Zarándokúton jártak az ajkai, tósokberéndi és ajkarendeki hívek.
Július 6-12-ig Olaszországban vettük részt zarándoklaton Bakos Frigyes esperes plébános szervezésében, negyvenketten városunkból. Július 6-án, hétfőn hajnali fél háromkor találkoztunk egymással, a belvárosi templommal szemközti parkolóban. A bepakolást követően, hajnali háromkor indultunk útnak, hogy Szlovénián keresztül haladva, a délutáni órákra megérkezzünk Padovába. Rövid városnéző séta után juthattunk el a Szent Antal Bazilikába. Szent Antal kegyhelyének megtekintése, valamint a kolostor együttes kerengőin való séta után folytattuk utunkat egészen Assisiig, ahová az esti órákban érkeztünk meg. Mivel már későre járt az idő, így szállásunk elfoglalása után nyugovóra is tértünk, hogy másnap korán reggel elindulhassunk és megismerhessük Assisi városát, Szent Ferenc és Szent Klára hazáját.
Keddi városnézésünket a régi városrészben kezdtük, csodálatosan szép kilátás fogadott minket a hegytetőn, jóleső séta után érkeztünk meg az olasz gótikus építészet egyik gyöngyszeméhez a Szent Klára Bazilikához. A templom megtekintése után, lehetőségünk nyílott közvetlen közelről látni Szent Klárának a Klarissza rend alapítójának ereklyéit, valamint megérinteni sírjának üveg felületét. Rövid közös imát mondva indultunk tovább, hogy a város építészetileg is csodálatos utcáin haladva eljussunk a Szent Ferenc Bazilika épületegyütteséhez. A 13. századi épületegyüttest 2000-ben a világörökség részévé nyilvánították. A templomegyüttesben található meg Szent Ferenc sírja is. A főhajóból lehet lejutni a templom kriptájába, ahol 1818-ban találták meg szent Ferenc sírját, Elia testvér elrejtette, hogy megakadályozza a szent ereklyéinek elhordását. Csoportunknak lehetősége nyílott arra, hogy a templomhoz tartozó kolostor egyik csodálatos kápolnájában mondhasson szentmisét. Búcsút véve az óvárostól folytattuk utunkat az új városrészbe, ahol a Santa Maria degli Angeli Bazilikát látogattuk meg. A bazilika közepén a mai napig megtekinthető a Szent Ferenc és szerzetes testvérei által épített Porcinkula kápolna.
Ezt követően ismételten buszra szálltunk, hogy folytathassuk utunkat a 3200 lakosú Casciába, Szent Rita sírjához. A templomban rövid imát és éneklést követően láthattuk Szent Rita épségben megmaradt testét egy üvegkoporsóban.
Az esti órákban érkeztünk meg zarándoklatunk fő állomáshelyére San Giovanni Rotondóba. A szállás elfoglalása és a vacsora után néhányan úgy döntöttünk, esti sétát teszünk Pio atya városában. Az esti városnéző séta is elénk tárta, hogy Olaszország e városában valóban nagy tiszteletnek örved Pio atya, akinek szobra szinte minden ház udvarán megtalálható.
Másnap (szerda) délelőtt keresztutat végeztünk, melynek alapkövét még Pio atya áldotta meg 1968-ban. Az ötödik állomás különlegessége pedig az, hogy Cirenei Simon a művész által való ábrázolásában a betegségében szenvedő Pio atyán is segít. Utunkat a Kisebb Testvérek Kapucinus kolostorában folytattuk, ahol Pio Atya élte életét egészen haláláig. Láthattuk a szobát melyben lakott, láthattuk miseruháit, és azokat a gyolcsokat melyekbe stigmatizált kezeit tekerte. A kis templom mellett ma már található egy nagyobb is a Santa Maria delle Grazie. Pio atya gyóntatószéke a kis templomban eredeti helyén található, ahol naponta akár 10 órát is gyóntatott. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy ebben a csodálatos ősi templomban mondhattunk szentmisét. Némi szieszta után, a késő délutáni órákban tovább ismerkedtünk Szent Pioval. A 2004-ben Pio atya tiszteletére felszentelt új modern templom, mely 6000 hívő befogadására képes, valóban szép látványt és lelki élményt nyújt a zarándokoknak. Az új építésű templom altemplomában található a szent ereklyéje is, melyet 2010 április 19-én vittek át a régi templomból. A szent teste épségben látható a csodálatos ikonokkal körülvett altemplomban. A mozaikokból kirakott ikonok között megtalálhatjuk a magyar vonatkozású ikonosztázt, melyen Pio atyát Mindszenty bíborossal együtt ábrázolja, miközben Mindszenty börtönében közösen mutatnak be szentmisét. A templom és a környezete csodálatos lelki élményt ad a zarándokok számára. Számomra igazán kiemelkedő lelki élményt nyújtott, hogy Pió atya sírja előtt állva és az ő közbenjárásáért imádkozhattam, melynek hatása már másnap érezhető volt számomra. E csodálatos nap végén még egy esti sétát tettünk a városban, mely nagyon szép emlékként marad meg számomra. A Rotondóban töltött estéken tapasztalhattuk, hogy az esti órákban a zarándokok számára nemzetközi rózsafüzért és szentségimádást szerveznek. Az esti nemzetközi rózsafüzér imába bekapcsolódva, egy tizednek a felét magyar nyelven imádkozhatták zarándok társaim, mely biztosan hosszú ideig jelentős emlék lesz számukra.
