint Avilai Szent Teréz, a „belső várkastélyunkat”, hogy ott együtt lehessünk az Úrral az imádság által – buzdított az érsek. – Az imádság a lélek lélegzetvétele, szükségünk van rá. A kármelita rend csodálatos öröksége a rácsodálkozás az Atya és a Fiú közti egységre. Jézus, amikor imádkozott, mindig felment egy hegyre, és ott magányosan, az ő belső várkastélyában fordult az Atyához. Szeretnénk mi is mélyre ásni, és eljutni a mi saját belső várkastélyunkba, az Istennel való mély találkozáshoz. Ahogy az első remeték, akik az imában és a magányban keresték az élő Istent. Mi is találkozhatunk vele, és az élő Istennel való személyes találkozásaink újra és újra megerősítenek bennünket. Lisieux-i Szent Teréz, akinek ezt a csodálatos bazilikát szentelték, nehéz, hitellenes kísértéseket élt át, de bele tudott kapaszkodni az istenélményekbe, melyeket a személyes találkozások során átélt. Mi is kapaszkodjunk a mély imádságba, és a találkozások során átélt istenélményeinkbe.

Kilencven éve tették le e templom alapjait. És azóta mindig voltak, akik továbbvitték itt a kármelita lelkiséget. Mennyi kegyelem áradt ki innen! A híveket, a kármelita rend tagjait, mindannyiunkat a Kármelhegyi Boldogasszony oltalmába ajánlom. Hogy az imádság csendjében találkozhassunk Istennel és tudjunk belekapaszkodni ebbe az élménybe – zárta szentbeszédét Ternyák Csaba.

A szentmise végén a Kármelhegyi Boldogasszony közbenjárását kérték a jelenlévők a főpásztor vezetésével, majd körmenetben, énekelve és imádkozva hordozták a Szűzanya szobrát Keszthely utcáin.

Forrás: Magyar Kurír

1
2
3
4
5
 

Comments are closed.