Hálaadó szentmisével emlékeztek a Tihanyi Bencés Apátság védőszentjére, Szent Ányosra november 17-én. A szentmisében Székely János szombathelyi megyéspüspök diakónussá szentelte Czakó András testvért.
A szentmise kezdetén Korzenszky Richárd perjel köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy közel egy éve kérte fel Székely János püspök atyát, hogy legyen az ünnepi szentmise szónoka, de akkor még nem tudták, hogy ezen a napon a szombathelyi megyéspüspököt köszöntheti majd, sőt azt sem tudták, hogy az elmúlt nyáron ünnepélyes fogadalmat tett András testvér diakónus szentelésére is ezen a napon fog sor kerülni. Richárd atya köszöntötte a jelen lévő paptestvéreket és szerzeteseket is, akik velük együtt mutatták be a szentmisét.
A szentmisén nagy számban vettek részt a hévízi hívek is Kiss László plébános vezetésével, hiszen Czakó András Hévízen nőtt fel, és hálás azért, hogy plébánosa indította el a pannonhalmi bencés iskolába, ahol szerzetesi hivatását is megtalálta.
A szentelés szertartásának kezdetén Korzenszky Richárd perjel kérte a püspököt, hogy szentelje fel a szerpapi szolgálatra Czakó András testvért.
Székely János püspök szentbeszédében András testvérhez szólva elmondta, hogy a „diakonátus hív Téged az Isten igéjének szolgálatára. Ez az Ige lélek és élet, amely alkotta a világmindenséget, amely az idők teljességében testté lett, amelyben az Isten szíve dobog, amelyben saját magát adta át nekünk”. Bíztatta a jelöltet, hogy minden napja legyen a szeretet, az irgalom és a jóság megnyilvánulása, olyan szolgálat, amilyen Krisztus élete is volt, aki azért jött, hogy szolgáljon és odaadja az életét. Végezetül azt kívánta a jelöltnek, hogy a benne lévő „Igen” végigkísérje életét, s ehhez kérte a Boldogságos Szűzanya, Szent Ányos, Szent Benedek és Szent András apostol közbenjárását.
A szertartás következő részében a szentelendő ígéretet tett feladata hűséges vállalásáról. Majd a Mindenszentek litániája alatt leborult a földre és a jelenlévő papokkal, hívekkel együtt imádkoztak. A szentelési szertartás keretében a püspök a kezét a szentelendő fejére téve mondta el a szentelés legfőbb imádságát: “Küldd el reá a Szentlelket, kérünk, Istenünk, hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjen.” Végezetül a felszentelt új diakónust beöltöztették liturgikus ruháiba: a stólát a bal válláról a jobb oldalánál megkötötték és ráadták a dalmatikát. Ezek után a püspök átadta szolgálata eszközét az evangéliumos könyvet.
A szertartás folytatásában már az újonnan felszentelt diakónus volt a főpásztor segítségére a szentmise bemutatásában.
A befejező áldás előtt Korzenszky Richárd a Vajda Sámuel egykori tihanyi apátról elnevezett emlékéremmel tüntette ki Présingné Baracskai Erikát, az apátság titkárságvezetőjét, aki hálásan köszönte meg az elismerést.
Fotó: Kovács Tibor István
