„Elmúltak a boldog békeidők, és a világ teljesen megváltozott. A háború kitörésekor mindenki lelkesen ünnepelt és a szemben álló szövetségi rendszerek optimistán várták a harcok kezdetét. Mindenki gyors villámháborúra számított. II. Vilmos német császár közismert mondása – „Mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek!” – csúfosan megcáfoltatott” – olvasható egy múlt századi világháborús katonai visszaemlékezésben.
A négy évig tartó háborúban a Monarchia területéről összesen 9 millió katonát szereltek fel, köztük 3 milliót Magyarország területéről. Közülük 500 ezer esett el a harctéren, 1 millió sebesült meg és több mint 800 ezer esett fogságba. Az emberveszejtő küzdelemben pótolhatatlan szerep jutott a testet gondozó, a sebesülteket ellátó egészségügyiek mellett a lelket gondozó mintegy 2500 tábori lelkésznek. Az életveszélyben, az élet-halál közdelemben minden résztvevőnek legfőbb támasza, reménye volt a hit, az istenkapcsolat, a gondviselésbe való kapaszkodás.
A Nagy Háborúra, az I. világháborúra emlékeznek ökumenikus imádsággal, kitörésének 100. évfordulóján a veszprémi Piarista és Helyőrségi templomban 2014. július 28-án, hétfőn délelőtt 11 órától a Veszprémi Érsekség, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és a Keresztény Katonák Szövetsége szervezésében.
Megemlékező beszédet mond Porga Gyula Veszprém város polgármestere és Zentai László ezredes, helyőrség-parancsnok. Az ökumenikus imádság résztvevői lesznek: Márfi Gyula veszprémi érsek, Isó Zoltán evangélikus lelkész, Szabó György alezredes, protestáns tábori lelkész.
A megemlékezést követően első világháborús népi énekek és fegyvernemi dalok hangzanak fel, melyek felidézik a vidám bevonulás kezdeti bizakodását, a vérzivataros időket, a doberdói harcmezőt, az édesanyához, a kedveshez, az otthon hagyott családhoz vágyakozó baka szomorúságát, az Égi Anyához fohászkodó, Isten segedelmében bízó katona fohászát. A korabeli dallamok a veszprémi MH Légierő Zenekar előadásában hangzanak fel. Vezényel Katona János alezredes.
Toldi Éva
