Sárospatak úrnőiről, Lorántffy Zsuzsannáról és Báthory Zsófiáról tartott előadást a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és az érseki és káptalani levéltár szervezésében Veszprémben a Szaléziánumban Balogh Judit, a Miskolci Egyetem docense május 22-én a Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság című előadássorozat keretében.
Sárospatak úrnőiről, Lorántffy Zsuzsannáról és Báthory Zsófiáról tartott előadást a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és az érseki és káptalani levéltár szervezésében Veszprémben a Szaléziánumban Balogh Judit, a Miskolci Egyetem docense május 22-én a Fejedelemasszonyok és a vallásszabadság című előadássorozat keretében.
I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, a református Lorántffy Zsuzsanna, és a házasságukból született II. Rákóczi György felesége, a katolikus Báthory Zsófia azon XVII. századi nagyasszonyok közé tartoztak, akik a kor által megszokott és elfogadott női/hitvesi és anyai szerepek mellett feszegették a társadalom előírt korlátait. Életükkel, tevékenységükkel – úgy is mondhatnánk – megelőzték korukat, mutatott rá az előadó bevezetőjében. Bár a kialakult rokoni kötelékek között akár közös úton is haladhattak volna, de alapvető ellentét volt közöttük: eltérő felekezet elkötelezett hívei voltak.
Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi György
Lorántffy Zsuzsanna apja, Lorántffy Mihály Rákóczi Zsigmond uradalmában az ónodi vár kapitányaként szolgált, ott született leánya is. Ifjú asszonyként Zsuzsanna házasságuk kezdetén férjével Sárospatakra költözött, ahol mindjárt építkezések sorát vezényelte le (miközben férje távol katonai szolgálatban volt), ami teljesen elütött a kor asszonyi szerepköreitől. Ugyanakkor lelkes író is volt, szépen és választékosan fogalmazott, s a kor diktálta női/asszonyi feladatkörtől végképp elszakadva, teológiai jellegű könyvet is kiadott, melyben bibliai idézeteteket állított hadrendbe missziós céllal, hogy a református hit igazságát bizonyítsa. Az előadó végig kísérte a fejedelemasszony életútját, részletesen idézte azt az e korban egyáltalán nem jellemző mindvégig ragaszkodó szerelmes kapcsolatot, amely férjéhez, I. Rákóczi Györgyhöz fűzte és amely kölcsönös volt. Férjével egész életében folyamatos levelezésben állt. Egyik alkalommal I. Rákóczi György azt írta 32 évnyi házasság után nejének: „Szeretném elmondani Isten és az angyalok előtt, hogy szebbet, jobbat, dicséretre méltóbbat nem találtam nálad a földön”. S a férji hűség, az összetartozás szép példájaként a harmincéves háború idején otthonától távol hadakozó fejedelem mindig hazatért asszonyához, mikor az újabb gyermeknek adott életet. Balogh Judit kiemelte, hogy e kérdésben ellentétbe került Bethlen Gáborral is, aki a házasságkötését háromszor is elhalasztotta csaták miatt, s ezt a vonását Rákóczi Györgynek sosem tudta megérteni.
Báthory Zsófia
Báthory Zsófia életútjából Balogh Judit kiemelte: Bár a II. Rákóczi Györggyel történt házasságkötésük alkalmával színleg reformátusnak kellett mutatkoznia, de valójában teljes szívéből hithű katolikus maradt mindvégig. Ugyan Lorántffy Zsuzsanna többször is megfeddte a fiát, hogy miért engedi feleségét katolikusként viselkedni a várban, az ifjú szerelmes férj mindent elnézett hitvesének. Zsófia titokban becsempészte szobájába a térdeplőjét, szigorúan megtartotta a böjtnapokat, sőt férje támogatásával a maga nevében sokféle adományokkal látta el a székelyföldi ferences kolostorokat. Férje halála után 1661-ben pedig rekatolizált fiával, I. Rákóczi Ferenccel együtt, s ezután a katolikus hithez való visszatérítésre fordította egész további életét a Rákóczi-birtokokon, ahol ekkor már mindenütt a protestantizmus volt az úr. Ebben segítették a Sárospatakra már 1662-ben általa behívott jezsuiták, akiknek vezetésével alsó fokú iskolát is indítottak. Új templomok épültek, a régi templomokat elvették a protestánsoktól, visszaadták a katolikusoknak, kereszteket állítottak a településeken, amelyeket mindenkinek kötelező volt megsüvegelnie, s ha nem tette, büntetés járt érte. Gyakorta indítottak hosszú gyalogos zarándoklatokat kegyhelyekre, melyeken fiával együtt példaszerűen maga Zsófia is részt vett. Gyóntatójától, Kiss Imrétől – aki följegyezte – tudni, hogy a fejedelemasszony tudatosan is vállalt kereszteket, hogy levezekelje amiért katolikus hitét elhagyni kényszerült házassága kezdetén. Zsófia térítő munkája nyomán a rekatolizáció teret nyert Erdélyben.
Toldi Éva/Magyar Kurír
