Szent István király, Magyarország védőszentje ünnepén Veszprémben a vár legmagasabb pontján, a királyi pár városkép-meghatározó szobra előtt kezdődött az emlékezés augusztus 20-án.
A szobor felállításának 75. évfordulóján Gopcsa Katalin művészettörténész szólt az alkotás születésének előzményeiről, körülményeiről. Bevezetőjében a tudós helytörténész, Gutheil Jenő kanonok gondolatait idézte 1938-ból, amikor Szent István halálának 900. évfordulóján országos jubileumi megemlékezés-sorozat kezdődött hazánkban: „Köszönjük, hogy itt állanak e szobrok a bakonyi ég kárpitjában, mint nagy jel, amelyben győzni fogunk. A magyarok Istenének útmutatása az, hogy amikor 20 évi rabság után visszakerült az anyaországhoz a Felvidék egy része, ugyanakkor érkeztek meg e szobrok is Veszprémbe.”
A szoborpár Ispánki József alkotása, mely a Hóman Bálint vezette kulturális minisztérium által kiírt pályázatra született, s hosszú évtizedekre meghatározta a város arculatát. „Együtt, egy talapzaton állnak a vár fokán, mint egyek voltak az életben és a szent apostoli munkában. Talán onnan nézték együtt 900 évvel ezelőtt a magyar pogány tájat, talán ott beszélgettek a nagy tervekről” – írta a korabeli újság a felszentelés alkalmával.
A megemlékezést a város vezetőinek koszorúzása követte, majd a Liszt Ferenc Kórustársaság Daróci Bárdos Tamás Kozma László versére írott Ének Gizella királynéról című kórusművét adta elő.
A székesegyházban Márfi Gyula érsek, Nagy Károly apát-kanonokkal és Felker Zsolt plébánossal koncelebrálva, ünnepi szentmisét mutatott be.
Homíliájában a főpásztor államalapító és egyházszervező szent királyunk nyomán azokra a kérdésekre kereste a választ, amelyek István korában is rendkívül fontosak voltak, és napjainkban is azok: tudjuk-e egyesíteni a modernséget a keresztény lelkülettel, a hazaszeretetet a krisztusi hittel, az európaiságot a kereszténységgel, megvan-e bennünk István király lelkülete.
Szent István élete szorosan összekapcsolódott a kereszténységgel – mutatott rá Márfi Gyula érsek. Amikor Asztrik apát elment II. Szilveszter pápához, s beszámolt neki István addigi tevékenységéről, akkor – korabeli feljegyzések szerint – a pápa azt mondta az apátnak: „Én csak apostoli vagyok, de a ti királyotok valóban apostol.” Szent István megalapította az esztergomi, a veszprémi, a kalocsai, az egri, a győri, a pécsi, az erdélyi, a csanádvári a bihari és a váci püspökséget. Kolostorokat is alapított, és már meglévőket támogatott, gazdagított. Minden tíz faluban templomot építtetett. Különösen ékes templomokat emeltetett a püspöki székhelyeken. Zarándokházakat is építtetett Jeruzsálemben s Rómában. Törvénykezésébe bevonta a püspököket, a királyi tanács tagjaiként.
A veszprémi főpásztor kiemelte a király erkölcsös életét, azt, hogy végig hűséges volt Gizellához, ellentétben korának uralkodóival, akik legtöbbször ágyasokat tartottak. Idézte a fiához, Szent Imréhez írott Intelmek X. fejezetét, kiemelve benne a királyra vonatkozó javallatokat: „Kell, hogy a király kegyes, irgalmas és egyéb jósággal teljes és felékesített legyen! Mert a rossz és kegyetlen király hiába követeli magának a király nevet, őt tirannusnak, azaz zsarnoknak mondják. Ezért tehát szeretett fiam parancsolom, hogy nemcsak atyádfiaihoz és rokonaidhoz, avagy a főemberekhez és a vezérekhez légy irgalmas, hanem az idegenekhez is és mindenkihez, aki hozzád fordul…, az isteni igét tartsd a szívedben mindenkor: ’Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!’
István király munkássága példa arra, hogy a hit és a haladás, a hit és a tudás nincsenek ellentétben egymással, sőt kiegészítik egymást. Szent István vezetésével, a kereszténység felvételével az ország hatalmas lépést tett előre, a jövő, a megmaradás felé. Voltak és ma is vannak olyanok, akik azt mondták, mondják: valaki nem lehet egyszerre keresztény és magyar. Sőt vannak, akik azt állítják, hogy vissza kellene térnünk az ősmagyarság pogány hitéhez; megint mások úgy vélik, hogy a vallásosság, az istenhit elavult, a haladás útja az Egyház és az állam teljes szétválasztása, mert nem lehet kereszténynek és európainak lenni egyszerre – hangzott el az érseki beszédben.
Utalt arra is, mennyi támadás érte Magyarország alaptörvényét, amely Istenhez folyamodó fohásszal kezdődik, Himnuszunkat idézve, s melybe keresztény utalások is bekerültek. Az Európai Unió alapító gondolkodóit idézve, rámutatott: „A 21. század Európája vagy keresztény lesz, vagy nem lesz!” A történelem is bizonyítja, hogy a haladás, a jövő útja nem lehet a visszatérés Szodoma és Gomora erkölcsi süllyedéséhez, a Római Birodalom dekadens, az erkölcsök meglazulásával járó korszakához, mert az pusztuláshoz, összeomláshoz vezetett. Higgyünk benne, mi keresztények vagyunk a modernek, az igazi européerek! – fordult az egybegyűltekhez zárszóként az érsek.
A szertartás végén megszentelte, áldást mondott az ünnepi kenyérre, melyből mindenki kapott egy falatot a templom kijáratánál.
A Szaléziánum családi programokkal várta a látogatókat az ünnep alkalmából. A “Volt egyszer egy király” c. kézművessorozattal Szent István korát idézték fel a családok. Lehetőség volt címer- és palástkészítésre, nemzeti színű kötélverésre, valamint íjászatra is.
Toldi Éva/Magyar Kurír
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye
[simpleviewer gallery_id=”339″]
