Az idén Fazakas Z. Márton apát, a csornai premontrei perjelség elöljárója volt a vendége az Árpád-házi Szent Margit névünnepéhez kapcsolódó lelkigyakorlatos szentmiséknek Veszprémben, a szent tiszteletére benedikált templomban. A triduum minden nap Margit csontereklyéje előtti litániával kezdődött, melyet Tornavölgyi Krisztián plébános vezetett a hívek közösségében.
Lelkigyakorlatos elmélkedéseiben az apát Árpád-házi Szent Margit életpéldáját, engesztelő áldozatvállalását, hazaszeretetét állította az egybegyűltek elé, vizsgálva: mit üzen az ő életútja napjaink magyarjainak.
Első nap Margit és a hazaszeretet, a hazáért vállalt áldozat kérdése állott szentbeszédének középpontjában. A 13. században élt Margit – aki a tatárjárás idején szülei (IV. Béla király és felesége, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő) menekülése közben született, s akit a haza megmentéséért ajánlottak fel a Jó Istennek és adtak zárdába később – az engesztelő imádságot, az áldozatot tekintette küldetésének a domonkos rendi apácák közösségében. Fogadalmát soha nem szegte meg, mindvégig kitartott elkötelezetten mellette. Szülei akaratával is szembeszállt, mikor később előnyös diplomáciai megfontolásokból férjhez akarták őt kényszeríteni többször is. Hogy áll ma világunk, ifjúságunk az elköteleződéssel, mit jelent a magyarok számára a második évezredben a haza, képesek-e, készek-e az áldozatvállalásra, ha magyarságuk, a nemzet érdeke azt kívánja? – vetette fel az apát. Egyáltalán, mit jelent a haza a mai magyarok számára, érzékelik-e, hogy a haza nem azonos az állammal, hogy sokkal több annál? Hogy Szent István király a törvények megalkotása és a működő államszervezet megteremtése mellett legfőbb feladatának a haza erkölcsi alapjainak megvetését, a keresztény hit meggyökereztetését tekintette. S tud-e a mai magyar ember úgy tekinteni hazájára, hogy az a múlt, jelen és a jövő, azaz a mi keresztény magyar örökségünk. A sok rossz példa mellett, amit a végtelenségig lehetne sorolni, s amely a mai jóléti valóságban a hazaszeretet kérdését háttérbe állítja, sőt ma már talán idejét múlt érzelgősségnek is tekinti, saját tapasztalataiból idézte fel egy előremutató élményét. Egyik volt szombathelyi premontrei, ma már nyugati egyetemen tanuló növendékük levelét, amelyben a diák mélyről fakadó honvágyáról vall egykori tanárainak.
Második nap a család, mint a társadalom alapsejtje fontosságának kérdése került előtérbe. Pozitív példaként az Árpád-ház mintát adó királyi családjait idézte, ahonnan a 14. századig számos szent és boldog született. Szent Margit családjában a leánygyermekek mind a négyen szentek vagy boldogok lettek. Ma azért van oly kevés pap, szerzetes, családjáért áldozatot vállaló szülő, becsületes, imádságos lelkű magyar, mert már a családban sincs egység, hűség, szeretet. A család válságával ma a közbeszédben is gyakran találkozunk. A fiatalok nem tudnak elköteleződni a házasságban, aztán a gyermekvállalásban, a gyermekek felnevelésében. Márton Áront idézte az apát, aki negyven évvel ezelőtt azt írta: „a család az a legelső, ősközösség, melyből az emberiség élete fakad. Az egyes emberé, de a népeké is, a testi élet, de a szellem-erkölcsi élet is. Az egymásra következő nemzedékek sora innen bomlik elő…”
Ma az istenkapcsolat hiánya, a különböző hitpótlékok keresése jellemzi világunkat, s az imádságot a többség elfelejtette vagy teljesen kiiktatta az életéből, mondván: nincs ideje, vagy nincs szüksége arra – hangzott el a harmadik este a szentbeszédben. Aki azonban nem tud, vagy nem akar imádkozni, olyan, mint aki nem beszélget a feleségével, a férjével, a gyermekeivel, mivel teremtettsége folytán minden ember Isten családjának tagja, mutatott rá az apát. A templom szent hely, ahol Isten színe elé vihetjük fájdalmainkat, bűneinket, imádkozhatunk a magunk, a családunk, a nemzetünk, a világ életének jobbra fordulásáért, s a templom közösség is egyúttal, egyház, ahol fohászkodásunk hatékonyabb lehet kérő és hálaadó könyörgésünk által.
Befejezésül, Nagy Gáspár Belátás című versét idézte az apát, buzdítva a híveket a „szüntelen imádságra” (szavakkal, tettek által, életpéldával): „Nem lehet a világot Isten nélkül fölnevelni / nem lehet a világot Isten nélkül megérteni / nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni…”
A harmadik esti lelkigyakorlatos szentmisén az apát mellett szép számban koncelebráltak az egyházmegye különböző pontjairól érkezett paptestvérek is.
Toldi Éva
