Útkereséseink, életszakasz-váltások. Hogyan tovább? Ilyen, és hasonló kérdésekre próbált útmutatást adni a Veszprémi Érsekség Családpasztorációs Irodája által szervezett családos lelkinap idei előadása mindazoknak, akik eljöttek 2018. március 3-án Veszprémbe a Padányi Katolikus Iskolába.
A szentmise főcelebránsa Dr. Márfi Gyula, veszprémi érsek úr volt, koncelebrált vele Dr. Fodor János atya, a Főegyházmegye családreferens papja. Márfi érsek úr szentbeszédben a tékozló fiú hazatérése kapcsán elmondta, hogy sok fiatal nem értékeli, amit a szüleitől vagy az államtól kap. Sokan tanulmányaik után rögtön külföldre mennek a nagyobb fizetés reményében, semmit nem adnak vissza az országnak, nem ismerik a hála érzését, nem akarnak idehaza egyszerűen dolgozni és tenni a jót.
A tékozló fiú evangéliumi története ma is aktuális. Rabul ejt minket a játék-, az okostelefon-, az internet-, a munka- vagy más szenvedély. Szenvedélyeink rabságában tudunk olyan mélyre jutni, hogy már semmi sem okoz örömöt. Mert a bűn elvakítja az embert és nyomorba dönti. De ahogy a bibliai példa is mutatja, nyitva áll előttünk a lehetőség a megtérésre, hogy újból rátaláljunk a jó útra. Kérdés, hogy tudunk-e bocsánatot kérni? Szüleinktől, barátainktól, a Mennyei Atyától? Ahogy a tékozló fiú könnyes, irgalmas apja érző szívű szeretettel fogadta elveszettnek hitt fiát, olyan szeretettel vár minket eltévelyedetteket is az Atyaisten.
Darnai János atya, az iskola lelki igazgatója is jelen volt a programon, a nagyböjti készület részeként lehetőséget adott a családoknak a szentgyónásra.
A szentmisét követően Magyar Lóránt mentálhigiénés szakember, diakónus életünkben előforduló elakadásainkról, életszakasz-váltásainkról, útkereséseinkről beszélt. Életünkben számtalan rossz döntést hozunk, mert lehet, hogy akkor és ott éppen az tűnik jónak. Falnak megyünk. Eltévedünk. De hol az utunk? Mi a Teremtő akarata az én életemmel? Van úgy, hogy jó úton járunk, csak az irány rossz. Magyar Lóránt részletesen beszélt a japán Okinawa szigetén élők életfilozófiájáról. A földön itt él a legtöbb 100 évesnél idősebb ember. A boldog és hosszú élet japán titkának lényege, hogy megtaláljuk életcélunkat. Ehhez négy kérdést kell feltennünk magunknak: Mi lelkesít, mit szeretünk csinálni? Miben vagyunk tehetségesek, milyen talentumokat kaptunk a Jóistentől? Mire van szüksége a világnak belőlünk, mit igényelnek a körülöttünk élők? Mit honorálnának mások? Ha megtaláljuk azt, mely mind a négy kérdésre egyaránt válasz, az a mi életünk rendeltetése. A mi feladatunk, hogy csiszoljuk a gyémántjainkat, melyet tehetségekként kaptunk, és csendben várjunk. Az időzítést bízzuk a Jóistenre. Magyar Lóránt úgy építette föl előadását, hogy az egyúttal összecsengett a családpasztoráció idei jelmondatával: „Közeledjünk Krisztushoz, és Ő utat mutat!”
Amíg a felnőttek az életük értelmét fejtegető kérdésekre keresték válaszaikat, addig a gyermekek érdekes és játékos foglalkozásokon vehettek részt. A nap lelki része áldással zárult, majd egy szerény, a böjti időszaknak megfelelő agapé után mindenki hazavihette további elmélkedésre a fenti gondolatokat.
Szabó Balázs
Fotó: Veszprémi Főegyházmegye
