Evangélium (Mt 6,1-6.16-18)

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.
Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.

1. nap 2018. február 14. hamvazószerda

„Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked” (Mt 6,4. 6. 18)

Imádság, böjt és jótékonyság – az Istennel való kapcsolatunk három fő pillére. Jézus felteszi a kérdést: Kinek teszed? Magadnak, hogy jobban érezd magad? A látszatért, hogy majd elmondhasd, mennyit imádkoztál, böjtöltél és jótékonykodtál, s így felnézzenek rád? Vagy valóban Istennel, a te Atyáddal akarsz találkozni? Ő értékeli erőfeszítéseidet, felé való közeledésedet. Nem éhbért akar adni, hanem gazdagon szeretne megjutalmazni. Mindent neked akar adni – ennek befogadására szolgál az egész böjti időszak.

2. nap 2018. február 15. csütörtök

„Amikor imádkozol…” (Mt 6,6)

Jézus leleplezi hamis imádságunkat. Mert az ima nem különböző szövegek felolvasása vagy kívülről való elmondása. Az ima mindig találkozás Istennel, az Atyával. Ebben segít nekünk Jézus, aki elvezet az Atyához. S a találkozás csak akkor jöhet létre, ha őszinte vagy. Ha nem hozol álarcokat, s feltárod magadat az Atya előtt. Ebben nagyon sokat segíthetnek a szavak, ám nem a szöveg a lényeg. Jó megízlelni a csendet. Ilyenkor nemegyszer feltörnek legkülönbözőbb gondjaink és gondolataink. Engedd őket jönni, majd elmennek. Térj vissza az Atyához! Ő akkor is jelen van, amikor te nem érzed jelenlétét. Akkor is megjutalmaz, ha most még nem látod.

A nagyböjt kezdetén határozd el, hogyan akarsz nap mint nap találkozni az Atyával! Határozd meg a mindennapi találkozás helyét és idejét!

3. nap 2018. február 16. péntek

„Amikor böjtölsz…” (Mt 6,17)

A böjtben legtöbbször a kényszerű lemondást látjuk. A lemondás pedig önmagában mindig értelmetlen. Akkor válik értékké, amikor felismerem, kiért vagy miért teszem. Amikor szenvedélyesen szeretünk valamit, nem esik nehezünkre lemondani más dolgokról, hogy e tevékenységnek hódolhassunk. Ha szenvedélyesen szereted az Atyát, akkor nem esik majd nehezedre őérte lemondani valamiről. Mert a cél itt is a vele való találkozás. Van, hogy nem érezzük ezt a szenvedélyt, mert az Atya hiányát más dolgokkal próbáljuk pótolni. Keressük a szórakozást, szétszórtságot, igyekszünk mindent kellemessé és kényelmessé tenni. A nagyböjtben az Atya kihív ebből a kellemes kényelemből, hogy vele sokkal értékesebb kincseket találjunk.

A nagyböjt kezdetén határozd el, hogy miről akarsz lemondani ebben az időben. Más szóval: Hol teszed szabaddá magadat az Atyával és embertársaiddal való találkozásra?

4. nap 2018. február 17. szombat

„Amikor alamizsnát osztasz…” (Mt 6,2)

A régies alamizsna szavunk egy görög jövevényszó, amelynek jelentése: irgalom. Az alamizsna lényege tehát nem az odadobott könyöradomány, nem a látványos jótékonykodás. Az alamizsna ott kezdődik, amikor észreveszem a másik ember szükségét, s megteszem azt, ami tőlem telik. Ez ehet egy fohász, egy mosoly, valakinek a meghallgatása, valamilyen konkrét adomány vagy más segítségnyújtás. Mindig odaadunk valamit az időnkből, erőnkből, javainkból. S amikor így adunk másoknak, mi magunk is megnyílunk, s az Atya jelenlétében élhetünk meg nagy találkozásokat. Jó a nagyböjt kezdetén kérni a Szentlelket, hogy ő mutassa meg, milyen alamizsnára hív meg. S jó ebben is konkrét elhatározásokat tenni. Olyat, ami több a banálisnál, de valóban teljesíthető.

