Szendi József ny. veszprémi érsek földi maradványait július 31-én, délelőtt 9 órakor ravatalozták fel a Szent Mihály Bazilika Főszékesegyházban, ahol papok, rokonság és a hívek sokasága várta csendes imádságban. A közös rózsafüzér után, 11 órakor mutattak be szentmisét az elhunyt főpásztor lelki üdvéért.

A szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros volt, aki szentmisét együtt mutatta be a Szentszék képviselőjével, Alberto Bottari de Castello nunciussal, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megjelent tagjaival és a jelenlevő atyákkal, akik az ország egész területéről  és a határokon túlról is érkeztek. A Bazilika megtelt hívőkkel és tisztelőkkel, világi méltóságokkal, sokan a Ferences-templomban kivetítőn követhették végig a szertartást.  Testvérfelekezetek képviselői, közéleti szereplők, valamint társadalmi szervezetek vezetői rótták le kegyeletüket az elhunyt főpásztor előtt.

A szentmise kezdetén Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek köszöntötte a megjelenteket, hálát adott az Isteni gondviselésnek mindazokért a kegyelmekért, amelyet az ő papi és püspöki szolgálatán keresztül ajándékozott egyházunknak és népünknek.

Ferenc pápa üzenetét Alberto Bottari de Castello nuncius tolmácsolta. Melyben imádsággal teli részvétét fejezte ki a Főegyházmegye papsága és a hívek felé.

Homíliájában Márfi Gyula érsek ismertette elődje több mint másfél évtizedes főpásztori munkáját, felsorolta a sok oktatási, kulturális és szociális intézményt, amelyek alapítása Szendi érsek nevéhez fűződik, aki több, mint 32 évvel ezelőtt lett a Veszprémi Egyházmegye főpásztora.

Hit és hűség – ez jellemezte őt. Nagyon ragaszkodott a papi és püspöki feladataihoz. Bírta a munkát és nagyon szeretett dolgozni. Amit tett azt szívből tette, valamiféle szenvedéllyel végezte ő mindig a munkáját. Nyílt és őszinte ember volt. Volt benne alázat is, önmagáról is kritikus szóval beszélt. A nehéz időszakban is hűségesen szolgálta az egyházat – méltatta Szendi Józsefet az érsek.

A szentmise végén Szendi József püspököt a Bazilika kriptájában helyezték örök nyugalomra.

A papság nevében a Nagy Károly apát, kanonok, a Bazilika plébánosa búcsúzott az elhunyt főpásztortól. 1982. április 17-én álltunk a püspöki palota lépcsőjénél fiatal papként, hogy a beiktatási szentmiséjén részt vegyünk, amikor a lépcsőn megláttam, számomra olyan érzés volt, mintha Mózes jött volna le a hegy tetejéről.  Elé állt az egyik kanonok köszönteni, az volt az egyik kérdése Püspök Úr, hány évig tetszik itt maradni? Hiszen innen mindig érsekek mennek tovább. Megváltozott az arca, azt mondta: Vegyék tudomásul, engem ide nevezett ki a Szentatya, én ide jöttem, itt maradok és itt is fogok meghalni – emlékezett vissza Károly atya Szendi József veszprémi püspöki beiktatására. Egy másik történet szerint, amikor 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, a díjról azt mondta: Ezt a kitüntetést emberek adták, ez az Istennek szól, én mást nem szolgálok csak Őt. Károly atya a papság nevében megköszönte elhunyt főpásztorunk hitét, munkáját és bátorságát. Hangsúlyozta, hogy Szendi József itt marad közöttünk, hiszen ő egy határozott ember, akiről hisszük, hogy a Mennyben közbenjár értünk.

Szendi József 1921. október 31-én született Székesfehérvárott. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1944. december 24-én szentelték pappá. Káplán Zsámbékon, Csákváron, valamint Pesthidegkút-Remetekertvárosban. 1946-tól teológiai doktor. Székesfehérváron hitoktató (1946–48), teológiai tanár (1948–52), prefektus (1949–52), szentszéki jegyző és kórházi lelkész (1952–57) volt. Lelkészként működött Csepel-Királyerdőn (1957–59), majd plébánosként Pákozdon (1959–69). Kerületi esperes, szentszéki bíró (1969–82) ugyanakkor spirituális és teológia tanár Esztergomban (1969–82), valamint székesfehérvári kanonok (1980–82). Spirituálisként számos ma is szolgáló papjának volt lelkivezetője.

Stephaniacumi címzetes püspökké és a Veszprémi Egyházmegye apostoli kormányzójává nevezték ki 1982. április 5-én, és Esztergomban szentelték püspökké április 21-én. Megyéspüspöki kinevezését – a Veszprémi Egyházmegye századik püspökeként – 1983. szeptember 3-án kapta, beiktatására december 7-én került sor. 1993. május 30-án II. János Pál pápa „Hungarorum gens” kezdetű bullájával új érsekséggé és metropolitai székhellyé tette a veszprémi püspökséget, amelynek így első érseke lett. Az érseki palliumot 1993. június 29-én vette át.

 A rendszerváltást követő időkben az egyházmegye oktatási rendszerének kialakítása is a nevéhez fűződik, óvodák, iskolák, kollégiumok, főiskola, valamint a Boldog Gizella Szeminárium újraindítása is.

1996-ban az Érsekség kiemelkedő ünnepe volt Boldog Gizella ereklyéjének Veszprémbe kerülése, szintén ekkor ünnepelte a Főegyházmegye Szent István és Boldog Gizella házasságkötésének, valamint az Egyházmegye alapításának ezredik évfordulóját. Ugyanebben az évben a Főegyházmegyei  Zsinat összehívására is sor került.

 A Főpásztor tizenöt évnyi szolgálata idején huszonnégy új templomot szenteltek.

1997 óta nyugállományban van, a veszprémi papi otthon lakója.

2005-ben megkapta a Hit Pajzsa díjat.

2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

2014-ben ünnepelte pappá szentelésének 70. évfordulóját.

2016-ban Székesfehérvár tiszteletbeli polgára lett. 

Egészen az utolsó hetekig naponta mutatott be szentmisét a Papi Otthon melletti Ferences templomban.

 

1
2
8
szendi27
7
4
3
5
6
9
12
13
14
17
16
15
18
19
20
21
22
23
24
26
27
28
29

Rubinmiséjén készített videóval emlékezünk elhunyt főpásztorunkra:

 

Comments are closed.