Megpróbáltatással indult ez a szombat, április 23-a, mert ugyan ki szeret hajnali 5-kor kelni? Elméletileg szép tavaszi napnak kellett volna pirkadnia a keleti égbolton, de a napot eltüntette a sok felhő, a szél és a hideg nem éppen a tavaszt idézte. Kicsit vacogósan kerestünk helyet a buszon, mi az alsóörsi hívek, majd Szentkirályszabadján csatlakoztak az ottaniak két kis ministránssal: Annával és Bálinttal, valamint dr.Szathmáry László diakónussal együtt.
Később a buszon Berkes Péter atya, a zarándoklat vezetője megfogalmazta a zarándoklat célját is: az irgalmasság évében járva nemzeti kegyhelyünket felkeresni.
Az irgalmasság évét Ferenc pápa hirdette meg, részletet hallottunk beszédéből: „Meggyőződésem, hogy az egész egyház, amelynek olyan nagy szüksége van az irgalmasság elnyerésére, hisz bűnösök vagyunk, képes lesz megtalálni ebben a jubileumi évben az Isten irgalmasságának újra-felfedezése és gyümölcsözővé tétele fölötti örömet. Mindannyian arra nyertünk meghívást, hogy ezzel az örömmel nyújtsunk vigaszt korunk minden embere számára. Ne feledjük: Isten mindent megbocsát, és Isten mindig megbocsát. Ne fáradjunk bele, hogy bocsánatot kérjünk. Már mostantól kezdve bízzuk rá ezt az évet az Irgalmasság Anyjára, hogy fordítsa felénk tekintetét és őrködjön lépteink felett: bűnbánati utunk, nyílt szívvel bejárt utunk felett egy év során, amelynek célja, hogy elnyerjük Istentől a búcsút, hogy elnyerjük Istentől az irgalmasságot.”
Az instrukciókat is megkaptuk a búcsúnyerés feltételeiről.
Később a diakónus vezetésével Rózsafüzért imádkoztunk, a imánk a nemzetünkért és a fiatalokért szólt. A közös ének sem maradt el, Te vagy földi éltünk csendült fel a buszon.
A valójában hosszú, négy órás út ilyen lelki tartalommal nem tűnt annyira hosszúnak, hiszen a csendes időszakokban beszélgetésekkel telt az idő.
Jó pár éve egyszer már megfordultam itt. Nagy változásokat láttunk, az első, ami szembe tűnik: az új épületek sora a zarándokok elhelyezésére. Részben zöldtetős, környezetbe simuló épületek sokágyas szobákkal, de külön épület is egy-két ágyasak fürdővel. Információs központ, vetítési lehetőséggel, konferenciákra is alkalmas helyek. Felkészültek a zarándokok fogadására, hiszen évente kb. 80.000 ember zarándokol ide. Mi egy csendes napon jártunk itt, de búcsúi napokon nagy itt a forgatag, messziről is jönnek, visszatérően és sokan.
A kegyhelynek hosszú, gazdag és változatos a története, ahogy a magyarságé is. Összefonódnak a sorsok, történetek. Az első zarándokok a mátraverebélyi templomtól vonultak a szentkúti völgyben lévő forráshoz. 1705-ben épült az első szentkúti kőkápolna, de a hegyoldalban már a XIII. sz-tól éltek remeték. Az első csodás gyógyulás emléke is e századból való: a megjelenő Szűzanya tanácsára egy néma pásztor kortyol a forrás vizéből, s visszanyeri hangját.Zarándokhellyé az 1400-as években vált, rendelkezett a búcsújáróhelyeknek adott kiváltságokkal. Csodás történetek nyomán éledt újra a török idők után e hely, nem remélt gyógyulások vitték s erősítették hírét. Ferencesek telepedtek ide, s vannak itt máig sok történelmi vihar után is. 1970-ben VI.Pál pápa a „basilica minor” (kis bazilika) címet adta a kegytemplomnak. A templomkapun a felirat: PORTA SANCTA, az ezen való áthaladás egyik feltétele a teljes búcsú nyerésnek. 2006-ban Nagyboldogasszony ünnepén nemzeti kegyhellyé nyilvánították a szentkúti zarándokhelyet.
A 2 km-re lévő bányászati akna és Szentkút között 12 forrás fakad, ennek emlékét őrzi a 12 gyóntatószék a belső, némileg védett udvarban.
A szentmise előtt Mária-köszöntő énekek szóltak, hiszen az oltár fő helyén Szűz Mária öltöztethető szobra áll:
„Fehér rózsaszál, égből leszálltál, a szentkúti templomban kivirágoztál….”
Szűz Mária szobra öltöztető szobor, alkalomhoz illő a viselete, most arany hímzéses hófehér ruhában láttuk, s ugyanígy a karján ülő kisdedet is. Egy környékbeli varrónő készíti a ruhákat, ő öltözteti a szobrot az alkalomhoz illően.
Szent Adalbert emléknapjának szentmiséjét Papp Tihamér ferences atya celebrálta, zarándoklatunk vezetőivel Péter atyával és Szathmáry diakónus úrral közösen.
A mise után részletes tájékoztatást kaptunk a kegyhely történetéről, a csodás gyógyulásokról.
Majd az információs központban egy filmet láttunk a zarándokhely turisztikai fejlesztéséről.
Ezután sétálgatás, nézelődés közben ki-ki a maga tempójában, gondolataiba merülve ismerkedett a zarándokhellyel. A lourdes-i barlang Szűzanya szobra körül rengeteg hálatábla sorakozik, mostanában elhelyezettek is. A tér másik oldalán egy háromosztatú hatalmas mozaikkép vonzza a tekintetet, a Szűzanya életének fontos állomásairól szóló képek. Érdekessége a mozaikképnek, hogy három nap alatt készítette el 15 ember, 7,5 tonna apró, természetes színű kőből.
Szerencsések voltunk, az eső elkerült bennünket. Hazafelé is volt közös imádkozás, éneklés is, s a csendes beszélgetésekkel gyorsan repült az idő. Köszönő jókívánságokkal búcsúztunk fiatal sofőrünktől, aki épségben meghozott bennünket.
Csiszár Edit