2018. február 18. Nagyböjt 1. vasárnapja

A vasárnap mindig ünnepnap, így a vasárnapok nincsenek is beleszámolva a nagyböjt negyven napjába. Ma ünnepelj Jézussal és az Atyával! Tekints vissza az elmúlt néhány napra, s keresd meg, hol sikerült megtapasztalni az ő ajándékait! Ha van olyan téma, amihez szívesen visszatérnél, vagy ami most fontosnak tűnik neked, akkor imádkozz azzal. Adj hálát az elmúlt napok ajándékaiért!

Az ünneplés része a vasárnapi szentmise is. A szentmise egyik lényeges pillanata a felajánlás. Ekkor a pap általában csendben imádkozva ajánlja fel a kenyeret és a bort Istennek, a közösség legtöbbször énekel, s ekkor szokás összegyűjteni az adományokat is. Adományoddal együtt add át, ajánld fel azokat az elhatározásokat, amelyeket az elmúlt napokban tettél!


Evangélium (Mk 1,12-15)

A Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

5. nap 2018. február 19. hétfő

„A Lélek kivitte Jézust a pusztába” (Mk 1,12)

Jézus nem saját elhatározásból indul a puszta felé, hanem a Lélek vezeti őt oda. A puszta a lakhatatlan, „üres” hely, ahol az ember élete ki van téve a pusztulásnak. A választott nép mégis nemegyszer megtapasztalta, hogy e mindennél veszélyesebb helyen éppen Istennel lehet találkozni.

Amikor Jézus kimegy a pusztába, nemcsak egy kősivatagot keres. Mert a valódi puszta nem egy földrajzi terület, hanem ott lakik szívünk mélyén. Ahol félünk egyedül, amiről nem akarunk tudomást venni, amit mélyen elástunk magunkban… A puszta kapuja pedig a csend. Amikor megszűnnek a külső ingerek, eszünkbe jut egy s más, majd lassan beszivárog a puszta a maga félelmetességével. Ám Jézus már ott van. Ott vár rád ebben a böjti időszakban.

Keress egy olyan emléket, amikor megtapasztaltad Krisztus jelenlétét. Ő akkor is jelen van, amikor nem érzed, most is ő akar vezetni. Bízd rá magad, hogy ő tárhassa fel előtted a pusztádat, s ő változtassa át azt gyönyörű kertté!

6. nap 2018. február 20. kedd

„Megkísértette a sátán” (Mk 1,12)

Nemcsak magaddal, ellenségeddel is találkozol. Persze ő nemcsak a pusztában van otthon, jelen van a hétköznapokban is. Mindent megtesz, hogy távol tartson Istentől, embertársadtól és önmagadtól is. Így akar kiüresíteni, szétszórni és belső világodat összezavarni. Azután pedig nekiáll vádolni. Jó tudni, hogy minden szava hazugság – bármilyen édesen vagy meggyőzően is hangzik.

Jézus nem menekül a kísértés elől. Szembenézett azzal a veszéllyel és kísértéssel (is), amelybe rendszeresen bele szoktál bukni. Szembenézett vele és legyőzte. S ő nem tartja meg magának a győzelmet, hanem megosztja veled is.

Hozd ma Jézus elé azokat a kísértéseket, amelyeknek nem tudsz mindig ellenállni. Engedd, hogy irgalma gyógyítsa lelked sebeit, és engedd, hogy Jézus megajándékozzon az ő győzelmével!

7. nap 2018. február 21. szerda

„ – Ha Fia vagy Istennek, vesd le magad, hiszen írva van: angyalainak parancsol, és kezükön hordoznak téged …

– Ne tedd próbára az Urat, Istenedet!” (Mt 4,6-7)

Szt. Márk evangélista nem írja le az egyes kísértéseket. Máté és Lukács azért írják le a pontos kísértéseket és Jézus válaszait, hogy bennünket is felvértezzenek, s megmutassák a győzelem útját.

