Szamár-sziget golgotája 

Kiállítás, film- és könyvbemutató Veszprémben

      Az első világháború centenáriumi mementóihoz kapcsolódva nyílt nemzetközi vándorkiállítás április 8-án Veszprémben a Szent Imre piarista és helyőrségi templomban a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és a Külső Magyarok Kisebbségkutató és Médiaszolgáltató Kft. (KMKMK) rendezésében.

A Szamár-sziget szellemkatonái – A Nagy Háború balkáni halálmarsa című kiállítás a Nagy Háború egy eddig ismeretlen, eltitkolt, elfelejtett és szégyenteljes eseményére vetít fényt – ahogy Udvarhelyi Erzsébet, a Gyűjtemény igazgatója fogalmazott a megnyitón –, melynek zömmel magyar katonák lettek az áldozatai hadifogolyként Szardínia szigetének északnyugati részén, a Szamár-szigeten. E sziget (olaszul Asinara) nevét az ott honos különleges albínó szamarakról kapta.

A Szamár-szigeti tragédia kutatói, dr. Margittai Gábor író, irodalomtörténész és Major Anita, a KMKMK ügyvezetője, a Szamár-sziget rabjai című film rendezője által elkészített tárlat fájdalmasan érzékelteti mindazt a testi és lelki nyomorúságot, amikor a Monarchia 80-85 ezer szerb hadifogságba esett katonája halálmarsban indult és érkezett meg az asinarai haláltáborba 1915-ben, ahonnan élve csak nagyon kevesen szabadultak, azok is szinte emberi roncsként. A kiállítást, mint azt az igazgatónő elmondta, nagyheti elmélkedésnek is szánták a templomi miliőben.

– Megdöbbentett, megrendített a történet – mondta dr. Márfi Gyula érsek is az ünnepélyes megnyitón. Kell, hogy imádságos lelkülettel emlékezzünk azokra a hadifoglyokra, akik valóban szörnyű megpróbáltatásokat éltek át és adták életüket Szamár-szigeten. Adjon nekik a Jó Isten örök nyugodalmat!

Major Anita ügyvezető elmondta, hogy a vándortárlat a nemzetközi megbékélés és tényfeltárás szükségességét hangsúlyozza, 2015-ben a budapesti Magyarság Házában tartották díszmegnyitóját, s azóta több hazai és erdélyi helyszínen is bemutatták. Köszönetet mondott a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteménynek, hogy méltó helyet és időpontot biztosított a veszprémi bemutatónak, hiszen a húsvéti ünnepkör ráirányítja a figyelmet a szenvedésre, a fogságra, de a megváltásra, a szabadulásra és az új életre is. E tér atmoszférája további nyomatékot ad a hadifoglyok egykori golgotájának. Kutatómunkájukról is szólt, felidézve, hogy mikor a 2000-es évek elején eljutottak Szamár-sziget földjére dr. Margittai Gáborral, a szó szoros értelmében nyomozói munkát kellett végezniük, mert a bizonyítékok ismeretlen helyen rejtőztek, levéltári dokumentatív anyag nem őrizte meg az osztrák‒magyar hadifogolysereg itteni embertelen kínok, szenvedések közötti életének, mindennapjainak kálváriáját az élelem, a víz és az egészségügyi feltételek teljes hiánya közepette. Itt, az éhhalálban, a tífusz és a kolera pusztításában 23 ezerre, majd hatezerre csökkent a foglyok száma. A kutatást terepmunkával végezték, mondta, személytől személyig jutottak előbbre, szereztek információkat egykori túlélőktől, helybéliektől, akárcsak visszafelé haladva, amikor a hadifoglyok Asinarára vezető útját kísérték nyomon az albán havasokon át egészen Szerbiáig, a Kárpát-medencéig. 2014-ben kutatásaik összegzésére a KMKMK megjelentette Margittai Gábor Szamár-sziget szellemkatonái című könyvét, s 2015-re elkészült a Szamár-sziget rabjai című dokumentumfilmjük is. Munkájuk megkoronázásaként pedig Áder János köztársasági elnök a hadifoglyok által az egykori krematóriumból épített asinarai magyar kápolnánál, éppen a pápai felszentelés századik évfordulóján, 2016. május 17-én felavatta a magyar állam által a magyar hősök tiszteletére emelt emlékkeresztet és emléktáblát. Ezzel a magyarok elsőként kaptak emlékjelet e helyen, emelte ki.

A megnyitó díszvendége volt és a megnyitó beszédet mondta prof. dr. Pintér Lajos veronai tb. főkonzul, aki hathatósan segítette a kutatók munkáját saját korábban szerzett ismereteivel. Ugyanis, mint elmondta, ő 1956-ban disszidált, s magyar és olasz barátaival szabadidejükben bejárták az első világháborús olaszországi emlékhelyeket. S mikor egy alkalommal elhajóztak Szardínia partvidékére, az időjárás kikötésre kényszerítette őket Asinara szigetén, ahol akkor is még börtöntáborok működtek. Ott bukkant rá elsőként egy magyar feliratra, s nyomába eredve derült ki számára is, amit addig senki nem tudott a kint élő magyarok közül sem, hogy a Nagy Háború idején magyar hadifoglyok éltek ott, és több ezren haltak meg a fogság embertelen körülményei között.

– Nekünk, s minden magyarnak, azt, aki csak a kötelességét teljesítette is katonaként, meg kell becsülnünk, mert az életét adta a hazáért – emelte ki, rámutatva, hogy a kiállítás legfőbb érdeme éppen az emlékezet vallatásában, a foglyok áldozatának felmutatásában van.

A tárlaton korabeli dokumentumok, levelek a szigeten talált fogolytábori tárgyi emlékek, emléktöredékek mellett a kutatások során készített dokumentatív fotók is láthatók. Ezekkel mintegy jelképes utazásra hívják a látogatókat, az osztrák‒magyar fogolytábor útját (kálváriáját) követve a háború kitörésének hamis mámorától a kegyetlen gyűjtőtáboron, majd a balkáni halálmarson át az albániai behajózásig, végül a Szamár-szigeti lágerig. A kiállítás május 21-ig látogatható. A megnyitón közreműködött a Magyar Honvédség Légierő Zenekara világháborús katonadalokkal Katona János alezredes vezényletével. A megnyitó után az érseki palotában bemutatták a látogatóknak a Szamár-sziget golgotájáról szóló filmet, melynek megtekintése után dr. Margittai Gábor dedikálta könyvét az érdeklődőknek.

Toldi Éva

 

 

 

 

 

 

fotó: Mudrák Attila

 

 

Comments are closed.