Csütörtökön reggel még egy kicsit délebbre vettük útirányunkat, hogy felkereshessük a Grangano-hegység déli oldalán fekvő Monte San Angelo városát, mely valamikor a normann grófság központja volt és 1861 ben csatlakozott az olasz királysághoz. Monte Sant Angelo szentélyében a hagyományok szerint több alkalommal is megjelent Szent Mihály Arkangyal. A sziklabarlangban felépített nagy templomban, melyet Anju Károly építetett igazi lelki élmény várja a látogatókat. Számomra plusz lelki élményt jelentett az itt bemutatott szentmise, melyen Frigyes atya mellett segédkezhettem az oltár mellett.
Innen utunk Manfredoniába vezetett. A város az Adriai tenger partján található. Városnézésünk során láthattuk az 1117-ben épült román stílusú katedrálist valamint a 14 századi San Domenico templomot, és rövid látogatást tehettünk a városházán is. A tengerparton járva nem hagyhattuk ki azokat a pillanatokat sem, amikor megmártóztunk a hullámzó tenger vizében. Estére értünk vissza szálláshelyünkre.
Pénteken indultunk hazafelé. Megálltunk Loretoban Olaszország második legnagyobb búcsújáró helyén, hogy megtekinthessük a hagyományok szerint a szentföldről az angyalok által ideszállított kis házat, mely Mária háza volt a szentföldön. A házikó köré a 16. században egy Bazilikát emeltek. A kis ház a Santuario della Santa Casa kupolája alatt áll. A házikóban álló, fekete, arannyal és elefántcsonttal díszített Madonna-szobrot állítólag Lukács evangélista faragta cédrusfából. A Bazilika egyik kápolnájában vehettünk részt szentmisén, melynek végén elimádkoztuk a lorettói litániát is. Innen utunkat Olaszország önálló államába a Monte Titáno hegy tetején található 33000 lakosú San Marinóba folytattuk. Rövid városnézést követően (melyből nem maradhatott ki a parlament épülete sem) egy kis bazározásra is sor kerülhetett. Késő este érkeztünk Ravennába, ahol szemtanúja lehettem, hogy valójában miként készül el az olasz pizza.
A szombati nap még megpróbálta felül múlni az elmúlt napok élményeit. Másfél órás tengeri hajózást követően kötöttünk ki a 118 kis szigettel rendelkező Velence partjainál, a világ talán egyik legromantikusabb városában. Végig járva a város szűk utcáit, látva Dózse palotát és a börtönt összekötő sóhajok hídját (ahol a legenda szerint, ha a szerelmesek megcsókolják egymást örök boldogságban lesz részük), a velencei halpiacot, a Canal Grandét, az utasokat szállító gondolákat, áthaladtunk Velence legrégibb hídján, a Rialto hídon és a hömpölygő tömeggel együtt jutottunk el a Szent Márk térre. Sokan a világ legszebb terének tartják. Európa legtöbb terével ellentétben itt nem a motorhang, hanem az emberi beszéd hangja a domináns. Napóleon “Európa társalgójának” nevezte. A téren látható a Szent Márk székesegyház, bejáratával szemben harangtornya, a székesegyház mellett óratornya. A székesegyház előtti, bronztalapzaton elhelyezkedő zászlórudak a 16. századból származnak. A tér híres műemléke még a Doge-palota. A Szent Márk székesegyház építése 1063-ban kezdődött, és 1094-ben szentelték fel. Azóta viszont többször, szinte minden évszázadban végeztek felújítási, átépítési, bővítési munkálatokat, így a bizánci stílusban épített templomon minden kor rajta hagyta a nyomát. Olaszország más templomaihoz hasonlóan a belépéshez itt sem engedélyezett a rövidnadrág, vagy rövidszoknya, ill. a fedetlen vállak. Zarándoklatunk záró szentmiséjét e nagy múltú templom falai között mondhattuk. A csodálatos szépségű Velencétől az esti órákban búcsúztunk, ismételten hajóra szálltunk, hogy „átszelve a tengert” Jesolo térségében autóbuszra szálljunk, és emlékeinket felidézve utazzunk egészen Ajkáig.
Egy csodálatos hét áll mögöttünk rengeteg látnivalójával, szépségével és lelki élményével, melyeket biztosan sokáig fel fogunk emlegetni. Utunk során tapasztalhattuk, hogy az olasz emberek, dél és délután négy óra között sziesztáznak. Templomaikat, szentjeiket nagy tiszteletben tartják, valamint komolyan veszik, hogy fedetlen térdel és vállal nem léphetünk Isten házába.
Reitter István hittanár, a zarándoklat egyik résztvevője
[simpleviewer gallery_id=”937″]
