Az ökumenikus imahét negyedik napján, január 18-án, Isó Zoltán hirdetett igét templomunkban.
A 4. nap olvasmányai: „… a régi elmúlt…” (2Kor 5,17) 1Móz/Ter 19,15–26:
Ne nézz hátra! Zsolt 77,5–15: Isten mindig kegyelmes. Fil 3,7–14: „… ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” Lk 9,57–62:
„Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátra- tekint…”
Magyarázat:
Gyakran a múltban élünk. Hasznos lehet a visszatekintés, és gyakran szükség is van rá, mert így könnyebben gyógyulhatnak az emlékek. Ugyanakkor ez meg is béníthat, és megakadályozhat minket abban, hogy a jelenben éljünk. Pál apostol üzenete felszabadítóan hat ránk: „a régi elmúlt”.
A Biblia arra bátorít bennünket, hogy őrizzük a múltat emlékezetünkben, merítsünk erőt emlékeinkből, és elevenítsük fel mindazt a jót, amit Isten tett. Bár a bibliai üzenet azt is sugallja, hogy engedjük el a régit, és még akkor is engedjük el, ha jó volt. Mindezt azért tegyük, hogy követni tudjuk
Krisztust, és új életet éljünk Őbenne. Ebben az esztendőben sok keresztény emlékezik Luther
Márton a többi reformátor munkásságára. A reformáció ugyanis jelentős változásokat hozott a nyugati egyház életében. Sok keresztény tett hősies tanúságot, és sokan megújultak a keresztény életben. A Szentírás azonban arra is figyelmeztet, hogy ne csupán a múltban történtekre szorítkozzunk, hanem hagyjuk munkálkodni a Szentlelket, hogy új jövőt tárjon elénk. Olyan jövőt, amelyben legyőzhető a megosztottság, amikor Isten népe teljes egésszé lehet.