A veszprémi Szent Mihály Főplébániához tartozó Feltámadt Üdvözítő, népies nevén Károly templomban mutatott be vasárnap, február 12-én szentmisét Márfi Gyula érsek. Vele együtt koncelebrált Nagy Károly c. apát, kanonok, plébános, Felker Zsolt káplán és Ebele Ferenc nyugalmazott plébános. A templomot 110 éve építette Hornig Károly veszprémi püspök saját temetkezési helyéül.
A szentmise kezdetén a főpásztor megáldotta a belsejében teljesen megújult templomot, az új szószéket, valamint az 1917. február 14-én itt nyugalomra helyezett báró Hornig Károly bíboros-püspöknek a felújítás során elkészült – a megújult padozat között lévő- síremlékét. A templom szentélyéből – a hely szűkössége miatt – kikerült a szembemiséző oltár.
Szentbeszédében a főpásztor megemlékezett elődjéről, aki 100 éve, 1917. február 9-én hunyt el, 77 éves korában. Közel 30 évig szolgálta a Veszprémi egyházmegyét, s ezalatt az idő alatt számtalan intézkedése között modernizálta az egyházmegye igazgatását, felújítatta, kibővítette az egyházmegye legtöbb templomát, köztük a székesegyházat, amely neki köszönhetően kapta mai formáját. Átszervezte az esperesi kerületeket, iskolákat építtetett, megújította a papnevelést, rendezte a papok és a tanítók fizetését. Rendkívül nagyvonalú mecénás is volt, de a szegényekre is gondolt. Ő koronázta meg az utolsó magyar királynét, Zitát. Ő volt az egyetlen,, aki veszprémi püspökként viselhette a bíborosi címet.
Beszédének második részében a főpásztor az evangéliumban elhangzott példázat nyomán a farizeus viselkedés veszélyeire figyelmeztetett. Fontos, hogy a lényegtelen dolgok kevésbé legyenek hangsúlyosak életünkben, mint a lényeges dolgok.
A szentmise végén Nagy Károly plébános köszönetét fejezte ki a hívek adományaiért, az építők munkájáért. Elmondta, hogy tervei szerint a templom felszentelésének évfordulójára készül el az a kiadvány. amely bemutatja majd a templom történetét.