E kísértés lényege az Istennel való kísérletezés. Ha Jézus valóban Isten Fia, ezt bebizonyíthatja egy kísérlettel: leveti magát a templom tetejéről, s ha nem lesz semmi baja, nyilvánvalóvá válik igazi méltósága.

Az érzékek világában élünk. Az számít, amit meg tudunk mérni, amit be tudunk bizonyítani. Nagy a kísértés, hogy Istent is kémcsőbe tegyük, s különböző kísérleteket hajtsunk végre rajta. Ilyenkor – gyakran nem is tudatosan – Istent tárgynak kezeljük, mert nagyobbnak tartjuk magunkat nála. Arra próbáljuk kényszeríteni, hogy a saját szempontjaink szerint viselkedjen – Ő pedig rendre ellenáll kísérletező kedvünknek. Kíváncsiságunk és kísérleteink hátterében pedig megtaláljuk a bizalmatlanságot.

Jézus feltétel nélkül bízik az Atyában, s erre a bizalomra hív bennünket is. Mert egyedül ebben a bizalomban találjuk meg igazi biztonságunkat. Így e kísértéssel szemben legbiztosabb eszközünk, ha újra kifejezzük, ill. megújítjuk Istenbe vetett bizalmunkat.

8. nap 2018. február 22. csütörtök Szent Péter székfoglalásának ünnepe

„ – Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem …

– Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,9-10)

A kísértő nagy ígéretet tesz: Jézusnak adja a világ minden hatalmát és dicsőségét. Milyen könnyű hallgatni rá, hiszen mindannyian szeretnénk több-kevesebb befolyást, hatalmat szerezni – legalább közvetlen környezetünkben. S milyen gyakran várjuk el Istentől és Egyházától is, hogy megfelelő hatalommal lépjen fel, s csillogjon a dicsőségtől. Ebbe a kísértésbe esett a ma ünnepelt Péter is, amikor le akarta beszélni Jézust a kereszt útjáról (vö. Mt 16,21-23).

Ám a másokat befolyásoló, a másokon uralkodó hatalom az isteni hatalomnak rosszul sikerült karikatúrája csupán.

Isten hatalma a szeretet hatalma. Ő nem rombol, hanem épít. Egyedül ez a hatalom képes a rosszat, a tönkrementet jóvá változtatni. S e hatalmat Isten nem tartja meg magának, hanem megosztja velünk is. Péter apostolt is ez a hatalom tette igazi apostollá és szentté, amikor megvallotta, hogy szereti Mesterét (vö. Jn 21,15-17).

Bizonyára vannak olyan személyek a környezetedben, akiket szeretnél megváltoztatni, mert valamit nem úgy tesznek, ahogyan szeretnéd. Ők szembesítenek uralkodási vágyaiddal. Köszönd meg Krisztusnak, hogy őket is vezeti, s mondj le arról, hogy a te akaratod teljesüljön az ő életükben!

9. nap 2018. február 23. péntek Böjt- és imanap a békéért

Ferenc pápa arra hív bennünket, hogy ma böjtöljünk és imádkozzunk a békéért. Ehhez kapcsolódóan szemléljük ma az éhes Jézus megkísértését.

„ – Ha Fia vagy Istennek, mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak! …

– Megíratott: Nem csak kenyérből fog élni az ember, hanem minden szóval, ami Isten szájából jön” (Mt 4,3-4)

A kísértő elég okos ahhoz, hogy látszólag semmi rosszat nem kér. Csupán emlékezteti az éhes Jézust arra a lehetőségre, hogy megoldhatja a szükség, az éhezés problémáját. Elkényelmesedett világunkban szinte mindenünnen ugyanezt a kísértést halljuk: „Tedd életedet kényelmessé, ne hiányozzon semmi!” Mi ebben a rossz? Jézus azért ment ki a pusztába, hogy ott az Atyával legyen. Nem wellnesshétvégére ment, nem a kényelmet kereste, hanem Istent. S a kísértő nem akar mást, mint éppen Istentől elvonni figyelmünket – a kényelem, a kellem, a luxus, a fogyasztás eszközeivel.

