Megemlékezések a Nemesapáti és a Zalaszentiváni Plébániákhoz tartozó falvakban és Henye-hegyen a Szent István kápolnánál

Oly sokszor elhangzott e kérdés a megemlékező beszédekben. Idén augusztus huszadika vasárnapra esett, s velünk ünnepelt szentmiséinken a veszprémi Boldog Gizella Szemináriumból  Merva Péter és Tamás Zoltán is. Templomainkban felhangzottak I. Szent István király intelmei fiához, majd a szentleckében Szent Pál apostol biztatta az efezusiakat, hogy újuljanak meg lélekben.  Az evangéliumban Szent Máté javasolta nekünk, hogy szilárd hitű alapokon nyugodjon életünk, hiszen „az okos ember a házát sziklára építette”. Énekeinkkel, imáinkkal első királyunkhoz folyamodtunk, hogy istápolja országunkat, könyörüljön rajtunk és legyen közbenjárónk az égben.  Kértük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy ne feledkezzen meg rólunk, s arról, hogy Szent István reá bízott minket halála előtt. A  Jóisten bocsánatáért esedeztünk: „Isten hazánkért térdelünk elődbe, /rút bűneinket jóságoddal född be…” és minden embert biztattunk: „ István király árva népe, te is hajtsd meg homlokod, / borulj térdre, szórd elébe  minden gondod, bánatod! A kereszt volt ezer éve reménységünk oszlopa, /most is Krisztus jele légyen jobb jövőnknek záloga!”
Az ünnepi beszédekben felelevenítették ki volt István király, milyen intézkedéseket tett, miként ajánlotta fel országát Máriának. Mit jelent az új kenyér, az áldott kenyér, napi imánkban hogyan folyamodunk érte a Mennyei Atyához. Mit jelentett a különböző korok magyar emberének augusztus huszadika.  Négy kisgyermek életében most különös jelentőséget kapott e nap Vöcköndön, melyen Isten gyermekei lettek a keresztvíz által. S hogy ők e szentségben részesedhettek, köszönhetjük e napon ünnepelt uralkodónknak, aki a kereszténység útjára terelt minket. „ Légy áldott szent István király!”

Póczakné Simon Rózsa

3
4
5
8
11
14
13
15
 

Comments are closed.