A szlovéniai Lendva melletti Dobronakon mutatott be szentmisét Szent István király ünnepén dr. Márfi Gyula érsek, ahol a Dobronak Községi Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség szervezésében tartottak ünnepi megemlékezést a magyar államalapítás tiszteletére augusztus 20-án.
Szentbeszédét egy Eperjes Károly színművésztől kölcsönzött mondattal kezdte, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, ami minden irányból önmagával van körülvéve, mint a kenyér a héjával. A határainkon túl élő magyarság is úgy őrzi a magyarságát, hitét, mint ahogy a héjban van a vitamin. Mi anyaországbeliek tanulhatunk tőlük hazaszeretetet.
Szent István király alapította meg a magyar államot, és vele párhuzamosan lefektette az egyházi élet alapjait. 10 püspökséget, valamint apátságokat alapított és meglévőket karolt fel, erősített meg. Határainkon túl zarándokházakat létesített Jeruzsálemben, Rómában, Ravennában, Konstantinápolyban. Törvényeket hozott a kereszténység megerősítése érdekében: a püspökök a királyi tanács tagjai lettek, valamint minden 10falu köteles volt 1 templomot építeni. Ő is építtetett templomokat Székesfehérváron, Óbudán, valamint a püspöki székhelyeken. Tőle tanultuk meg, hogy kell egy föld, ami a hazánk, amit ápolnunk, óvnunk, gondoznunk kell. Ahhoz, hogy ez a föld a mi hazánk lehessen, a pápától kért koronát maga számára. Tudta, hogy Magyarország ezzel önálló birodalomként kerül Európa térképére, nem a Német-római császár vazallusaként – mondta érsek úr.
Gondolatait azzal folytatta, hogy a hazaszeretetet több mély ütés is érte az elmúlt 100 évben. Az első a nemzeti szocializmus volt, ami fajimádattá és fajgyűlöletté torzította. A második a proletár internacionalizmus, amikor mindenki a testvérünk volt (a kóreai, a kínai, a szovjet…), de nem volt testvérünk a szomszéd, ha a párt ellenségnek tekintette. A harmadik napjaink kozmopolitizmusa, amikor sokan úgy gondolkodnak, hogy ott van a hazám, ahol annyit kereshetek, amiből a legkényelmesebben megélhetek. A mai fiataloknak eszébe sem jut, hogy valamit vissza kéne fizetnie annak a népnek, a hazának, ami őt taníttatta. Nincs meg a meggyőződés, hogy felelősséggel tartozok a hazámért.
Harmadjára állam és egyház kapcsolatáról beszélt dr. Márfi Gyula. Véleménye szerint Magyarországon jelenleg nagyon jó ez a kapcsolat. Természetesen ez nem jelent állam-egyháziságot (nem a miniszterelnök, és nem is az államfő mondja meg ki lehet püspök, és éppúgy nem a püspök mondja meg hogyan kormányozza a polgármester a várost). Ez annyit jelent, hogy közös gondjuk: a magyar polgárok. Egy ember egyszerre polgára egy államnak és egyszerre hívő valamely egyházban. E kettősség nem elválasztható egymástól. Ahol ezt megpróbálják elválasztani az teljes elmebaj. A szülők nem mondhatják, hogy nincs közünk egymáshoz, ha vannak közös gyerekeik. Állam és egyház kapcsolatában ők a szülők, a polgárok a gyerekek. A kettő nem egybemosható (államegyháziság), de kell a kollegiális együttmunkálkodás. Az állam kötelessége, hogy a polgárok természetes igényeiről gondoskodjon: legyen mit egyen, igyon, legyen hol laknia, tudjon közlekedni, érezze magát biztonságban. Az egyház feladata a természetfölötti igényekről való gondoskodás. Ugyanakkor a kettő nem választható szét élesen.
Gondolatait egy imával fejezte be:
Ó, Szent István, dicsértessél,
menny- és földön tiszteltessél,
de főképpen nálunk ma,
mint országunk istápja!
Kérünk, mint apostolunkat
és az első királyunkat,
Szent István, nézz mennyből le
a szép magyar népekre!
Sok sánta vette járását,
sok vak nyerte meg látását.
Némák kezdtek szólani,
siketek es hallani.
Kérünk, mint apostolunkat
és az első királyunkat,
Szent István, nézz mennyből le
a szép magyar népedre! Ámen