Jézus bennünket is emlékeztet: életünk alapja nem az, amit megeszünk vagy amit élvezünk, hanem egyedül az Atya szava. Micsoda küzdelem ellentmondani a kényelmesnek, a sürgősnek, a fontosnak, hogy teret adjunk az Atyának!

Amikor az imádságban megtapasztalod az ürességet, a pusztát, akkor vagy abban a térben, ahol Isten tud cselekedni. Nem baj, ha kellemetlenül érzed magad, tarts ki Isten jelenlétében!

10.nap 2018. február 24. szombat Szent Mátyás apostol ünnepe

„Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.” (Mk 1,13)

A kísértések legyőzése után helyreáll a harmónia. Jézust már nem fenyegeti semmi. A puszta az élet helye lett. Az angyalok gondoskodnak a mennyei örömről, a vadállatok pedig békében élvezik Isten Fiának jelenlétét. Az előző napokban láttuk, hogyan lett a puszta csatatérré, ahol Jézussal együtt küzdöttünk a kísértővel szemben. Ma ez a puszta benépesül, kivirágzik benne az élet. Ettől kezdve a csend, a puszta már nem a félelem vagy a küzdelem helye, hanem a találkozásé. Itt találkozhatunk Jézussal, itt találkozhatunk önmagunkkal, itt találkozhatunk a bennünk élő Istennel. Mindez nem jelenti azt, hogy a puszta kényelmes hellyé válik. Talán még mindig ijesztő, gyakran kopár, de már sejtjük: itt fakad fel az élet forrása.

Mindannyiunknak megvannak a magunk „vadállatai”: azon tulajdonságaink, amiket még nem tudtunk megszelídíteni. Hozd ezeket imádságban Jézus elé, engedd, hogy ő változtassa át őket, s tegye őket barátaiddá!

2018. február 25. Nagyböjt 3. vasárnapja

A mai vasárnapon is ünnepelj Jézussal és az Atyával! Tekints vissza az elmúlt néhány napra, s keresd meg, hol sikerült megtapasztalni az ő ajándékait! Ha van olyan téma, amihez szívesen visszatérnél, vagy ami most fontosnak tűnik neked, akkor imádkozz azzal. Adj hálát az elmúlt napok ajándékaiért!

Az ünneplés része a vasárnapi szentmise is. A szentmise kezdetén a bűnbánatban mindig letesszük terheinket Jézus elé. A kísértések idején, a pusztában újra és újra felfakad szívünkből a fohász: „Uram, irgalmazz!” S ez nem csupán egy kérés, hanem sokkal inkább hitvallás. Hisszük, hogy Krisztus éppen irgalmából, együttérzéséből jött el e világ s a mi személyes pusztaságainkba. S éppen az ő jelenléte teszi a pusztát az élet és az ünnep helyévé.


Evangélium (Mk 9,2-10)

Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre.

Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.
Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.

11. nap 2018. február 26. hétfő

„Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre” (Mk 9,2)

Mindig Jézus választ. Téged is ő hívott meg arra, hogy vele járd ezt a nagyböjti utat. Ebben a választásban természetesen felhasználja a te döntéseidet, elgondolásaidat – ám végső soron mindig ő kezdeményez. Arra választott ki, hogy vele legyél, vele járd az utat – annak minden könnyű és nehéz szakaszát.

A hegymászás célja az Istennel való új találkozás. Így akár az eddig megtett utat is tekinthetjük olyan „hegymászásnak”, amelyen Jézussal haladunk. Fontos a sorrend: ezen az úton mindig Jézus megy elöl, mi pedig utána. Ő mondja meg a célt, az útvonalat s a következő lépést, és ő diktálja a tempót. Ne félj követni őt, mert tudja, mikor mire van szükséged. A bizalom jele, ha elmondod neki eddigi tapasztalataidat. Mi volt könnyű, mi volt nehéz, hol éreztél csalódottságot, s hol voltál nagyon hálás azért, hogy vele járhatsz ezen az úton. S ha arra van szükséged, kérj tőle bátorítást, kérd tőle Lelkének erejét!

 

Comments are closed.